Salgótarján rendezett tanácsú város első díszpolgára

A magyar ipar fellendítésében kulcsszerepet játszó id. dr. Chorin Ferenc érdemeinek elismeréseként Salgótarján rendezett tanácsú városa 1922. május 29-én tartott közgyűlésén id. dr. Chorin Ferenc születésének 80. évfordulójára kifejezve háláját „egyhangú lelkesedéssel elhatározza a város képviselőtestülete, hogy idősb. dr. Chorin Ferenc urat Salgótarján rendezett tanácsú város első díszpolgárává megválasztja.”

A képviselőtestület megbízta a városi tanácsot, hogy a díszpolgári oklevelet készíttesse el, és utasította dr. Förster Kálmánt, a város polgármesterét, hogy az oklevelet egy küldöttség által adja át a kitüntetettnek.

A díszoklevél elkészítésével Helbing Ferencet, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanárát bízták meg, aki a díszpolgári oklevél tervezését és rajzolását 10.000 koronáért vállalta el, és hozzá egy egyszerű tok készítését 300 koronáért. dr. Förster Kálmán polgármester tájékoztatta az oklevelet készítő mestert, hogy Salgótarjánnak sem pecsétje, sem címere nincsen, így az oklevélen csak szöveg jelenhet meg. Az oklevél mérete 80 cm széles és 60 cm magas volt, mely 1922. július 20-ra el is készült. A költségek kifizetéséről 1922. július 28-án határozott a képviselőtestület.

Jelzet: HU-MNL-NML-V.183. a. 5251/1922

id. dr. Chorin Ferenc 1842. május 11-én született Aradon, és 83 éves korában, 1925. január 20-án hunyt el Budapesten. A pesti tudományegyetemen állam- és jogtudori oklevelet szerzett 1866-ban, ügyvédi vizsgát 1869-ben tett, és Aradon, majd Pesten ügyvédként dolgozott. A kiegyezés után évtizedeken át országgyűlési képviselő volt. 1871-ben az Aradi választókerület országgyűlési képviselője, majd a Baksai, Aranyosmedgyesi, Szatmári kerületekben választják meg. 1903-tól a Főrendiház élethossziglan kinevezett tagja.

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

Kezdetben a kormánypárt képviselőjeként politizált, de miután a miniszterelnök nem támogatta a független magyar nemzeti bank felállítását, Chorin egy mérsékelt ellenzéki politikai formáció tagja lett. A Balközép Párt (1871–1875), ill. a Szabadelvű Párt tagja (1875–1876), majd az abból kivált Független Szabadelvűek egyik vezetője (1876–1878), majd csoportjával együtt az Apponyi Albert vezette Egyesült Ellenzékhez, 1881-től Mérsékelt Ellenzékhez csatlakozott (1878–1884). Miután az 1880-as évek közepén kialakult antiszemita közhangulat kialakulásában az ellenzék is felelős volt, végül visszalépett a kormánypártba.

Az 1870-es évek második felétől a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezetője és az igazgatótanács tagja 1881 és 1889 között, alelnöke 1889-től 1891-ig, majd 1891-től haláláig, 1925-ig annak elnöke.

Nevéhez fűződik a magyar gyáripar és szénbányászat fellendítése az 1890-es évektől az I. világháborúig. Jelentős eredményeket ért el a magyar ipar érdekeinek védelmében az osztrák monopolisztikus törekvésekkel szemben. Döntő szerepet játszott a József Műegyetem Közgazdaság-tudományi Karának megszervezésében 1920-ban. Végrendeletében 60 000 pengőt hagyományozott a Magyar Tudományos Akadémiára.

Chorint munkássága révén a szakirodalomban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. „második megalapítójának” szokták nevezni. Miután a fellendülő barnakőszén-bányászat az 1880-as évekre lassan kifulladt Nógrád megyében, ügyvitelének felülvizsgálására és átszervezési tervének elkészítésére kérték fel a Kereskedelmi Bank részéről Chorint. Előterjesztett véleményét a nagyrészvényesek elfogadták, s javasolták, hogy Chorin Ferenc lépjen az igazgatóságba, valósítsa meg programját. 

Részletesen tanulmányozta a társulat bányászati, pénzügyi és kereskedelmi ügyeit, felismerte a hazai kapitalizmus fejlődésében bekövetkezett változásokat, és sikeresen bekapcsolódott a korabeli iparosodásba és a modern hitelszervezetek működésébe. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szénbányászata az 1880-as években még csak a nógrádi szénmedencére terjedt ki.  Gazdaságpolitikai elveinek megfelelően Chorin a szénbányászat fejlesztésére törekedett, és ennek révén az Rt. négy évtized alatt az ország egyik legnagyobb vállalata lett. Eleinte csak Salgótarján, illetve a megye területein tartott bányákat üzemben, 1894-ben azonban megszerezte a petrozsényi szénbányák egy részét, és ezzel az ország vezető széntermelőjévé vált. Chorin programjának második részeként 1895-től a társulat működésének színterét kiterjesztette a Királyhágón túli részekre. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank támogatásával vette meg a fizetési nehézségekkel küszködő bécsi székhelyű Brassói Bánya és Kohó Részvénytársulat Zsil-völgyi szénjogait.

A trianoni békekötés után a csehszlovák és román államhoz került bányák elvesztése ellenére is a részvények birtokában az SKB Rt. befolyása még megmaradt, bár egyéb vállalkozásaik köre összeszűkült. A kialakult helyzet új üzletpolitikát kívánt, melynek során Magyarországon építette ki a befolyását elősegítő vállalkozásait pl. Heves és Borsod megye területén.

Alapító elnöke volt a Bánya- és Kohóvállalatok Egyesületének 1901-ben, majd a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) 1902-ben. A GYOSZ nevét 1944-ben Gyáriparosok Országos Központjára, azaz GYOK-ra változtatták, és ezen a néven működött 1947. évi megszűnéséig. Az alapítók a gyáripar átfogó szabad érdekképviseleteként az ausztriai nagytőke versenye ellen hirdették meg tevékenységüket.

Fontos szempont volt előtte a munkások megélhetésének jövőjét biztosítani, nem különben egészségügyi viszonyaikat javítani. Megalapította a tisztviselők nyugdíjalapját, átalakította a munkás társládát, fejlesztette a salgótarjáni kórházat. Szellemének megfelelően minden bányatelepen iskolát létesített. Bár az egykor nagy jövedelmet hozó bányák jelentős részét sorra megszüntették, a vállalat nem zárta be egyetlen kórház, iskola, munkásotthon, sporttelep kapuját sem. Salgótarjánban 1923-ban létrehozták az id. dr. Chorin Ferenc nevét viselő reálgimnáziumot. Id. dr. Chorin Ferenc nevét 1926. júniusában vette fel az iskola. Az iskolai Értesítő így emlékezett meg erről az eseményről: „Ez alkalommal az intézet nemeslelkű pártfogója, ifj dr. Chorin Ferenc elnök úr, boldogult atyjának emléke iránt érzett kegyeletből ösztöndíj alapítványt tett akként, hogy a bányaigazgatóság minden évben 6 bányatársulati alkalmazott és munkás jó előmenetelű gyermekének a tanév végén 70 pengős jutalmat adjon ki.”

id. dr. Chorin Ferenc 1925. január 20-án bekövetkezett halálakor a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének Hivatalos Lapja külön számot szentelt annak az országos részvétnek, amely kinyilvánításra került. Több évtizedes közéleti tevékenysége, nagyszabású munkássága méltatása széles körben fejeződött ki a részvétnyilvánítások során a politikai és gazdasági élet prominens szereplői részéről is. Részvétet nyilvánított Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István gróf, miniszterelnök és a kormány tagjai, Scitovszky Béla, a képviselőház elnöke, és számos intézmény vezetője.

A Salgótarjáni Chorin Ferenc Magán Reálgimnázium alapítójának halálakor nekrológjában Dr. Holstein Gyula, a gimnázium történelem tanára ezt írta. „Uralkodóknak, országok sorsát vezérlő szellemi kiválóságoknak utolsó útját talán soha nem borította a színes virágok olyan zuhataga, mint amilyen ékes retorikájú beszéddel járult Magyarország politikai és közgazdasági előkelősége 1925. évi január 22-én id. dr. Chorin Ferenc ravatalához. Az Alkotásai által egész életével méltó hely illeti meg őt a nemzet legnagyobbjai között. A reálgimnázium megállapításáért pedig, hódoló tisztelettel hajtjuk meg előtte az elismerés és kegyelet zászlaját.”

írta: Gusztiné Dr. Toronyi Judit

Levéltári források:

HU-MNL-NML-V.183. a. Salgótarján nagyközség (1922-től rendezett tanácsú város, 1929-től megyei város) polgármesterének iratai. Általános iratok. 5251/1922

Felhasznált irodalom:

Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv, Salgótarján, 2000.

Zsidó Lexikon. Szerk.: Újvári Péter. Bp. 1929.

A Salgótarjáni Chorin Ferenc Magán Reálgimnázium Értesítője 1923/24, 1924/25, 1925/26. tanévekről.

Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének Hivatalos Lapja, XVI. évfolyam, Budapest 1925. február 1.