Országgyűlési meghívó gróf Zichy Miklós részére

Bécs, 1847. szeptember 17.

Mit rejtenek a családi levéltárak?

A családi irategyüttesek egy-egy személy kapcsán országos ügyekre vonatkozó iratokat is rejtenek. Ez fokozottan igaz, ha egy olyan jelentős nemesi família helyi iratanyagát kutatjuk, mint a Zichyek. Az itt bemutatott országgyűlési meghívó a családnak az MNL Somogy Megyei Levéltára gyűjteményében lévő levéltárából került elő.

E levéltár főleg a család köznemesi ágának iratait rejti, amely ág Somogyban összesen mintegy 6000 hold birtokkal rendelkezett, és amely területeket Nágocs és Zala községekből igazgatták. A közölt dokumentum címzettje azonban a zicsi és vásonkői grófi ág 19. században Palotán (a 1870-es évektől Várpalota) élő tagjának, Zichy Miklósnak szólt.

A grófi ág vagyonának alapját Pál veszprémi főkapitány vetette meg, aki az ősi, Somogy és Zala vármegyében fekvő birtokokat átengedte testvéreinek, ő pedig Veszprém, Komárom és Fejér vármegyékben szerzett birtokokat, majd 1634-ben a lébényszentmiklósi uradalmat Moson vármegyében, s erre királyi adománylevelet is nyert. Pál fia, István 1649-ben a vázsonykői, 1650-ben a palotai uradalomra hasonlóan tett szert.

A Palotán 1856-ig élt idősebb Zichy Miklós, és az ifjabb Zichy Miklós (1800–1875) több reformkori országgyűlésen a felsőtábla tagjaiként voltak jelen. Az 1847/48. évi Országgyűlésen való részvételt idősebb Zichy Miklós egészségügyi okok miatt már nem vállalta. A közölt dokumentum tehát a fiatalabb gróf Zichy Miklóst illette, aki 1837-től császári királyi kamarási címmel is rendelkezett. Ekkor ez olyan rangot jelölő tiszteletbeli cím volt, amely jelezte: az illető a tágabban vett a királyi udvarhoz tartozott.

A korszak rendi országgyűlési meghívóit természetesen a király nevében a kancellária küldte ki, megjelölve az Országgyűlésre felveendő tárgyak körét. Az 1847. november 7-re összehívott utolsó rendi Magyar Országgyűlés első és legfontosabb megoldandó feladata az volt, hogy József nádor halála után új nádort válasszon. István főherceg személyében a sikeres nádorválasztás meg is történt, de ő a forradalom és a szabadságharc eseményeinek hatására, még 1848. szeptember 25-én lemondott nádori tisztéről.

Zichy Miklós felsőtáblára szóló meghívójának szövegében a közjó érdekében történő, a „Karokkal és Rendekkel” folytatott tanácskozás szerepel.[1] A rendi korszak végére a „Rendek” képviselői az alkotmányozásba is bekerültek. A felsőtáblai tagok egy része a – mint Zichy Miklós is – címeinek és/vagy rangjának köszönhetően került a törvényhozás főtáblájára. Másik része, mint Somogy vármegye 1847-ben választott követei: Szegedy Sándor és Inkey Zsigmond az alsótábla vármegyei küldöttei voltak.

Valószínűleg egyik tábla tagjai sem gondoltak arra, hogy ez az Országgyűlés lesz az utolsó, mely még a régi, azaz a rendi keretek között zajlik. Az alább bemutatott meghívólevél a rendi társadalom Országgyűlésének egyik utolsó országos vonatkozású dokumentuma.

A forrást alapvetően szöveghűen, a régies szóalakok és központozás megtartásával, viszont a magánhangzóknak a mai helyesírás szerinti alkalmazásával közlöm.

Irodalom:

Bakács István: A Zichy család levéltára. Budapest, 1963. MOL Levéltári leltárak, 22.

Dobszay Tamás: A rendi országgyűlés utolsó évtizedei (1790–1848) Budapest, 2019. Országház Kvk.

Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja 1825–1848 Budapest, 2011 Argumentum – Országgyűlés Hivatala

Országgyűlési meghívó gróf Zichy Miklós részére

Bécs, 1847. szeptember 17.

17002. Első Ferdinánd Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyar és Csehország e néven ötödik, Halics és Ladomér országok apostoli, úgy Lombardia, Velence, Illíria királya: Ausztria főhercege stb. …

Tekintetes és Nagyságos Gróf kedvelt Hívünk!

Miután az örök gondviselésnek megfejthetlen végzése, szintannyira szeretett, mint hőn tisztelt nagybátyánkat, dicső emlékezetű fenséges József. cs. kir. örökös főherceget s Magyar országunk nádorát, szívünk mély fájdalmára, e világból kiszólította;[2] az 1608-dik koronázás előtti 3-dik t. cz. értelmében eszközlendő nádor választásra,[3] nemkülönben a végett, hogy az ország boldogságának nevelésére és a köz jó gyarapítására kívánt többféle nagyfontosságú törvényes intézkedésekről, atyai szívünk gyöngédsége szerint, kedvelt Magyarországunk, s a hozzá csatolt részek hív Karaival és Rendeivel tanácskozhassunk, folyó 1847-dik évi Szent András hó 7-dik napjára eső pünkösd utáni huszonnegyedik vasárnapra,[4] szabad kir. Pozson városunkba közországgyűlést rendelendőnek, hirdetendőnek s azt Isten kegyelméből saját személyünkben vezérlendőnek elhatározánk. Mire nézve Neked ezennel komolyan parancsolván, kegyelmesen meghagyjuk: hogy a kirendelt helyre és időre az érintett országgyűlésen a többi főpap és zászlós urakkal s nemesekkel nevezett Magyarországunk és az ahhoz csatolt részek Karaival és Rendeivel személyesen jelen lenni kötelességednek ismerd, másként az ország köztörvényében foglalt büntetés alatt nem cselekvendő. Hozzád egyébiránt császári királyi kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben Ausztriában Szent Mihály hó tizenhetedik napján, az Úr ezer nyolcszáz negyvenhetedik esztendejében.

Gróf Apponyi György[5]

Zsedényi Eduárd[6]

Külzeten: Bécsből, a magyar királyi udvari kancelláriától. Tekintetes és nagyságosa vásonkői Gróf Zichy Miklós aranykulcsos kedvelt hívünknek. Hivatalból Fejárvár felé Palotán.

Forrás: MNL SML XIII.38. Zichy család levéltára. 37. doboz.

Eredeti kancelláriai tisztázat.

Polgár Tamás