Szik Mátyás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem diplomát, majd éles fordulatot véve egy hozzá közelebb álló szakmát talált magának. Hivatásának tartja a borfogyasztás minél igényesebb és változatosabb formáját becsempészni a mindennapokba. Emellett feltett szándéka, hogy Magyarországot „visszarakja a gasztrovilág térképére”. Beszélgettünk még a történelem és a borászat összefonódásáról, és szó esett néhány érdekes levéltári iratról is.

Az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen nőtt a gasztronómia iránt érdeklődők száma. A médiumokban egyre több főzőműsort sugároznak, a könyvesboltok polcain a legkülönfélébb szakácskönyvek között válogathatunk. Ezzel egy időben kapott lendületet a tudományos szempontú gasztronómia-történeti kutatás is. Ehhez a szerteágazó, ugyanakkor izgalmasnak ígérkező kutatómunkához kívánunk útmutatást adni olyan levéltári irattípusok bemutatásával, amelyek a gasztronómia komponenseire vonatkozó információkat tartalmaznak.

Azok, akik rendszeres kutatói levéltárunk Hess András téri kutatótermének és a Politikatörténeti Intézet Levéltárának  már tudják, hogy az intézet levéltárában őrzött iratanyag kutatói hozzáférésében változás következett be.

Az Országos Levéltár ugyan nem rendelkezik ilyen jellegű irategyüttessel, van egy tippünk hol nézhetnek utána kutatóink ezeknek az információknak. Az első világháború emlékévei és kutatóink megkeresései adják az aktualitását, hogy blogunkon felhívjuk a figyelmet egy térítésmentes online adatbázisra.

Tovább az egész bejegyzéshez

1890, Káposztafalva, Szepes vármegye, Osztrák-Magyar Monarchia

A helytörténeti bejegyzés második része azoknak szól, akik tovább szeretnék mélyíteni kutatásukat, és azoknak is, akik lakóhelyük történetének csak egy-egy részletére kíváncsiak. A legrégebbi források felkutatása különös örömet szerezhet, emellett – szinte kivétel nélkül – látványos, egyben szórakoztató élménnyel is kecsegtet. Az internet segítségével különösebb időráfordítás nélkül, pillanatok alatt visszajuthatunk szeretett városunk, községünk korai történetébe.

2014-es statisztika alapján Magyarországon minden reggel 9 877 364 állampolgár köszönti az új nap kezdetét valamelyik településen. A fővárosban közel 1,8 millió lakos, az ország 3153 helységében több mint 8 millióan kezdik meg napjaikat. Az emberek munkába igyekeznek, más városba utaznak, a gyerekek iskolába sietnek, sokan családjuk életét működtetik. A napi rutin részévé válik a társadalom változásának, a községek és városok megújulásának, a piac, a kereskedelem és a gazdaság fejlődésének. Ebből a folyamatos változásból születik meg a helytörténet.

Az Országos Levéltár – Magyarország legrégebb óta folyamatosan működő országos intézménye – 1756. évi alapítása óta gyűjti, őrzi és a kutatók rendelkezésére bocsátja az ország történelmére vonatkozó forrásokat. A bejegyzésből megtudhatjuk mi is ennek pontosan a menete.

Tovább az egész bejegyzéshez

A 2007-ben jogutód nélkül megszűnt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), pestiesen szólva „Lipót(mező), Hárshegy, Sárga Ház” és elődei ügye időről időre szakmai és politikai viták kereszttüzébe kerül. Nézzük meg, mi történt az évek során itt keletkezett iratokkal.

Tovább az egész bejegyzéshez

Keller Adrienn, a kultúra és történelem iránt érdeklődő jogtanácsos belekérdezett: Honnan fogjuk tudni, hogy a mai kor politikusai, meghatározó személyiségei egymás között miről e-maileztek? Beszélgettünk még a közgyűjteményekkel kapcsolatos előítéletekről, az online kutatás előnyeiről, valamint az eredeti iratok és a gyűjtemények értékéről.

Tovább az egész bejegyzéshez