100 éve haladunk a korral és sütünk Váncza sütőporral

Már száz éve haladunk a korral és sütünk Váncza sütőporral: egy évszázaddal ezelőtt, 1924-ben kezdte meg ifj. Váncza József gyógyszerész az azóta ikonikussá vált sütőporának forgalmazását (védjegy: 1925).

A Váncza család a 18. században költözött Erdélyből Miskolcra. A hamarosan nemesi címet kapott família gyermekei sokrétű tehetségükkel kitűntek kortársaik közül, nem csupán gyógyszerész akadt köztük, hanem ügyvéd, színész, író, fényképész és festőművész is volt a családban (rajzolni a legtöbb Váncza tudott).

Váncza Mihálynak és Elizeus Juliannának három gyermeke született, (ifj.) Váncza Mihály (középiskolai tanár, hírlapíró és szerkesztő), Váncza Emma (fényképész) és Váncza József patikus. A család aktív társadalmi életet folytatott Miskolcon. (Id.) Váncza Józsefnek (1869–1945) gyógyszertárat működtetett a településen.

Váncza József mind fiatalon, mind idősebb fejjel kedvelte az úttörő megoldásokat és találmányokat, az első tíz hazai automobil tulajdonos közé tartozott (a családi legenda szerint az ötödik volt). A háromkerekű, nyitott Benze mindenhol feltűnést keltett, még akkor is, ha tolatni nem lehetett vele. A gyártó cég egy Johann nevű sofőrt is adott a kocsi mellé. Emellett szeretett utazni, közben sok fényképet is készített. Váncza több gyógyszertárat is üzemeltetett, jellemzően egyet egy időben.

Váncza József négy gyermeke közül az 1901. március 4-én született József fia (Ifj. Váncza József, 1901–1956) követte a patikus pályán.

Váncza József édesapja halálát követően a miskolci patikát eladta és 35 éves fejjel felköltözött családjával Pestre (már éltek itt rokonaik). Megvásárolta Hazslinszk+y Károly Rökk Szilárd utca 28. sz. alatti híres Szent László nevű gyógyszertárát 1904-ben.

Az 1908. évi Budapesti cím- és lakjegyzék szerint a Sándor tér 2. szám alatt is volt patikája a VIII. kerületben. 1909-ben már csak az utóbbi patika volt a birtokában.

1912-ben a család bizonyíthatóan az I. kerületben élt a Karolina úton. 1913-ban a Wallmann utca 3. alatti társasházban találjuk a családot.

Id. Váncza József az első világháborúban kámforgolyókat készített fagyási sérülések kezelésére, de főzött és öntött gyertyákat is, sőt gombpréseléssel is foglalkozott.

1918-ban megvásárolta az Újpest, Vörösmarty utca 5. sz. alatti 1896-ban alapított Fehér Kereszt gyógyszertárat (Újpest 4. patikája, korábban Szent Kereszt és Genfi Kereszt néven).

Miután Ifj. Váncza József 1923-ben megszerezte gyógyszerész diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ezt követően megkezdte munkáját a család Kálvária téri patikájában.

Itt kezdte el a fiú, apja mintáját követve a kísérletezést, elsősorban élelmiszer- és vegyipari termékekkel. A közös munka hamar meghozta gyümölcsét, a családi legendárium szerint a rühesség elleni por receptjét kereste az apa-fia duó, helyette sütőport találtak. 1925. március 13-án védjegyeztették a feltalált sütőport, a vaníliás cukrot és a krémporokat, de a felsorolt termékek és a Váncza-kekszek árusítása már 1924-ben megkezdődött. A gyártást a lakásukban kezdték meg, a kézzel rajzolt zacskókba a Váncza lányok porciózták a sütőport.

Ifj. Váncza József első cégét ugyanebben az évben jegyezték be, a mai Korányi Sándor (régebben Ludoviceum) utca 28. szám alatt, a sütőpor mellett gyártotta a Váncza vanillincukrot, a Váncza krémport.

Ekkoriban már széles körben elterjedtek a különféle tápszerek és sütést segítő termékek (győri Koestlin, dr. Wander, dr. Oetker sütőporait, pudingpora stb.). A Váncza gyártmányok összetételükben, illetve a keverés technológiájában (csomómentes végeredmény, kevesebb tojás felhasználása stb.) különböztek a konkurenciától.

A piaci sikert viszont nem csupán a minőségi termék, hanem a tudatos „marketing” hozta meg. Ifj. Váncza József kézbe vette a gyártmányok reklámozását és megszületett a közismert szlogen: „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral” – állt rajta minden tasak sütőporon, vaníliás cukron, reklámszórólapon. Ráadásul a termékeken mindig volt egy tárcabarát recept, amivel tesztelni lehetett az árut. Ő már nem 12 tojásban gondolkozott, mint a korai dr. Oetker receptek, mivel célközönsége az alsóbb középosztály volt. A piaci siker komoly termékpaletta bővítést tett lehetővé. 1928-ban már tápszergyártás folyt, elsőként dobtak piacra hazai technológiával gyártott levesporokat, leveskockákat (24 féle).

Vánczáék józsefvárosi kis üzemében indult a Váncza sütőpor és vaníliás cukor tömeges gyártása. A Váncza-üzem, miután kinőtte a házukat, a VIII. kerületben működött tovább a Tavaszmező utca 2. szám alatt. 1929-ben a kőbányai Korpona utca 4. szám alá költözött a telephelyük. A termékkínálat tovább bővült, többek közt kekszekkel és a Váncza szivarral. Igazi családi vállalkozás volt, hiszen az alkalmazotti gárdát zömmel a rokonokból „verbuválták”. Hatékony reklámhadjárat segítette az újabb és újabb termékek bevezetését: ügynöki hálózatot működtettek, a viszonteladóknak ajándékcsomagokat küldtek ki. A zenélő, sárga-piros színekre festett szállítókocsikon rendre ott virított a „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!” kétsoros szállóige. A Váncza név hamar fogalommá vált szakmai és fogyasztói körökben egyaránt.

Ifjabb Váncza József rendszeresen feljegyezte ötleteit, reklámfogásait egy kockás, „Reklám gondolatok” című füzetbe.

A harmincas években ostyákat és kekszeket is gyártott, ezeket elsősorban a gyerekeknek szánva. A kekszeket olyan dobozokba csomagolták, melyek oldalain folytatásos képregényszerűen jelentek meg közismert mesék. Az aláírt verses szövegbe becsempészte a Váncza-termék nevét is. A mesemotívumos ötletet vitte el Váncza József üzleti társa, Fóthy Gyula a Budapesti Nemzetközi Vásárokra is, ahol pavilonjai messziről felismerhetők voltak a mesefigurákról és a sárga-piros dizájnról. Sok háziasszony gyűjtötte a sütőporos zacskókat, hogy beváltsa a „A mi süteményeskönyvünk” vagy a „Kincses receptkönyv” ajándékpéldányaira. A receptkönyvek ábráit Váncza József és lánytestvérei rajzolták, így a receptkönyv szinte családias volt, akárcsak az egész Váncza-gyár. A cég receptjei más szempontból is családközpontúak voltak: a Jutka tortát és az ún. Lili kiflit Váncza József a családtagjairól keresztelte el.

Ifj. Váncza József kétszer nősült. Első feleségétől, a hivatalnok Priessnitsz Gizellától (annak a gyógyszergyűlölő Priessnitsz Vincének volt az unokája, aki létrehozta Graefenbergben a világ első vízgyógyintézetét és bevezette a vizes ruhás kúrát) született lánya Judit és fia József. A házasságkötést követően a Népliget melletti Tisztviselőtelepre költöztek.

A negyvenes években elköltöztek a Tisztviselőtelepről egy, a Gellért-hegyen vásárolt háromszintes villába. Sajnos nem sokáig élvezhették új otthonukat, mivel az épület 1945 januárjában összedőlt a város bombázása során. Az ostromot követően egy Bástya utcai lakásban éltek, majd a Rózsadombon megvásárolták az egykori Szénási villát a Búzavirág utca 14. szám alatt (ma az indiai nagykövetség épülete).

A rövid boldog időszakot nagy változások és tragédiák követték. Először id. Váncza József halála rázta meg a családot, aki így legalább nem élte át az államosítás időszakát, amely a fia üzletét súlyosan érintette. 1946 telén szívrohamban elhunyt Priessnitsz Gizella. 1948 végére a minisztériumi rendeletek teljesen meggátolták Váncza munkáját, ezért „önként” felszámolta saját üzemét. A megszűntnek nyilvánított cég állami vállalatként Sütőpor Gyár név alatt még üzemelt pár évig, ahol Váncza alkalmazottként tevékenykedett.

Váncza második házastársául a nála tizenöt évvel fiatalabb Markó Erzsébetet választotta. A családi otthonukat sajnos nem tarthatták meg, az ÁVO 1951-ben a villát elrekvirálta, mivel Vánczáék „osztályidegen” személyeknek számítottak. A családot számos káros megkülönböztetés érte, a legifjabb Váncza Józsefet és Juditot a Szabad Ifjúság hasábjain meg is szégyenítették kétrészes cikksorozatban.

Korábbi házuk helyett a Torockó utca 11-ben kaptak lakást. (A villa eredetileg a zsidó származású Korvinyi Vilmos BESzKÁRt műszaki főtanácsos és felesége számára épült, akik a kecskeméti deportálótáborban lettek öngyilkosok, hogy elkerüljék az auschwitzi tábort.) Az ingatlan felső szintjén a négyfős Váncza család lakott, míg a földszinten Kókai Rezső zeneszerző élt.

A Sütőpor Gyár megszűnése után Váncza kérvényezte felvételét a Kőbányai Gyógyszerárugyárba (korábban Richter Gyógyszer és Vegyészeti Nemzeti Vállalat), ahol analitikus mérnökként foglalkoztatták. Több szabadalmi kérelmet nyújtott be, mindeközben a kísérletezések során szerzett betegségeivel (allergiás bőrbetegségek) küszködött. A bőrbajok nem állították meg a feltalálót, ötleteit gondosan feljegyezte és amit tudott, meg is valósított közülük. Íme számos különleges Váncza-találmány – a teljesség igénye nélkül –: folyékony cipőtalp, jénai edényre való védőkosár, műanyag ruhacsipesz, kör alakú bélyeg, reggeliző asztalra szánt elektromos ostya- és omlettsütő, fekvőbetegeknek tervezett légpárna felfekvés ellen, összehajtogatható turistatérkép, önműködő ki- és bekapcsoló kávéfőző és forraló, kétszálú izzólámpa átkapcsolással kiégés esetén, fém építőjáték. Egyes termékeket megvalósított, míg mások megmaradtak tervként. A füzetét a család évtizedekig gondosan őrizte Váncza halála után.

A családját sem hanyagolta el, gondos szülő volt. Bár bőrallergiája miatt pamutkesztyűt kellett viselnie, de ez sem gátolhatta abban, hogy kislányának dominót fessen.

Váncza 1956 márciusában levéllel kereste meg a Magyar Postát és egy „köralakú” bélyeg kibocsátását javasolta. Ötletét „kereskedelmi szempontból megfontolandónak” találták, a bélyeg kivitelezését a következő évre ígérték. A gyógyszerész-feltaláló nem élhette meg sem a bélyeg megszületését, sem az ötvenhatos forradalmat, 1956. április 9-én hirtelen elhalálozott.

Amikor lehetőség nyílt rá, özvegye Erzsébet kisiparosként elkezdte a sütőpor gyártását az eredeti védjeggyel és minőségben. Megvette az egész Torockó utcai házat, amelyet ma is Váncza-villaként emlegetnek. A Váncza família kilenc unokája és huszonhat dédunokája őrzi Váncza József, és természetesen édesapja emlékét is.

A cég megszűnése ellenére a márka máig tovább él, mivel 1988-ban a Váncza sütőpor és az egykori cég desszertporai gyártási és forgalmazási jogait megvette a Szilasmenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Az eseményről így tudósított a Fejér Megyei Hírlap 1988. december 10-ei száma: „Haladjon Ön is a korral! Ismét gyártják a második világháború előtt ismert és használt Váncza sütőport. A Szilasmenti Mgtsz Váncza József örököseitől megvette a sütőport, sőt a vaníliáscukor és további ötféle ízesítésű desszertkrémi por receptjét, gyártási és forgalmazásijogát.” A rendszerváltozást követően SZILAS-nak, majd Szilas-Foodnak nevezett vállalkozás nosztalgia-csomagolásban kezdte el a Váncza termékcsalád forgalmazását. A sütőpor, vaníliás cukor és az ötféle ízesítésű desszertkrémpor árusítása mellett kiadták a „A mi süteményes könyvünk” reprintjét, illetve a „Kincses Váncza” receptkönyvet. A Váncza sütőport máig a Szilas-Food állítja elő.

A Váncza család saját vállalkozásba fogott, a ma működő VÁNCZA Kft. az 1925-ben alapított vállalat jogutódjaként működik. A cég 2013-ban magába olvasztotta az OROS-SÜTI Kft. élelmiszergyártó céget és 1970-ben nyílt jogelődjét. A hetvenes években létrejött vállalat egykori vezetője, Polgár Kálmánné a mai napig irányítja a gyártást. 2013-ban Ifj. Váncza József örökösei és partnereik megvásárolták az OROS-Süti Kft. döntő tulajdonrészét. Így lett az egyesült vállalat ügyvezetője Váncza Zsolt, aki máig betölti e pozíciót, ezzel is tisztelegve ősei emléke előtt. A vállalat számos terméket állít elő, leginkább hűtött tortáik és süteményeik ismertek. Termékeiken rendszeresen visszaköszönt a közel száz éve kialakított imázs és a tipikus sárga-vörös mintázat.

A Váncza-féle recepteket több szakácskönyv is megőrizte az utókornak, közülük kiemelendő Vízvári Mariska Száz specialitás című szakácskönyve.