Trianoni menekültek a „határvárossá lett Salgótarjánban”

A menekültek jelentős része 1918 novembere és 1923 decembere között érkezett Magyarországra. Az Országos Menekültügyi Hivatal (OMH) 1924-ben kiadott zárójelentése szerint a megszállt területekről, az utódállamokból körülbelül 350 000-en menekültek Magyarország területére. A nevezett hivatalt a kormány csak 1920. április 16-án hozta létre, mint menekültek ügyeit koordináló hivatalos szervezetet. 

A trianoni békeszerződés 100. évfordulója kapcsán erőteljesebben fellendülő kutatások szerint a trianoni menekültek száma Magyarországon közel 430 000 főre tehető, ha figyelembe vesszük az illegális határátlépőket. A menekültek - ahogyan a korabeli sajtóban nevezték még: vagonlakók - foglalkozás szempontjából nem voltak egységesnek tekinthetők. A vasúti alkalmazottól, a bányásztól kezdve a járásbíróig, a tiszti ügyészig megfigyelhető a menekültek foglalkozásszerkezete és ebből adódóan más-más háttérrel, kirívó egzisztenciális különbségekkel jöttek az új lakóhelyükre. A legújabb kutatások szerint a Magyarországra érkezettek közül a keresettel rendelkezők közel kétharmada állt korábban állami- vagy magántisztviselői alkalmazásában. Ahogyan dr. Förster Kálmán visszaemlékező soraiból is érzékelhető, a súlyos válságban lévő magyar államnak igen nehéz volt a menekültek tömegét munkához és lakóhelyhez juttatni. Az állami, a vármegyei és községi hivatalok nehezen, vagy egyáltalán nem tudták felvenni a menekültek közül a hivatalnokokat. Az állam végül, látva az egyre kezelhetetlenebbé váló helyzetet, 1920 októberében rendeletet adott ki a menekültek bevándorlásával kapcsolatban: kizárólag családegyesítés, megkezdett tanulmányok, valamint igazolt kiutasítás címén lehetett a letelepedést kérni.

 

A Salgótarjánba menekültek számáról pontos számadatot – a levéltári források, a sajtótörténeti források szűkmarkúsága miatt – nem lehet megadni. Hozzávetőleges információkkal azonban rendelkezünk. 

Az MTA- Lendület Trianon 100 Kutatócsoport, az MTA Bölcsészettudományi Központ és a Noran Libro Kiadó jóvoltából elérhető egy adatbázis a menekültekről.  Az adatbázis az 1918 és 1928 között Magyarországra érkezett menekültek nevét, korábbi lakóhelyét, foglalkozását és a Magyarországra érkezésük helyét rögzíti. Az adatbázist a hivatalos összeírások, a Magyar Országos Levéltárban őrzött MÁV-iratanyagban lévő források, különböző levéltári anyagok, a helyi sajtó, valamint a menekültek érkezését 1920-1921-ben rögzítő Erdélyi Hírek című lap alapján állították össze.

Salgótarjáni érkezési hellyel - jelen adatok szerint - 82 fő menekültet találunk a nyilvántartásban. Az adatokból látható, hogy nem volt homogén a menekültek foglalkozásszerkezete: az iparosok, bányászok mellett vasúti alkalmazottak lelhetők fel zömében. A 82 fő menekült harmada a Magyar Államvasutak alkalmazásában állt. Kevés volt az állami, vármegyei alkalmazott, a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők száma csekély volt. 

A menekültek illetőségi helyét tekintve döntő többségben Erdélyből, illetve a cseh megszállt területek határmenti magyarlakta területeiről érkeztek; csekély számban jöttek a Bánságból is.

Néhány menekült életútját rekonstruálni lehet, ezek közül kiemelném Góró Andort, aki bányatisztként érkezett az erdélyi Petrozsényből 1921. december 5-én Salgótarjánba, Szolnokon keresztül. Góró Andor a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. intézőjeként került alkalmazásba, a salgótarjáni Chorin Ferenc Reálgimnázium  Felügyelőbizottsági tagja volt és mellette a salgótarjáni Cserhát Vadásztársaság ellenőreként is tevékenykedett. Ismertetni lehet dr. Farkas Béla életútját is, aki járásbíróként érkezett Kolozsvárról Szolnokon keresztül Salgótarjánba 1921. május 20 és 31. között, és a salgótarjáni polgármesteri iratok tanúsága szerint 1923-ban már a salgótarjáni járásbíróságon dolgozott járásbíróként. Ezek a példák azonban eltérnek a menekültek többségére jellemző valós helyzettől. A menekültek jelentős része nehezen, illetve végzettségétől eltérő területen talált munkát Salgótarjánban.

Ahogyan korábban írtam, a Magyar Államvasutak alkalmazottai közül számos menekült érkezett Salgótarjánba. A menekültekről nyilvántartással is rendelkezünk a levéltárunk anyagában fellelhető salgótarjáni elöljárósági iratok között. Ezeket a nyilvántartásokat a Magyar Államvasutak salgótarjáni állomásfőnöksége állította össze. Az íveket többféle formában készítették, melyek közül egyet a jelen cikkben teszünk először közkinccsé. Az ívek tartalmazzák a menekült nevét, foglalkozását, mikor érkezett Salgótarjánba, magával hozott családtagok száma és egyéb információk. A többi nyilvántartásból kiderül, hogy a vasúti alkalmazottak Zólyomból, Losoncról, Kassáról, Fülekről, Ajnácskőről, Tiszolcról, Zsolnáról, Feledről menekültek Salgótarjánba.