A Rákóczi-szabadságharc kezdetei Zemplén vármegyében. II.

A Rákóczi-szabadságharc kezdetei Zemplén vármegyében. II.

Rákóczi (fő)hadnagya, Rákóczi Pál

Írta: Oláh Tamás

Bevezetés

A Rákóczi-szabadságharc Zemplén vármegyei kezdeteiről szóló online-forrásközlemény sorozat[1] második része egy, Tokaj kuruc ostromának kezdeti időszakában, 1703 szeptemberében készült tiszti nyugta kapcsán annak aláírójáról, a II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel távoli rokonságban álló Rákóczi Pál lovas főhadnagyról kíván megemlékezni.

Rákóczi Pál életútja

A Bogát-Radvány nemzetség egy a XII. században bevándorolt és Zemplén vármegyében letelepedett szláv eredetű nemesi nemzetség volt. Ebből ágazott ki a 13. században a magát hol a Zemplén vármegyei Rákócról,[2] hol a szomszédos Morva faluról[3] nevező család, amely a 15. század elején vált ketté a Rákóczi/Rákóczy és a Rákócziakhoz hasonlóan a 18. században férfiágon kihalt Morvay családra. Ebből II. Benedek (1393–1442)[4] a Rákócziak törzsének, míg I. Jakab (1412–1429), a Morvayak törzsének volt az ősapja. A Rákócziak birtokai az Ondava folyó mentén fekvő Rákóc körül voltak és a család törzsökös zempléni köznemesi famíliává vált. Rákóczy/Rákóczi II. Benedek fiai közül III. László (1428–1477) lett a Rákóczi család I. vonalának, a mindvégig köznemes rákóci Rákócziak ősapja, míg testvére László lett a II. vonal, a későbbi felsővadászi Rákóczi család törzsatyja. Ez a 16. században az abaúji Felsővadász faluról felsővadászi előnevét vevő Rákóczi család, illetve annak is fejedelmi ága vált a 17–18. századi magyar és erdélyi politika egyik legmeghatározóbb családjává. E családnak sarja volt II. Rákóczi Ferenc is, aki 1703-ban megindította a magyar történelem leghosszabb ideig tartó szabadságharcát.[5]

A család rákóci köznemesi ága ugyanakkor nem vált politikailag és társadalmilag sem meghatározóvá Zemplén vármegyében, illetve Felső-Magyarországon. A család kisbirtokos köznemesi társaikhoz hasonló keretek között élte életét Zemplénben, azonban egyes tagjaik időnként kitűntek ebből a köznemesi közegből azzal, hogy kisebb–nagyobb katonai vagy közigazgatási tisztségeket viseltek. Ez történt a Rákóczi-szabadságharc idején is, amikor a bemutatásra kerülő forrás aláírója, Rákóczi Pál, illetve testvére, János is főhadnagyként, századparancsnoki beosztásban szolgáltak a távoli rokon, II. Rákóczi Ferenc hadseregében.

Rákóczi Pál és János szülei rákóci Rákóczi György és a nevét a közeli Possa településről[6] vevő szintén köznemesi Possay családból származó Possay Erzsébet voltak.[7] A két testvér életútját Mészáros Kálmán családtörténeti tanulmánya kísérte végig a Rákóczi-szabadságharc idején. Kutatásai alapján Rákóczi Pál és a szomszédos Ung vármegyében élt, zempléni és ungi birtokos Rákóczi János Zemplén vármegye 1704. évi katonai összeírásában szerepeltek először, ugyanis összeírták a seregeikben szolgált lovasokat. Ezen túl pedig Rákóczi Pált is összeírták Rákócon, mint Eperjes alatt szolgáló hadnagyot. Rákóczi Pál és János ekkor (fő-)hadnagyok Luby György lovasezredében, amely Eperjes alatt harcolt és a két testvér 1707-ig szolgált főhadnagyként századparancsnoki beosztásban II. Rákóczi Ferenc hadseregében. Közülük is Rákóczi Pál – amint az kiderül az az ismertetésre kerülő levéltári forrásból[8] – már 1703 szeptemberében egy lovasszázad parancsnoka Tokaj alatt. 1703 novemberében részt vett Bártfa ostromzárolásában és a város bevételét követően 1703 végétől a Szemere László, majd Luby György-féle lovasezreddel Eperjes blokádjában vett részt. A Szemere László által vezetett 1703 őszi Sáros vármegyei hadjáratban és ennek keretében Bártfa elfoglalásában való részvételét bizonyítja, hogy Zemplén vármegye 1703–1705 között a kuruc hadsereg ellátására fordított kiadásokról készült hadellátási jegyzékében a Tapoly folyó völgyében fekvő felső-zempléni Feketepatak falunál ezt írták róla: „Bártfa Városának megvétele után Kálnási (Kalnási) András, Rákóczi (Rakoczi) Pál más Hadnagyokkal együtt 800 magával negyednapig kotyavetyézvén nálok erogáltanak”.[9] Rákóczi Pál ezt követően 1706–1707 között a Luby György és Soós János-féle lovasezredekből létrehozott Kenyheczy János-féle lovasezred egyik századparancsnoka.[10]

A Zemplén vármegyéből a mezei hadakban és nemesi felkelésben katonáskodó nemesek és a mezei hadakban szolgáló, valamint otthon maradt nem nemesek – falusi és mezővárosi jobbágyok – neveit járásonként és településenként tartalmazó, 1705 tavaszán készült összeírásban is szerepel Rákóczi Pál neve. Az összeírás Rákóczi Pált a nagymihályi járásban, Rákóc településnél a mezei hadakban szolgáló nemesként („Nobiles in Militia Campestri”) említi rendfokozat nélkül.[11] 1707 nyarán Orosz Pál lovasezredébe Rákóczi Lászlónak és Pálnak, Morvay Lászlónak, Kajathy Andrásnak, Borsy János özvegyének és Pap Sámuelnek, valamint Kulin Ferencnek 1 lovast kellett állítania.[12] Rákóczi Pált, testvérével Lászlóval együtt 1707-ben összeírták az ónodi országgyűlés által elrendelt dicalis conscriptio során Zemplén vármegye Nagymihály(-homonnai) járásán belül Morvay László esküdt kerületében.[13]

1710 tavaszán még szintén említik Rákóczi Pál nevét rákóci nemesként. A szabadságharc hanyatló szakaszában ugyanis II. Rákóczi Ferenc fejedelem elrendelte, hogy hadserege élelmezése céljából rendkívüli élelmiszeradót vessenek ki egyes vármegyékre. Ennek keretében Zemplén vármegyének 8000 kassai köböl gabonát és 800 vágómarhát, vagy 1600 mázsa húst kellett beszolgáltatnia, amelyből a „szegénységre” 5000 kassai köböl gabona, míg az úri és nemesi rendre 3000 kassai köböl gabona esett. Az adó behajtásához 1710 tavaszán Zemplén vármegyében összeírták a fő- és egyházi rendeket, valamint a nemességet. Ebben az összeírásban pedig Rákóc településnél felsorolták Rákóczi Pált (D. Paulus Rákóczi), akire az élelmiszeradóból 3 köböl gabona és 60 font hús esett, és mivel nem néhaiként említik, nem az özvegyét tüntetik fel az összeírók, így feltehetően ekkor még élt.[14] 1712. február 12-én azonban már néhaiként említik, ugyanis özvegye Miskolczy Borbála a maga és leánya nevében több birtokrészt elidegenített körtvélyesi Szentiványi Mihály részére, így feltehetően 1711-ben már nem élt.[15]

Rákóczi Pál lovas főhadnagy nyugtája a tokaji blokád idejéből

A Rákóczi-szabadságharc kirobbanását követően a felkelők már hamar, 1703 júniusában megjelentek Zemplén vármegyében is és térnyerésüket a csekély létszámú felső-magyarországi császári haderő, valamint a vármegyei–nemesi fegyveres egységek nem tudták megakadályozni. 1703 szeptember elejére Zemplén vármegye területén két királypárti ellenállási góc maradt. Az egyik Tokaj vára volt, amelyet a Karl von Wildenhain/Wildenhein főstrázsamester (őrnagy) és commendáns parancsnoksága alatt álló császári helyőrség védett. A másik ellenállási gócot a vármegye északi részén lévő vármegyei–nemesi erők által védett erősségek, mint Csicsva és Sztropkó várai, valamint Homonna várkastélya jelentették. A megye többi területe ugyanakkor kuruc ellenőrzés alatt állt.[16]

A két térség közül a stratégiailag fontosabb Tokaj vára volt, amely biztosította a közlekedési szempontból jelentős tokaji rév és egyben a fontos hegyaljai bortermelő mezőváros védelmét, így ebben a térségben nagyobb kuruc erők összpontosultak. Az itt állomásozó kuruc erők parancsnoka 1703 augusztus végén Ibrányi László ezereskapitány, majd valamikor 1703. augusztus–szeptember fordulójától csicseri Orosz Pál ezereskapitány és egyben a tiszáninneni kuruc erők fődirektora (főparancsnoka) lett.[17]

Az Ibrányi, majd Orosz Pál parancsnoksága alatt álló kuruc erők 1703 szeptemberétől elkezdték a tokaji vár ostromzárolását. A kuruc csapatok élelmiszerrel (kenyérrel, hússal, borral), takarmánnyal való ellátásáról, illetve ahol szükséges volt szállításukról (szekerezés) is jelentős részben a környező Zemplén vármegyei, azon belül is a Hegyaljai járáshoz tartozó települések gondoskodtak, amely nem kis terhet jelentett számukra. Ennek tanúbizonyságai az egykorú hadellátási nyugták és a nyugták alapján összeállított hadellátási jegyzékek, amelyek betekintést nyújtanak II. Rákóczi Ferenc fejedelem hadserege „logisztikai támogatásának” megszervezésébe és „hadtápszervezetének” működésébe.[18] Ebbe a csoportba tartozik Rákóczi Pál főhadnagy most ismertetésre kerülő 1703. szeptemberéből származó hadellátási nyugtája is, amelyet a monokiaknak adott. (1. melléklet.)

Tokaj vára blokádjának kezdeti időszakából, 1703. szeptemberéből a formálódó kuruc haderő alakulatainak ellátása esetében bizonyos mértékig a fennmaradt zempléni hadellátási nyugták segítenek megismerni, hogy a hadtáp biztosítására vonatkozóan milyen szabályok, eljárások voltak.

Mivel 1703 októberéig a vármegye tisztikara még „labanc” volt, így a közigazgatás, úgy tűnik, hogy nem vett részt a kuruc haderő ellátásának szervezésében, amelyet egyébként a vármegye tisztviselői, az alispán, a járási szolgabírók és esküdtjeik, a perceptor (adószedő), valamint a katonai alakulatokat kísérő vármegyei commissariusok (vármegyei biztosok) végeztek. 1703 nyarán egyébként Zemplén vármegyében több commissarius működött, feltehetően eseti jelleggel, mivel a fennmaradt vármegyei nyugták alapján szolgálataikért 30 krajcár (0,5 rhénes forint) napidíjat kaptak:[19]

• Zemplén vármegye katonái mellett „deputatus commissarius” 1703. júliusában: Posgay László;[20]
•  „Tokajból (Tokaÿbul) munderiumot Kassára (Cassara) vivő szekerek” mellett 1703. július végén: Németh András;[21]
• a Montecuccoli-vértesezred ellátásának szervezésére kijelölt, az ezred mellett tartózkodó commissariusok 1703. június–szeptemberében: Boronkay István Zemplén vármegye „pro tempore Commissariusa” – 1703. június–augusztus; Csizmadia János, Pesty István – kb. 1703 június vége–július eleje; Skabel/Skabell János Zemplén vármegye „deputatus Commissariusa” – 1703. nyarán 64 napig; Kácsándy László Zemplén vármegye „deputatus Commissariusa”, Csorvássy István, Eperjesi Kis György commissariusok – 1703. augusztus, Németh András commissarius – 1703. augusztus–szeptember. Utóbbi négy megyei biztos úgy tűnik, hogy Tokaj-Hegyalján tartózkodott a Montecuccoli-vértesek mellett, illetve a források alapján Németh András kísérte az ezredet Hegyaljáról Kassa alá.[22]

Abból fakadóan, hogy a vármegyei adminisztráció ekkor még nem működött együtt a kuruc felkelőkkel, az is következik, hogy 1703 szeptemberében elsősorban olyan forrásokkal találkozunk Zemplén vármegyéből, amelyet a szerveződő kuruc hadsereg tisztjei és altisztjei állítottak ki az egyes települések által részükre biztosított élelmiszerekről és takarmányról.

Az ilyen források két szempontból érdekesek:

1. Segítenek rekonstruálni a korai kuruc haderő tiszti- és altiszti karának személyi állományát, rangját és szolgálati beosztását, valamint tartózkodási helyüket.

2. A nyugták azt is segítenek rekonstruálni, hogy az egyes települések mennyi ellátmányt biztosítottak a különféle csapategységeknek. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy azt nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy a nyugtákon szereplő élelmiszereken kívül mennyi „ajándékot” kellett az egyes településeknek adni és mennyi volt az önkényesen elrekvirált, illetve elrabolt élelmiszer, pénz és egyéb vagyontárgy. A korabeli források ugyanakkor kiderül, hogy ez is gyakran előfordult 1703 folyamán a kuruc haderőnél.[23]

Mindezek alapján Rákóczi Pálnak a most bemutatásra kerülő nyugtája arról elmondható, hogy ő már 1703 szeptemberében lovas főhadnagyként szolgált II. Rákóczi Ferenc Tokaj alatti seregeiben, azaz századparancsnok volt. Kvártélyként százada ellátására Monokot jelölték ki, ahonnan nyugtája szerint szeptember 8–30. között természetben 300 kenyeret, négy vágómarhát, 54 köböl abrakot és két szekér szénát kapott ellátmányként. Ez tehát azt jelenti, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem távoli rokona viszonylag hamar csatlakozott a kuruc hadsereghez és szeptember elején lovassági századparancsnok.[24]

A nyugta tartalma olvasható a Horváth János monoki hadnagy és esküdtjei által 1705 április elején összeállított elismervényen, amely a Rákóczi hadaira fordított 1703–1705. évi kiadásokról készült és a nyugtához képesett annyival több információ derül ki a kimutatásból, hogy összesítették a Rákóczi Pál seregének adott ellátmány pénzbeli értékét is, amely összesen 98 forint és 60 dénár volt. (1 magyar forint = 1 rénes forint = 100 dénár) (Lásd: 2. melléklet)[25]

Rákóczi Pál nyugtája és az ott szereplő adatok azért is érdekesek, mivel arra engednek következtetni, hogy bár Zemplén vármegye nemességének egy jelentős és tekintélyes része, mint a vármegyei tisztikar jó része, ekkor még nem csatlakozott a kuruc felkeléshez, de 1703 késő nyarán–kora őszén Zemplénben is elkezdődött a fő- és köznemesség csatlakozása Rákóczihoz. Ezt támasztja alá a tekintélyes bodrogközi nagybirtokos és katona báró Sennyey István meghódolása a fejedelemnek, aki hamarosan ezredessé, majd generálissá nevezte ki Sennyeyt.[26] De ezt igazolják azok a források is, amelyek jelzik, hogy a zempléni köznemesség körében is megindult a csatlakozás a fejedelem vezette Habsburg-ellenes szabadságmozgalomhoz és többen letették a hűségesküt Rákóczira. Ilyen adat például az az 1703. szeptember 14-én Rákóczi Pál és János nagybátyja, rákóci Rákóczi László számára kiadott oltalomlevél, amelyet Bercsényi Miklósnak a tiszáninneni hadak főparancsnokának helyettese, csicseri Orosz Pál a tiszáninneni lovas és gyalog hadak „első Feő direktora Locumtenense” adott ki.[27] De ugyancsak a zempléni köznemesség kurucokhoz történő csatlakozásának bizonyítékai, hogy 1703. augusztus–szeptemberében például a tokaj-hegyaljai eredetű hadellátási iratokban olvasható tiszti nevek között is találkozunk már nemesi származású századparancsnokkal: „Lóczi András Uram Ezerebeli” Baktai Pál főhadnagy – Mád,[28] Belényesi István főhadnagy – Olaszliszka,[29] Pallagi/Parlagi Péter főhadnagy – Nagyrozvágy.[30]

1703 nyarán–őszén a kurucoknak történő meghódolást a nemesek részéről részben a felkelőktől való félelem és kényszer magyarázta, ugyanakkor a fejedelemhez csatlakozó, rá hűségesküt tevő nemesek jelentős része szimpatizált a Habsburg-ellenes fegyveres felkeléssel.[31] Ez pedig különösen igaz lehet azon nemesekre, akik katonai szolgálatot vállaltak Rákóczi szerveződő hadseregében, mint ahogyan ezt a fejedelem távoli rokona, rákóci Rákóczi Pál is megtette.

1. melléklet

HU-MNL-BAZVL-IV.2001.b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214–1786 (1870). Iratok. (Fasc. 200.) Loc. 98. No. 325. Militarium Actorum Fragmenta. s. d. (1703–1705).

Benne: Rákóczi Pál lovas főhadnagy nyugtája. Tokaji tábor, 1703. szeptember 20. 133–134. p.

Én alól megírt Kegyelmes Urunk felsővadászi Rákóczi Ferenc (Felső Vadászi Rákoczi Ferencz) Fejedelem, Tokaj alatt lévő lovas Hadainak egyik főhadnagya vigore praesentium recognoscalom,^[32] hogy Monoki (Monaki) Quartelyombol a Die. 8. Septembris ad finem mensis percipialtam, in natura^[33] háromszáz kenyereket, négy vágót, ötvennégy köböl Abrakot, + + két szekér Szénát,^[34] melyről is praesentium Testimonio Die (ult)^[35] ultima Septembris Anno nunc Currentis. 1703 ------ quietalom. h. e.^[36] die 30 Septembris Anno 1703.^[37]

Rákóczi Pál (Rakoczi Páll) m. p.

Actum in Castris ad Tokaj positis ultima Septembris^[38]

Hátlap:

Ad Loc. 99.

Nr. 325.^[39]

No. 2.^[40]

HU_MNL_BAZVL_IV_2001_b_Loc_098_No_325_133

HU_MNL_BAZVL_IV_2001_b_Loc_098_No_325_134

Rákóczi Pál lovas főhadnagy nyugtája.

2. melléklet.

HU-MNL-BAZVL-IV.2001.b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214–1786 (1870). Iratok. (Fasc. 200.) Loc. 98. No. 325. Militarium Actorum Fragmenta. s. d. (1703–1705).

Horváth János monoki hadnagy és esküdtjeinek elismervénye a Rákóczi hadaira fordított 1703–1705. évi kiadásokról. 1705. április 9. 3–10. p. (Részlet a 3. oldalról.)

„Én Horváth János Monoki (Monaki) Ordinarius Hadnagy Caeterisque Jurassoribus prasentium Testimonio Recognoscallyuk: hogy Kegyelmes Urunk Táborára diversis Vicibus ezeket erogaltuk. etc.[41]

Elsőben Anno 1703. Tokaj alatt lévő Táborban Hadnagy Rákóczi Pál Uram seregére a Die Septembris ad finem mensis[42]

300 kenyér, egy kenyér per Den. 9.     facit flo. 27.[43]

4 vágó Tehenek, egy vágót flo. 5.        facit flo. 20.[44]

54 köböl árpa, köbli per Den. 90.        facit flo. 48,, 60.[45]

2 szekér széna, egy szekér flo. 1,, 50    facit flo. 3, 00.[46]

                                                           Latus 98,,[47] 60”[48]

HU_MNL_BAZVL_IV_2001_b_Loc_098_No_325_003

Horváth János monoki hadnagy és esküdtjeinek elismervénye a Rákóczi Pál lovas főhadnagy seregének 1703 szeptemberében adott természetbeni ellátmányról.