A hétköznapi ember heroizmusa

MÁV-alkalmazottak kimagasló cselekményei a második világháború végén Gyékényesen és környékén

A történelem számos példát szolgáltat arra, hogy hétköznapi emberek tettei is befolyásolhatják egy-egy közösség életét, mindennapjait, hogy mindenki hőssé válhat. Az alábbiakban két olyan dokumentumot közlünk, amelyek ezt bizonyítják. A hősi tettek végrehajtói szűk közösségük, lakóhelyük, munkahelyük körein túl ismeretlenek maradtak, ám a két irat mégiscsak feljegyezte neveiket.

Az 1945. december 7-én kelt dokumentumban a gyékényesi vasútállomáson szolgálatot teljesítő alkalmazottaknak a második világháború utolsó évében végrehajtott kimagasló cselekményeit festi le a Magyar Államrendőrség Gyékényesi Határszéli Kirendeltségének vezetője, Nagy Sándor rendőrfogalmazó. Ma már megmosolyogtató ezen tettek némelyike, a felszerelési és használati tárgyak, lepedők és pokrócok megmentésének részletes bemutatása, de ne feledjük, hogy az időpont az 1945-ös év, amikor Somogy vármegye területe is hadszíntér volt, a szembenálló hadak katonái vonultak át rajta, ropogtak a fegyverek, pusztított a háború – s nem csak emberi életekben esett jóvátehetetlen kár, de az élelmezés, a ruházkodás, a lakhatás is veszélybe került, sok esetben megoldhatatlanná vált. A dokumentumban azonban szerepelnek valódi hősök és hőstettek is, olyan emberek, akik saját életük kockáztatásával mentették meg embertársaikat a biztos haláltól. Hasonló cselekedetről olvashatunk a második, 1946. január 14-én keltezett iratban is. Hangsúlyoznunk kell, hétköznapi emberekről van szó, akiket a körülmények emeltek hőssé.

„Az egyes emberek fegyvertényei beszédes képet mutatnak, amelyeket nem rejthetünk véka alá, sőt vétkes könnyelműségünket menteni sem tudnánk, ha azokat agyonhallgatnánk” – olvasható az 1945-ös dokumentumban.

Ismerjük hát meg a hétköznapok hőseinek heroikus tetteit!

A dokumentumok szövegét az esetleges elgépelések, nyelvhelyességi és helyesírási hibák javításával közöljük. A betoldásokat szögletes zárójelben [ ] jeleztük.

Kiss Norbert Péter

1. dokumentum

Jelentés a gyékényesi vasútállomás személyzetének kimagasló cselekedeteiről

Gyékényes, 1945. december 7.

Magyar Államrendőrség Gyékényesi

Határszéli Kirendeltsége

Szám: 144/1945.

Tárgy: Gyékényes vasútállomás személyzetének kimagasló cselekményei.

A

Magyar Államvasutak Üzletvezetőségének,

Pécs

A világrengető háború viharának elmúltával, a romok eltakarítása, s az új népi Magyarország alapjainak lerakása közben önként vetődik fel az a kérdés, vajon Gyékényes állomás személyzete hogyan reagált, s tett-e valamit az elnyomatás alatt, s mentett-e meg a gondjaira, felügyeletére bízott intézeti ingóságokból értékeket?

Nem szolgálnánk méltóan demokratikus Hazánkat, ha nem beszélnénk ezekről a kérdésekről is. Az egyes emberek fegyvertényei beszédes képet mutatnak, amelyeket nem rejthetünk véka alá, sőt vétkes könnyelműségünket menteni sem tudnánk, ha azokat agyonhallgatnánk.

Nem illetéktelenül avatkozom ezekbe a dolgokba, hiszen 9 éve teljesítek rendőri szolgálatot a gyékényesi határszéli kirendeltség állományában, a legkritikusabb időben is a helyemen maradtam, így előttem játszódott le minden olyan mozzanat, amelyről minden befolyástól mentesen, a valódi tényállásnak és tiszta igazságnak megfelelően, a birtokomban lévő nyomozati és rendőri adatok alapján, további illetékes eljárás céljából tisztelettel értesítem az Üzletvezetőséget,

1./ Elsősorban Semjén Géza MÁV-felügyelőt, állomásfőnököt állítom követendő példaképnek. Az ő általános rendelkezései, intézkedései folytán vált lehetővé, hogy a mai helyzetünkben pótolhatatlan MÁV-tulajdont képező ingóságok, felszerelési és berendezési tárgyak teljes egészükben nem estek áldozatul a háború pusztításának, s az elhurcolt dolgok az ő irányítása és fáradhatatlan közreműködése mellett jórészt megkerültek. A karhatalomként mellé adott rendőrökkel nap-nap után hozták vissza [a] feltalált intézeti tárgyakat.

2./ Dénes Vince segédtiszt, felelős anyagszámadó érdeme kétirányú. a./ F[olyó]. év március havában a német katonaság használatában lévő kb. 20 vagon szenet szigorú tiltó parancs ellenére, saját kezdeményezéséből és veszélyére a zákányi fűtőházban kirakatott. Az utasítás úgy szólt, hogy csak a saját fogyasztás napi szükségletét szabad kirakatni, a többinek állandóan gördülőképes állapotban, készenlétben és berakva kell várakoznia arra az eshetőségre, ha történetesen gyorsan vissza kell vonulniuk. Dénes mindezzel nem törődve, csak a magyar szívére hallgatott, s vállalta a felelősséget még akkor is, amidőn cselekményéért könnyen puskacső elé kerülhetett volna. További folyománya az lett, hogy a bekövetkezett tényleges visszavonuláskor, munkaerő és idő hiányában a 20 vagon szén a fűtőházban visszamaradt.

b./ A másik érdeme is ugyancsak jelentős. A harácsolva visszavonuló német SS elől megmentett 6 db pokrócot, 12 lepedőt, 3 hordó repceolajat, 300 kg karbidot, valamint egyéb, szinte fel sem sorolható és pótolhatatlan intézeti leltári tárgyat. Később a bolgár kartonság, illetve a polgári lakosság által elhurcolt ingóságok felkutatása terén szerzett hervadhatatlan érdemeket. Fáradsága nem ismert határt. Szabadnapján is járta a szomszéd községeket és szállította haza a feltalált berendezési, felszerelési és egyéb tárgyakat.

3./ Kiss Gizella, a segédhivatalba beosztott kezelőnő az összes személyzeti és leltárokmányokat, nemkülönben a hivatali írógépet mentette meg a biztos pusztulástól.

4./ Szentgyörgyi József értesítő altiszt tevékenyen működött közre és a legelmésebb módon rejtette el a neki átadott értékeket. Később ezek is mind visszakerültek eredeti helyükre.

5./ Özv. Borbély Jánosné, a MÁV-laktanya takarítónője a hűséges alkalmazott mintaképét adta. Természetbeni laktanyai lakásuk az előtte lévő teherrakódó felrobbantásakor erősen megrongálódott, s így időlegesen kénytelenek voltak a 4. sz. alatt üresen álló egyik lakásba beköltözködni. Halálosan nagy beteg férje a laktanya egyik szobájában visszamaradt. A bolgár katonák rátörték az ajtót s el akarták szállítani az ott felhalmozott ágyneműket, lepedőket, stb. Borbélyné ekkor az egyik magyar rendőrségi emberhez fordult, s annak segítségével sikerült is az összes ott lévő felszerelési tárgyakat, kb. 40 pokrócot, 80 lepedőt, ágybetéteket, fejvánkosokat biztos helyre átszállítani. Később pedig egyik lakótársnőjével 30 kg repceolajat mentettek meg és kellő időben mindent visszaszolgáltattak. Tulajdonképpen az ő érdeme, hogy Gyékényes állomás laktanyai szobája a vonatkísérő személyzet részére szinte békebeli nívón áll rendelkezésre.

6./ Fuxhoffer Ilona, a zákányi fűtőház takarítónője szintén hivatása magaslatán állott. Ő is megmentett 5 db paplant, 50–60 db lepedőt és még rengeteg egyéb felszerelési tárgyat.

7./ Kovács Imre áll[omás].-elöljáró, Zákány állomásvezetője állomási iratokat, órát, ágyakat felszereléssel stb. mentett át a boldogabb időkre.

8./ Kálmán Sándor gyékényesi és

9./ Major István zákányi pályamesterek épület- és egyéb pótolhatatlan anyagokat, értékeket stb. mentettek meg egyrészt a mindent rabló németektől, másrészt pedig az általános háborús pusztulástól.

10./ Bosznay Tibor MÁV-intéző egyéb téren mutatta meg az igazi magyar vasutas arculatát. Nem törődve az esetleges veszéllyel, vállalta a kockázatot akkor, amidőn az nagy bűnnek számított. Egyik rendőrségi ember megismerkedett a német üzemszázad egyik osztrák katonájával, aki elmondta, hogy mint a robbantó járőr tagja, ő is részt vesz a már előre elkészített vasúti objektumok elpusztításában s azt is közölte, hogy az állomás víztornyaiba nagy erejű ún. stukabombákat helyeztek el. Többszöri közvetlen tárgyalás után az osztrák hajlandónak mutatkozott arra, hogy az állomás keleti részén levő víztoronyba rövidzárlatot csinál a bomba és a gyújtózsinórja között. A rendőrség épülete a víztoronytól kb. 20 m-re fekszik s feltehető volt, hogy egy nagy robbanás esetén az is tönkre megy. Bosznay intéző a maga részéről egy liter rummal járult hozzá a megvesztegetéshez. A vállalkozás mindamellett nem járt rizikó nélkül, mert ha történetesen a német beugrató lett volna, úgy biztos más eredmény születik. Március hó 31-én este 6 órakor az állomás váltóit, vízidaruit, a teherrakódót stb. robbantották a németek. A kérdéses víztorony gyújtózsinórja is végigégett ugyan, azonban a robbanás nem következett be. Pár nap múlva az orosz műszaki katonák csodálkozva konstatálták a rövidzárlat tényét. Az igazi okát most hozom nyilvánosságra. Ez a bravúros és magyaros kiállás, ami még anyagi áldozattal is járt, óriási értékű nemzeti vagyont mentett meg a biztos pusztulástól.

11./ Várnai László vezénylő főtisztnek sok magyar vasutas köszönheti, hogy nem kellett a menekülés vándorbotját [a] kezébe vennie, s a bizonytalan politikai helyzetben Horvátországba kiemigrálni.

12./ Márványi János MÁV-lakatos a műhely összes szerszámait elásta, s a veszély elmúltával hiány nélkül visszaszolgáltatta.

13./ Magyar Antal MÁV-s[e]g[éd]t[iszt]. raktárnokról kell még megemlékeznem, aki f[olyó]. évi ápr[ilis]. hó 13-án reggel és egész délelőtt valósággal hősként viselkedett. A Dráván túli ellenség akna- és ágyútüze telibe talált a pályaudvaron álló 2 magyar katonafogoly-vonatot, s pillanatok alatt 100 körüli halott és százon felüli súlyos sebesült volt az áldozat.[1] Magyar Antal a veszéllyel nem törődve, állandóan hordta és elsősegélyben részesítette a súlyos sebesülteket. Több ember neki köszönhette az életben maradását. Önfeláldozó magatartása ragyogó volt.

14./ Imre Sándor kocsimester a fent említett bombázáskor, szolgálatteljesítése közben mindkét lábán súlyosan megsebesült. Míg csak eszméletét el nem vesztette, a szolgálat további ellátására adott ki rendelkezéseket. Gyógyulása hét hónapig tartott.

A többi névtelen vasutasnak éppúgy kijár az elismerésből mint a felsoroltaknak. Tisztelettel kérem az érdem szerinti megjutalmazásukat.

Gyékényes, 1945. évi december hó 7-én

A kirendeltség vezetője:

Nagy Sándor

magyar államrendőr-fogalmazó

Nagy Sándor

Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára XXIV. 1601. A Magyar Határrendőrség Gyékényesi Tisztiőrsének iratai. 16/1946.

Írógéppel írott eredeti irat aláírással hitelesítve.

2. dokumentum

Jelentés Nagy József fékező kimagasló cselekményéről

Gyékényes, 1946. január 14.

Magyar Államrendőrség Gyékényesi

Határszéli Kirendeltsége

Szám: 29/1946.

Tárgy: Nagy József fékező kimagasló cselekménye.

MÁV Állomásfőnökségnek,

Kaposvár

Folyó hó 12-én 18 óra tájban a Somogyszobról induló 1092. sz. tehervonat paklikocsijának fékbódéjában utaztam Gyékényesre. A vonat túlterheléssel, lassan, vontatottan haladt. Amikor a 10-es és 11-es őrházak közötti emelkedő vonalrészhez értünk, az erősen dolgozó gép többször megcsúszva, valósággal tűzesőt okádott. Ennek következménye viszont az lett, hogy az akkori szép tavaszi időben felszikkadt avar meggyulladt s pillanatok alatt rohamosan továbbterjedt [a tűz]. A veszedelem nagyságát fokozta a mindjobban feltámadó szél, valamint az, hogy a tűz a szentai erdőtől pár méterre a sásos és nádas terepen állandóan terjedt és közeledett az erdő felé. A vonat első harmadának egyik DR[2] kocsiján lévő féken teljesített szolgálatot Nagy József, a T. Cím állományába tartozó fékező, aki átlátva a nagy veszélyt, pillanatok alatt határozott, a fékről leugorva s a kezébe akadt bottal, valamint kézzel-lábbal addig tiporta a tüzet, amíg csak ki nem aludt. Utána, mintha semmi sem történt volna, a vonat után iramodott, s nagy nehezen felkapaszkodva a gyorsuló szerelvényre, folytatta a rendes szolgálatát.

Vétkes könnyelműséget követnék el, ha mint tárgyilagos rendőr, Nagy József fékezőnek ezt a fényes fegyvertényét elhallgatnám, s nem hoznám a T. Cím tudomására. Ugyanis több mint bizonyos, hogy ha a tűz elharapózva az erdőbe beér, olyan erdőégés következik, melynek következménye katasztrofális méreteket ölthetett volna.

Nagy József nem kérdezett senkit, nem törődve a veszéllyel sem, mely le- és felugráskor fenyegette a sötét szürkületben, az ismeretlen pályatesten és a mozgásban lévő vonatról, illetve arra vissza, csak a becsületes magyar szívére hallgatott, s látva azt, hogy a fa, az erdő, a pótolhatatlan közkincs veszélyben forog, pillanatok alatt határozott s megmentette Hazánkat egy nagy veszedelemtől és súlyos csapástól.

Amidőn a fentieket T. Cím tudomására hozom, mély tisztelettel kérem, hogy Nagy József méltó megjutalmazása, illetve kitüntetése céljából a további lépéseket megtenni szíveskedjék, már csak azért is, hogy ez a hőstette világító fáklyaként lobogjon minden igazi magyar ember előtt és követendő példakánt álljon a demokratikus magyar dolgozók szemében.

Gyékényes, 1946. évi január hó 14-én

A kirendeltség vezetője:

Nagy Sándor

magyar államrendőr-fogalmazó

Nagy Sándor

Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára XXIV. 1601. A Magyar Határrendőrség Gyékényesi Tisztiőrsének iratai. 29/1946.

Írógéppel írott eredeti irat aláírással hitelesítve.