Báró Weissenbach Iván tabi főszolgabírónak az állami ruhaszövet-akcióhoz kapcsolódó illetményelőleg ügye

Kaposvár, 1921. május 4.

Az első világháború időszakában és az azt követő években Magyarországon ruházati cikkekből óriási hiány volt. A döntően nyersanyaghiány miatt kialakult helyzetet az államhatalom begyűjtő és újraelosztó központok létrehozásával, illetve hulladék- és pótanyagok alkalmazásának elősegítésével próbálta orvosolni (Pamutközpont, Gyapjúközpont, Népruházati Bizottság). A háború alatt – szó szerint – lerongyolódott ország helyzetét tovább rontotta a politikai összeomlás, a megszállás és a területvesztés. 1921-re a magyar textilipar elvesztette nyersanyagforrásainak és termelőkapacitásának nagy részét. A legfontosabb vidéki textilipari központok (Rózsahegy, Zsolna, Besztercebánya, Pozsony, Temesvár, Arad, Lajtaújfalu) az új határok túloldalára kerültek. Az iparági behozatal is nehézkessé vált, a kereskedelmi szerződések hiánya és a bezárkózó magyar gazdaságpolitika miatt a csehországi textilgyárak – háború előtt meghatározó – termékei nehezen jutottak el a magyarországi vásárlókhoz. A hazai kormányzat 1920 és 1922 között állami beruházásokkal segítette a textilipart, mely a húszas évek végére jelentősen megerősödött.  

A Teleki-kormány 1920. augusztus 31-i ülésén elhatározta, hogy a köztisztviselők és közalkalmazottak, illetve özvegyeik és árváik, valamint az állami kegy- és nyugdíjasok részére elsőrendű ruhaszövetet szerez be, s azt az igénylők részére kedvezményes áron kiszolgáltatja.

A kormányhatározathoz készült, 1921. február 21-én kelt pénzügyminiszteri rendelet szerint az akció az 1920. október elseje előtt jogviszonyban állókra illetve hátramaradottjaikra terjedt ki. Minden jelentkező egy rend ruhára elegendő szövetre tarthatott igényt. A férfiak 3 folyóméter gyapjúszövetet és a szükséges bélésanyagot (1,1 folyóméter kabátbélést, 1,5 folyóméter ujj- és mellénybélést, 1,1 folyóméter zsebbélést, 1 folyóméter lenvásznat, 0,8 folyóméter kanavászt[1]) kaphattak. Az átlagostól eltérő testalkatúakra gondolva, a 175 cm-nél magasabb vagy testesebb urak 3,2 folyóméter gyapjúszövetet igényelhettek. Ez a szövetmennyiség egy öltöny (zakó, mellény, nadrág) elkészítésére volt elegendő. A nők egyöntetűen 4 folyóméter gyapjúszövetet kérvényezhettek, melyhez bélésanyag nem járt.

A kimért, levágott és csomagolt ruhaszövet árát 1000 koronában (magasabb, testesebb férfiak esetében 1200 koronában) állapította meg a pénzügyminiszter, melyet készpénzben kellett fizetni. Az igénylők neveit a hivatalok, intézmények lajstromokba foglalták. A jelentkezés határideje 1921. április 30. volt. A névjegyzék egy-egy példányát a Magyar Királyi Állami Nyomda nyomtatványraktárának és a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási, Termelő és Értékesítő Szövetkezetének kellett elküldeni, egy példány pedig a szerv illetményszámfejtő hivatalánál maradt. Az Állami Nyomda közreműködésére a sorszámozott ruhautalványok legyártása miatt volt szükség, a szövetanyagot pedig – melyből szín és minta szerint választani lehetett – a szövetkezet fővárosi, illetve vidéki ruhaelosztóhelyein, a tervek szerint, június hónapban tervezték kiosztani.[2] Somogy vármegye tekintetében, a Csurgón, Igalban, Kaposváron, Lengyeltótiban, Nagyatádon és Tabon működő hivatalok, intézmények a kaposvári, a Marcaliban ténykedők a nagykanizsai (Zala vármegyei) ruhaelosztóhelyhez tartoztak. A vármegye további két járásszékhelye – Barcs és Szigetvár – ekkor, 1921 első félévében még szerb megszállás alatt állt.

Mivel az állam által beszerzett ruhaszövet árát készpénzben kellett fizetni, az (új) Bethlen-kormány április 16-án elrendelte az igénylők részére illetményelőleg engedélyezését. Az előleg összege maximálva volt, nem lehetett több 1000 koronánál. A felvett előleget 5 egyenlő részletben kellett visszafizetni, ami a gyakorlatban úgy történt, hogy az előlegben részesített havi járandóságának egy részét törlesztés gyanánt az illetékes illetményszámfejtő hivatal visszatartotta.[3]

1921. május 15-i hatállyal a pénzügyminiszter – szociálpolitikai okokból – a kedvezményes árú ruhaszövet árát 1000 koronáról 500 koronára („extra” méretekkel rendelkezők esetén 1200 koronáról 600 koronára) mérsékelte.[4] Július 21-én a pénzügyminiszter az igénybejelentési határnapot 1921. április 30-ról 1921. szeptember 15-re módosította, s az igénylők körét is kiterjesztette. A rendelet jóvoltából a csendőrség, az államvasutak, az állami vasgyárak nyugdíjasai, illetve az államrendőrség alkalmazottjai, valamint a fentiek özvegyei és árvái is igényjogosultakká váltak.[5] 1921 novemberében a szerb megszállás alól augusztusban felszabadult területek köztisztviselői és közalkalmazottjai, illetve özvegyeik és árváik, valamint a nyugdíjasok is az igénylők sorába léphettek, igényük benyújtásának határnapjául pedig 1921. december 15. jelöltetett ki.[6]

Báró Weissenbach Iván, a Tabi járás főszolgabírója 1921. április 29-én kérelmet nyújtott be a Tabi Magyar Királyi Adóhivatal útján Somogy vármegye alispánjához 1000 korona illetményelőleg utalványozása érdekében, mely a kedvezményes árú ruhaszövet kiváltásához rendeltetett. Tallián Andor alispán május 4-én engedélyezte az előleg kiadását és utasította a tabi adóhivatalt az 1000 korona kifizetésére.

1921 áprilisában és májusában a vármegye alacsonyabb rangú tisztviselői és alkalmazottjai – a kor szóhasználatával élve – „tömegesen” fordultak az alispánhoz ruhaszövet előleg engedélyezése céljából. Báró Weissenbach kérelme különlegesnek tekinthető, hiszen más főszolgabíró – legjobb tudomásom szerint – nem fordult az alispánhoz e tárgyban. A járási főtisztviselő beadványának hátterében valószínűleg nem pénzügyi okok állhattak, ugyanis az 1919 novemberének főszolgabírónak választott arisztokrata havonta 3600 korona alapfizetésre, 1400 korona úti átalányra, 800 korona irodaátalányra és 800 korona (a háború alatt bevezetett) drágasági pótlékra volt jogosult. A kérelem beadásának mozgatórugója minden bizonnyal az országosan hiánycikknek számító minőségi ruhaszövet volt.

Felmerül a kérdés, hogy a beszerzett szövetből báró Weissenbach Iván mennyiért is készíttethetett magának egy új öltönyt? Silbermann Sándor kaposvári szabómesternek az Új-Somogy című napilap 1921. május 18-i számában megjelent hirdetése pontosan erre a kérdésre adta meg a választ.

„Tisztviselők figyelmébe. Az államtól kapott szövetekből a legelsőrendűbb munkával egy öltöny elkészítését 800 koronáért vállalom. Silbermann Sándor szabómester, Széchenyi tér 5.”[7]

Az iratokat szövegértést könnyítő lábjegyzetekkel, betűhű átiratban közöljük.

1. számú dokumentum

Báró Weissenbach Iván tabi főszolgabíró előleg kérelme

Tab, 1921. április 29.

1921/2700. M. E. számu rendelethez.

Ruhaszövet kiváltására szükséges előleg engedélyezése iránti bejelentés.

Az 1921. évi 1000 P. M. számu pénzügyminiszteri körrendelet alapján általam igényelhető kedvezményes áru ruhaszövet kiválthatása céljából tisztelettel kérem részemre az 1921. évi 2700. M. E. számu rendelet alapján 1000 K[8] előleget engedélyezni.

Havi drágasági segélyemnek egy hónapra eső összege 800 K.

Ruhautalványom száma: 176615.

Tab, 1921. évi április hó 29 n.

báró Weissenbach Iván főszolgabíró

Bejelentő részére az Ellátási Jegyek számlakönyvének tanusága szerint a 176615 sorszámu ruhautalvány kiadatott és részére figyelemmel arra, hogy havi 800 K drágasági segélyben részesül, az 1921. évi 2700/M. E. számu rendelet 4. pontja alapján 1000 K előleg engedélyezhető.­­*

Tab, 1921. évi ápril hó 29 n.

[olvashatatlan aláírás]

(a számfejtő hivatal főnöke.)

* A záradékot is a bejelentő köteles a bejelentésre rávezetni.

2. számú dokumentum

Somogy vármegye alispánjának határozata báró Weissenbach Iván tabi főszolgabíró előleg kérelme ügyében

Kaposvár, 1921. május 4.

Somogyvármegye alispánjától.

11071 ai. sz./1921.

M. kir. állampénztár

Tab

A 2700/1921. számu M. E. rendelet alapján utasítom, hogy bró[9] Weissenbach Iván főbírónak kedvezményes áru ruhaszövet kiválthatására 1000 K azaz egyezer korona előleget bélyegtelen nyugtájára öt havi részletben leendő visszatérítés kötelezettsége mellett fizessen ki s azt a vmi[10] háztartási alap naplóból kiadásolja.

Felj.[11] a háztartási alap szftkve[12] 563. lapján.

Kaposvár, 1921. V. 4.

[olvashatatlan aláírás]

A dokumentum jelzete: MNL SML IV. 405. b. Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 11071/1921. szám.

Kézírással kitöltött nyomtatott űrlap aláírással és bélyegzővel hitelesítve, továbbá kézírással kitöltött nyomtatott űrlap aláírással hitelesítve.

Közzéteszi: Nübl János