A hónap dokumentuma 2021. augusztus
A „tüskevári csata” dokumentumai
Kaposvár, 1945. augusztus 1.
1945. augusztus 2-án a Kaposvárott kiadott Somogyvármegye[1] napilapban egy rövid cikk jelent meg „Verekedés a Tüskevári uszodában” címmel. Forrásközlésemben ennek a „tüskevári csatának” állítok emléket.
A sajtóhírt követő napon, augusztus 3-án Somogy Vármegye Alispáni Hivatala elrendelte, hogy a szovjet katonai parancsnok, Bulicsev[2] őrnagy 12. számú parancsát Kaposvár város polgármestere, illetve a járási székhelyek főjegyzői nyilvános helyeken függesszék ki. A kaposvári szovjet katonai városparancsnokság példás gyorsasággal és következetesen járt el az ügyben. A kínos incidens egy nappal előzte meg a nagy erőkkel szervezett, és a sajtóban beharangozott kaposvári Magyar–Szovjet Művelődési Társaság[3] alakuló ülését, valamint az azt követő táncos mulatságot. Az sem elhanyagolható tény, hogy a vármegye területén viszonylagos nyugalom honolt. A harcok elmúltával, és a Somogyban összevont szovjet és bolgár alakulatok zömének távozásával valamelyest javultak a köz- és vagyonbiztonsági állapotok, csökkent a megszálló katonaság rovására írható bűncselekmények száma.
Július 28-án, szombaton a tüskevári fürdőben[4] három ittas szovjet katona jelent meg, akik a pénztárat megkerülve jegy nélkül jutottak be. Ketten közülük anyaszült meztelenre, a harmadik alsónadrágra vetkőzött. A jegypénztár előtt várakozók csoportba verődve, megbotránkozva nézték az illuminált állapotban lévő katonák viselkedését. A szovjetek egyike büszkén mutogatta a nemi szervét az egybegyűlteknek, két társa pedig a fürdő női vendégeinek hajkurászásába kezdett. A pénztárnál felszólították őket a minősíthetetlen viselkedés befejezésére, és a fürdőben elvárt ruházat viselésére. A sértődött katonák ekkor erőszakosan léptek fel, amely verekedésbe torkollott. A túlerő elől kereket oldottak. Negyed óra múlva – ekkor már felöltözve – azonban fegyveresen tértek vissza, a ruháikat keresve, követelve. A helyzet tragédiává is fajulhatott volna, azonban a kiérkező szovjet tiszti járőr véget vetett a rendzavarásnak. A fürdőből ugyanis közben valaki betelefonált a katonai városparancsnokságra, ahonnét azonnal egy tiszti különítményt rendeltek ki. A renitens katonákat a járőr lefegyverezte és elszállította. Ill Sándor, Kecskés Béla, Szép János, Mihálovics János és Csendes Ferenc kaposvári lakosokkal szemben a rendőrhatóság eljárást indított és július 31-én átszállították őket háborús bűntett váddal a Kaposvári Népügyészségre. A vádnak nem sikerült igazolnia, hogy a verekedés magyar résztvevői a szovjet népet gyalázták, a Vörös Hadseregre sértő megjegyzést tettek volna. E sorok írója úgy gondolja, a tömegben lévők, de akár a verekedésbe kerültek is érezhettek egyfajta elégtételt, amikor a szovjet katonáknak inába szállt a bátorságuk, illetve amikor a járőr lefogta őket. Valószínűleg az indulatok hevében hangozhattak el a két nemzet örök barátságát erősen kétségbe vonható szóvirágok. A tanuk vallomásai azonban egyértelműen rámutattak az eset kiváltó okaira.
Dr. Frank László[5] vezető népügyész vezetésével már augusztus 6-án határozatot hozott a testület. A vádlottakat Frank a háborús bűncselekmény vádja alól tisztázta, és felmentő állásfoglalásában megjegyezte „a verekedést a nyomozásból megállapíthatóan sem az orosz nép, sem az orosz katonaság ellen, hanem kizárólag a szemérmet sértő módon viselkedő három ittas katona ellen irányult, és a verekedés abban az esetben is kiváltódott volna, ha akár más nemzetiségű, de akár magyar katonák viselkedtek volna hasonló módon”.[6] A gyanúsítottak ügyét nyilvános verekedés kihágás elkövetésének vádjával a Btk. szerint az Államrendőrség kaposvári kapitányságához tették át. Az ügy további kimenetele vonatkozó iratok hiányában nem ismert.
A dokumentumot digitális képfájlként a csatolt mellékletekkel együtt közlöm.
A forrásközlésben szereplő dokumentumok:
MNL SML IV. 405. b. Somogy vármegye alispánjának általános iratai: 4258/1945. sz. irata. Az orosz katonai parancsnokság 11. és 12. számú parancsa.
MNL SML XXV. 2. Kaposvári Népügyészség iratai: 164/1945. sz. irata, Ill Sándor és társai ellen háborús bűntett gyanúja ügyében indított per.
Somogyvármegye, Kaposvár, 1945. augusztus 2. 2. oldal.
A tüskevári fürdőről készült képek forrása:
Képeslap: https://gallery.hungaricana.hu/hu/SzerencsKepeslap/1189165/?img=0 (Zempléni Múzeum, Szerencs)
MNL SML X. 218. Kaposvári 151. sz. cserkészcsapat iratai. 1934. évi csapatnaplóban található képek a fürdőben rendezett evezős bemutatóról. (A képeket digitalizálta Fejes László levéltáros asszisztens)
Szabó Tamás
[1] A Somogyvármegye napilap a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja volt, a Magyar Kommunista Párt Somogy megyei szervezete adta ki. 1945. január 9-én jelent meg először. 1948-ban egyesült a szociáldemokrata párt Somogyi Világosság című lapjával és Somogyi Hírek néven jelent meg, ekkor már a Magyar Dolgozók Pártja irányítása alatt. 1949-től 1951-ig Somogyi Napló, végül 1951-től Somogyi Néplap címmel az 1989–1990-es rendszerváltoztatásig a megye egyetlen napilapja.
[2] A Somogy vármegye és Kaposvár város szovjet katonai parancsnokáról, Bulicsev őrnagyról nem rendelkezünk adatokkal. Egy esetben a sajtó Szergejevkonak írja, de valószínűsíthető, hogy személye nem azonos Szergej Szergejevics Bulicsev (1916–1997) őrnaggyal, későbbi vezérőrnaggyal, aki 1945 januárjában Székesfehérvár kiürítésénél megsebesült. A korabeli sajtó és sajnálatos módon az intézményünk őrizetében lévő iratokból sem derül ki több információ, amivel olvasóinkat tájékoztathatnánk az őrnagy kilétéről.
[3] A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság 1945. július 29-én tartotta alakuló ülését a kaposvári Turul Szálló nagytermében. Az előkészítő bizottság főszervezője magyar részről dr. Frank László vezető népügyész, a társaság főtitkára Havas Béla volt. A társaság célja a magyar és a szovjet nép kultúrájának kölcsönös megismerését, a két nemzet közeledését volt hivatott támogatni, működése propaganda jellegű volt.
[4] A kaposvári tüskevári malomhoz tartozó uszodának, strandnak is nevezett fürdőt 1906-ban a malmot bérlő Nedevits család építtette. 1932-ben Nedevits András a kezdeti fából készült kabinok helyett egy 80 férőhelyes tégla kabinsorral vette vetette körbe a fürdőt. A 30-as években a vízi sportok szerelmeseinek kedvenc helye volt. A világháborút követő években szűnt meg. Egyetlen építészeti emléke a Városligetben ma is álló zenepavilon.
[5] „Frank László (Kaposvár, 1907. dec. 22.–Bp., 1979. szept. 16.): ügyvéd, 1925-ben érettségizett. Ezt követően egy ügyvédi irodában írnokként dolgozott, s közben jogi tanulmányokat folytatott. 1929–1933 között ügyvédjelölt Kaposvárott és Bp.-en, 1934-től ügyvéd volt. 1942-től 1944 nov.-éig (szökéséig) munkaszolgálatot teljesített. 1945. ápr. végén, máj. elején az általa szervezett kaposvári népügyészség vezetője. Bp.-en a Szálasi-perben Kovarcz Emil ügyében képviselte a vádat. 1948 febr.-jában a Népbíróságok Orsz. Tanácsának (NOT) bírája lett. 1950-ben a NOT megszűnésével a Bp.-i Főállamügyészséghez került főállamügyész-h.-i minőségben, majd a Legfőbb Államügyészséghez rendelték. 1951. aug.-tól 1956. jan. 15-ig a Pestmegyei[sic], majd a Bp.-i Fővárosi Bíróságnál tanácsvezető bíró. 1956. jan. 28-tól haláláig a Bp.-i Ügyvédi Kamara tagja. Regényt írt Szálasi Ferencről: Zöld ár (Bp., 1975).” In: Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon IV. kötet. 1978–1991. A-Z Budapest, 1994. 274. oldal.)
[6] MNL SML XXV. 2. Kaposvári Népügyészség iratai 164/1945. sz.
