A hónap dokumentuma 2021. július

Egy öregcserkész kérése a Balaton partjának nagyszabású magáncélú felhasználása korlátozása érdekében

Kaposvár, 1932. július 31.

A hazai cserkészetben az év egyik leginkább várt, kiemelkedő eseménye a nyári nagytáborozás volt (és valószínűleg manapság is az). Ez az 1910-es évekbeli kezdetektől tetten érhető a mozgalom történetében. A nyári táborok a legnépszerűbb cserkészprogramoknak számítottak. Fiatalabbak és idősebbek (az öregcserkészek) ezeken nyaranta akár több hétig napi 24 órában kizárólag a cserkészetnek élhettek. Vonzerejét talán nem is kell részleteznem: új, romantikus körülmények, katonás fegyelem, harci játékok, fizikai és szellemi kihívások, különféle versenyek, csoportélmények, önellátás stb. A Balaton partján való táborozás a legvonzóbb helyszínek közé tartozott. A két világháború közti korszakban nemcsak hazai cserkészcsapatok vertek sátrat a „magyar tenger” mellett, hanem Európa számos országából érkeztek ide a mozgalomhoz tartozók.

A „Nagy Háború” utáni évtizedekben politikai és gazdaság okokból is erőteljesen szorgalmazták a belföldi turizmust, illetve a hazai üdülést, kikapcsolódást. A üdülőtelepek létesítése, a parcellázás, a nyaralóépítkezések addig soha nem látott ütemben folytak a Balaton mellett is, és jelentős részük egyre jobban elfoglalta a part menti sávot – kizárva ezzel annak használatából a birtokon kívül rekedt tömegeket. Egy kaposvári öregcserkész ezt érzékelve 1932 nyarán a sajtón keresztül is igyekezett felhívni a figyelmet erre az egyre zsugorodó cserkészélettérre, illetve annak megmentésére. Tehát már az 1930-as évek elején megkongatta a vészharangot nemzeti kincsünk, a Balaton partjának a kevesek számára való kisajátítása ellen. (A cikk azonban sajnos pusztába kiáltott szónak bizonyult, de ez egy másik történet.)

Az alábbi forrásközlés közel betűhű és alatta az eredeti cikk digitális másolatát is olvashatják az érdeklődők. Ezek után a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárának őrizetében lévő, X. 218. Kaposvári 151. sz. Cserkészcsapat iratai fond csapatnaplóinak a témát részben érintő képeiből adok ízelítőt. A képeket Fejes László digitalizálta.

Az összeállítás A kaposvári cserkészet történetéből, 1913–1948. Krónikák, képek, kalandok című kéziratom anyagából készült.

Récsei Balázs

A parcellázás és a cserkészet

Ha megfigyelő, nyitott szemmel járjuk végig a szép magyar tengert, a Balatont, feltűnik, hogy a szélrózsa minden irányában a sok szép villa, nyaraló környékén apró örsi zászlók tarkítják, díszítik a part minden részét. És ha ugyanakkor megfigyeljük a gombaként szaporodó villákat, a napról-napra növekedő parcellázási lázt, könnyen kiszámíthatjuk, hogy egy-két évtized és a Balaton partja részben be lesz építve, részben pedig elparcellázva.

Ez utóbbi esetben volna nagy szükség a bölcs és előrelátó intézkedésekre, itt kapcsolódik bele a cserkészet a parcellázásba.

Az ifjúság célszerű nevelésének szempontjából szabályozni kellene a parcellázásokat olyformán, hogy az engedélyt kiadó hatóság vagy szerv csak oly feltételek mellett engedjen meg parcellázást, ha a kérvényező fél kötelezi magát cserkésztáborok céljaira egy bizonyos nagyságú (mondjuk 2–5 hold) területet ingyen, vagy mérsékelt áron átengedni. Ez a terület legyen az illető községé, melynek határában az illető terület fekszik, vagy legyen az országos cserkész vezetőség, vagy szervezeté, gondozza, rendelkezzen felette bölcs belátása szerint. Történni kell ebben az irányban okvetlen valaminek, mert egy-két esztendő múlva oda jutunk, hogy a magyar tenger közeléből száműzve lesznek a kedves táborok, a jókedvű gyerekek, nem lesz helyük a magyar fiúknak a magyar tenger mellett. Kérem az illetékes köröket, tartsák felszínen ezt a kérdést, hiszen a későbbi nemzedék érdekében történik mindez, meg vagyok győződve róla, hogy hálásak lesznek érte az elődöknek.

Öregcserkész

Öregcserkész: A parcellázás és a cserkészet. Somogyi Újság, 1932. július 31. 5. p.

Részlet a 151. sz. Turul Cserkészcsapat és fővárosi cserkészek Balaton körüli 1925-ös mozgótábora egyik parti táborhelyéről

Fürdőző 151-esek az 1927 augusztusában Balatonszárszón rendezett táborából

A csapatnaplóban nemcsak szöveggel és fényképekkel, hanem rajzokkal is megörökítették a tábori életet I.

A csapatnaplóban nemcsak szöveggel és fényképekkel, hanem rajzokkal is megörökítették a tábori életet II.

A táborozást előzetesen a Magyar Cserkészszövetséggel is engedélyeztetni kellett. A kérelem egyik dokumentuma a táborról készített helyszínrajz/térképvázlat volt. A 151-esek 1930-as Fonyód-Üszögön tartott nagytáborának vázlatos ábrázolása

A vízparti táborok egyik előnyének számított, hogy a mosogatáshoz (és tisztálkodáshoz) nem kellett vizet vinni. Munkában a mosogatóbrigád a 151-esek 1930-as Fonyód-Üszögön tartott nagytáborában

Pózoló mosogatóbrigád a 151-esek 1931 augusztusában tartott balatonlellei nagytáborában. Középen (fehér felsőben) Trenka Lajos csapattiszt

Nem csoda hogy esetenként sokaknak kellett mosogatniuk a Balaton vizében, ha a „konyhában” ilyen „fejetlenség” tapasztalható. Életkép a 151-esek 1932 júliusában Fonyód-Bélatelepen tartott nagytábora „konyhájából”

„Lajos és raja.” Trenka Lajos csapattiszt a 151-esek 1931 augusztusában Balatonlellén, a vízparton tartott táborában. Ekkor még jelentős vízparti részek álltak akár az állattenyésztés rendelkezésére a tó somogyi partján

„A strand és vendégei.” Szél Ferenc csapatparancsnok és Márkus József csapattiszt (fehér köpenyben a két szélen) a 151-esek egy csoportjával 1931 augusztusában Balatonlellén, a vízparton tartott táborban és egy átvonuló négylábú „Balaton-rajongó”

„Csónak (a szárazon).” Dr. Krieger Pál (a 151-esek szervezőtestületének, a Magyar Nemzeti Szövetség Somogy Megyei Körének egyik vezetője, elöl, jobb oldalon sapkában és Szél Ferenc csapatparancsnok (elöl baloldalon) a 151-esek 1931 augusztusában Balatonlellén, a vízparton tartott táborának meglátogatásakor

„Vízipólócsata előtt.” A 151-esek öregcserkészeinek egy csoportja 1932 júliusában Fonyód-Bélatelepen tartott nagytáboruk idején. Háttérben a még alig beépített fonyódi Várhegy

„Bem vezérkar.” Az ország egyik legelső vidéki zsidó cserkészcsapata, a 672. sz. Bem Cserkészcsapat vezetői a 151-esek 1932 júliusában Fonyód-Bélatelepen tartott nagytáborának résztvevőiként csónakázni indulnak

„Csak vegyesen!” A 151-esek 1932 júliusában Fonyód-Bélatelepen tartott nagytáborának vezetői néhány „hosszú távra kifogott sellővel”

„Pákászok a viharban.” A 151-esek 1933 augusztusában Fonyódon tartott nagytábora öregcserkészeinek vízi raja gyakorlatozás közben (háttérben a Badacsony)