Egy évvel ezelőtt Fancsik János bácsi azzal keresett meg, hogy néhányan úgy emlékeznek, Förster az Újtelepen, valahol a gyermekjátszótér környékén lakott. Erre utalt egy filmfelvétel is, mely az interneten érhető el. Mit lehet erről tudni az iratok alapján? – kérdezte. Az akkor összegyűjtött információkat most tesszük közzé.

 

 

Dr. Förster Kálmán visszaemlékezésében a következőket írja: „A város megvette Okolicsányi Hankus Máriától a tulajdonát képező, a Karancs utcában fekvő házat és kertet polgármesteri lakás céljaira. Az ingatlan vételára a háztartási bevételből nyert fedezetet. Az utcáról nézve jelentéktelen külsejű ház a belsejében végzett átalakításokkal egy négy szobás modern és tágas lakássá lett restaurálva központi fűtéssel, minden kényelemmel.” [Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján első polgármesterének visszaemlékezései. Nógrádi Tudománytár 3. Salgótarján, 2012. 110. p.] 

A polgármesteri lakás kialakításának stációi:

 

1. 1921. május 24-én kelt bérleti szerződés:

8. Megjegyeztetik még, hogy a fürdőszoba berendezése, amely az aláírt jegyzékben nem foglaltatik bent, bérlő tulajdonát képezi, s azt a bérlet megszüntekor elviheti.”  [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.d. Salgótarján polgármesterének iratai. Okmánytár 2053/1924.]

 

2. Salgótarján rendezett tanácsú város képviselő-testületének 1922. augusztus 30-án tartott ülésén hozott 249/1922. számú határozata Okolicsányi Artnerné szül. Hankus Mária ajánlatáról a tulajdonát képező ingatlanoknak eladása tárgyában:

„A képviselő-testület az ajánlattevőnek Salgótarjánban folyó évi augusztus hó 29- , illetve 30-án kelt ajánlatát elfogadja, a tulajdonát képező, és a Karancsaljai utcában fekvő házat és kertet 1597 □-öl kiterjedésben tulajdonjogilag megveszi,  az e tárgyban bemutatott adásvevési szerződést jóváhagyja és a fenti ingatlanokat  természetbeni lakás és kerthasználat címén a polgármesternek átengedi.” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.d. Salgótarján polgármesterének iratai. Okmánytár 2053/1924.] 

Addig az Acélgyári Kaszinóban biztosították a megválasztott polgármester elhelyezését.

 

3. Salgótarján rendezett tanácsú város képviselő-testületének 1922. október 4-én tartott ülésén hozott 262/1922. számú határozata Okolicsányi Artner Adolfné szül. Hankus Mária salgótarjáni lakossal a polgármesteri lakásul szolgáló Karancsalja utcai ház és ingatlanokra vonatkozólag létrejött vételből kifolyólag a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársasággal fennálló jogviszony rendezése tárgyában.

 

(Volt azért egy kis csavar az egészben: a telkek egy része, amelyen a ház állt, részben Bali Rozál és Bali Erzsébet, részben Szilárdy István és Szilárdy Béla, részben Hankus Imre nevén volt. Ezért kezdeményezték, hogy ezeket a telekrészeket tényleges birtoklás jogán írják át Okolicsányi Artner Adolfné sz. Hankus Mária nevére, majd adásvétel jogcímén Salgótarján város nevére.)  [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.d. Salgótarján polgármesterének iratai. Okmánytár 2053/1924.]

 

4. 1924. szeptember 24-én megkötött adásvételi szerződés: 

1. pont: „Eladók és pedig Okolicsányi Artner Adolfné sz. Hankus Mária mint tulajdonos és özv. Hankus Imréné sz. Szvoboda Olga mint haszonélvező eladják és Salgótarján r. t. város megveszi teljes tulajdoni joggal, tehermentesen a Salgótarjánban, a Karancsaljai utcában lévő u.n. Szvoboda féle házat a hozzátartozó belsőséggel és összes kertekkel a kölcsönösen megállapított 2.500.000 kor. azaz kettőmillió ötszázezer korona vételárért.”

6. pont: „Vevő az eladók és a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. között 1921. május 24-én kötött bérleti szerződés 5. pontja szerint eladókat terhelő fizetési kötelezettségből 72.000 k-nak azaz hetvenkettőezer koronának, valamint az akkori árak és a jelenlegi árak közötti netáni különbözetnek a Salgótarjáni Kőszénbánya r.t.-nál való kifizetését a vételárba való betudás nélkül magára vállalja.” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.d. Salgótarján polgármesterének iratai. Okmánytár 2053/1924.]

 

5. 1925. február 18-án 26/1925. szám alatt elfogadta a közgyűlés a polgármesteri ház átalakítását. Indoklásban hangsúlyozták: „A polgármesteri ház épületében konyha és egyéb mellékhelyiségek nincsenek, a lakóhelyiségek az épületnek a kert felőli részén és az emeleten, míg a mellékhelyiségek az utcai részen helyeztetnének el. Az emeletes rész úgy van tervezve, hogy később az utca felé folytatható az egész épületnek emeletre való húzása…” Megjegyezték, ha másik polgármesteri ház épülne, ezt tisztviselői lakásokká lehetne átalakítani. A munka értékét 20-25 ezer aranykoronára becsülték. Áprilisban beadvánnyal fordult a képviselő-testülethez Förster, melyben javasolta, hogy csak a legszükségesebb átalakításokat hajtsák végre, hogy a fennmaradó összegből szükséglakásokat lehessen építeni. Kérése az volt, hogy a kertben lévő „nyári konyha” néven álló épülethez, melyet Banos Jenő városi szolga használ, régi anyagokból egy konyhát és kamrát építsenek. [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.b. Salgótarján polgármesterének iratai. Személyi és jogbiztosító iratok. 634/1926.]

Utóbbihoz kapcsolódik Fancsik János bácsinak a következő megjegyzése: „Apám altiszt volt a városházán. Néhány Försterhez fűződő emlékemet ezzel kapcsolatban már több helyen leírtam elbeszéltem, de ez eddig nem jutott eszembe. 1940 körül (8-10 éves gyerek lehettem), szüleim otthon többször beszélgettek arról, hogy apámat a polgármester kérleli, vállalja el az altiszti állás helyett, hogy a személyes "hajdúja" legyen. Engem ez akkor első sorban azért érdekelt, mert fogalmam se volt, mi az a "hajdú". S akkor apám mesélte, hogy neki nem kellene bejárnia a Városházára, hanem a polgármester úrék lakásán lenne valami férőhelye és a ház, a kert körül kellene tevékenykednie, a bevásárlásokat és egyéb, ház körüli feladatokat ellátnia. Végül is apám ezt nem vállalta el, de tudom, hogy közülük a Bene Péter nevű társuk vállalta és azt hiszem a polgármester nyugdíjba vonulásáig Bene Péter bácsi volt a hajdúja.”

 

6. 1930-ban a polgármesteri lakás központi fűtéssel való ellátásáról döntöttek. A június 4-én kelt 106/1930. számú határozat indoklásában írják:  „A polgármesteri lakás céljaira szolgáló ház a város tulajdonát képezi. A ház kéményei rosszak, fűtés esetén az egész lakás füsttel és széngázzal van telve, úgy hogy a kémények átépítése tovább nem halasztható….A polgármesteri ház 1925. évben lett átalakítva, a lakás 5 éve van használatban, s így a lakás kifestése is elkerülhetetlen…” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.a. Salgótarján polgármesterének iratai. Általános iratok 6635/1935. 106/1930. képviselő-testületi határozat]

 

7. 1932-ben a polgármesteri lakás vízvezetékei mentek tönkre, mert a padlástérben lévő vaslemez víztartályba és a csövekbe többször befagyott a víz. A mennyezet gerendái is erősen megrongálódtak, a rendszert nem lehetett újjáépíteni. A polgármesteri házat ezért a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vízvezeték-rendszerére csatlakoztatták. A megállapodás szerint a vízszolgáltatást a bánya mindaddig biztosítja, míg az épület a jelenlegi polgármester lakásául szolgál, de minimum tíz évig, évi 12 pengő díjért. [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.a. Salgótarján polgármesterének iratai. Általános iratok 1430/1938. 88/1932. képviselő-testületi határozat]

 

8. 1944. májusában az alispán jelentést kért a város akkori polgármesterétől, dr. Rátky Bélától a belügyminiszterhez beadott, kivizsgálásra hozzá továbbított panasz hátteréről. Székely János a város korábbi polgármestere és tisztviselői ellen nyújtott be panaszt, különböző visszaélések miatt. Ez lényegében folytatása volt az 1930-as évek végén Pap Károly által indított akciónak. Ennek keretében a polgármester iratok becsatolásával igazolta az alaptalanságát a beadványnak. Az igazolás egyik tétele így hangzik: „A polgármester rendelkezésére bocsátott ház a város tulajdona, és mint ilyen, annak fenntartásáról, tatarozásáról, a szükséges javításokról a tulajdonos város köteles gondoskodni. Így természetes, hogy a szükséges kőmíves és más ipari munkálatokat a város saját költségén végeztette és végezteti ma is el. A képviselő-testület 106/1930. kgy. 4466/1930. ikt. sz. és ide 27./ alatt hiteles kiadmányban csatolt véghatározata alapján a lakás központi fűtéssel lett ellátva, ennek költségei azonban nem a feljelentésekben említett 16000 P-t, hanem 5158 P-t tettek ki.” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.a. Salgótarján polgármesterének iratai. Általános iratok 10224/1944.]

A javításokkal kapcsolatban leírt „ma is” kitétel arra vonatkozott, hogy a képviselő-testület 1944 április 20-án tárgyalta és fogadta el  „A polgármesteri lakás tatarozására és kisebb mértékű átalakítására póthitel biztosítására” vonatkozó előterjesztést.

 

 

A már idézett visszaemlékezésében a feleségével kapcsolatban írja: „Feleségem nagyon szerette a virágot. Volt az Új telepen a hegy oldalában egy sziklakertünk, melyet – mint a többi városi alkalmazott – előnyös feltételek mellett kaptunk a várostól. Ebbe a kertbe 100 fuvar sziklát hozattam az erdőből, de nem ám a városi fogatokkal, hanem saját pénzemen. Juliska – így hívták a feleségemet – minden utunk alkalmával és akárhol jártunk, ha láttunk olyan virágot, mely érdeklődését felkeltette, azt a mindig magánál lévő kis ásőval gyökerestől kiszedte, és magával hozta, otthon pedig elültette. Persze nem mind eredt meg,, de gondos elültetéssel és ápolással sok megmaradt és szépen díszlett. Legtöbbet a Szepességből, Tátrából hoztunk, de volt virágunk Ausztria, Olaszország, Franciaország, Schweiz és minden tájról, ahol csak megfordultunk. A kertészeti lapok kétszer is hozták a mi sziklakertünk fényképét és az emberek valóságos látnivalóként kezelték a tarjáni sziklakertünket!” [Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján első polgármesterének visszaemlékezései. Nógrádi Tudománytár 3. Salgótarján, 2012. 119. p.]

Hogyan lett a sziklakert? 

 

1. Dr. Förster Kálmán beadványa a képviselő-testületnek 1930. október 23.

 

2. Salgótarján képviselő-testülete 1930. október 30-i gyűlésén 168/1930. szám alatt elfogadta a 329,3 négyszögöl terület eladását négyszögölenként 1 pengő 40 filléres áron, összesen 461 pengő 02 fillérért. „A képviselő-testület a telekért ellenértéket csak azért állapított meg, mert a polgármester ezt kifejezetten kívánta.” Horváth László városi tanácsnokot utasították, hogy az adásvételi szerződést írja alá. 

Többen azonban fellebbezést nyújtottak be, mert a szerződést teljes egészében nem olvasták fel, úgy fogadták el. „A szerződésnek azt a pontját kifogásoljuk – írták -, amely az átengedett telek javára a város tulajdonát képező szomszédos un. Sport-vendéglő telkén át kocsival való átjárás szolgalmi jogát telekkönyvi bekebelezés mellett biztosítja. Ez a kikötés a városra súlyos hátránnyal jár, mert ezzel a Sport-vendéglő súlyos értékveszteséget szenved, annál is inkább, mert nem személyes, hanem korlátlan telki szolgalomról van szó.”

A vizsgálati jegyzőkönyvben három állandó választmányi tag nyilatkozatát vették fel. Tóth Gyula úgy nyilatkozott, hogy az állandó választmányban „az elnöklő Olay Gyula városi tanácsnok azon kérdésére, kívánják-e a kérelem és szerződés ismertetését, a választmányi tagok válasza az volt, hogy ’nem’, hisz az úgyis a ’szokásos’. Azt, hogy a szerződés a szokásos feltételeket tartalmazza, elnöklő tanácsnok megerősítette.” Szólt még arról, hogy javasolta, ingyen bocsássák a telket a polgármester rendelkezésére, vita után azonban ezt elvetették, részben kicsinyes dolognak ítélték, részben pedig azért, mert a polgármester kifejezetten kérte az ár megállapítását. Emlékezete szerint a képviselő-testületi ülésen sem kérték a szerződés felolvasását a képviselők. 

Dr. Figus Béla főjegyző úgy nyilatkozott, hogy „a polgármester úrtól határozott utasítást kapott arra, hogy úgy a kérelmet, mint a szerződéstervezetet a választmányi ülésen és a közgyűlésen olvassa fel. Ennek az utasításnak azért nem tudtam eleget tenni, mert erre módot sem a választmány, sem a képviselő-testület tagjai nem adtak.” 

Szente László csak a közgyűlésen volt jelen. „A leghatározottabban emlékszem arra, hogy a közgyűlés ezen részét vezető Horváth László polgármester helyettes, városi tanácsnok úr felhívására dr. Figus főjegyző úr felolvasta dr. Förster polgármester úrnak a város képviselő-testületéhez intézett kérvényét, melyben a Horváth László városi tanácsnok telke mellett a városi játszótérrel szemben és az uszodavendéglő telkének első részén fekvő telekből egy házhely átengedését kérte. Határozottan emlékszem arra, hogy a felolvasott kérvényben utalás történt arra, hogy a telekre eső közművek költségeit, amint azok már felmerültek a polgármester úr viselni hajlandó. Kérelmezte ezen kívül azt is, hogy a telekre vezető kocsiút a városi vendéglő telkén át vezethessen az általa vásárolandó telekre, és erre vonatkozólag a szolgalmi jog megadassék, mert a kérelmezett telek kocsival más módon nem volna megközelíthető.”