Források

1.
A Magyar Dolgozók Pártjának programnyilatkozata, 1948. június 13-14.

 (…)
III.
A magyar demokrácia hároméves fejlődése alatt az ország politikai, gazdasági és társadalmi szerkezetében alapvető változások történtek. E változások végrehajtásával a magyar nép újra a haladó népek sorába emelkedett.

(…)

Ma Magyarországon a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság van hatalmon. A munkásosztály, amely bebizonyította képességét a kormányzásra, a nép többsége által elismert vezető és döntő erő.
A dolgozó osztályok hatalomra jutása ellenére azonban még mindig vannak nagytőkés, sőt feudális és fasiszta maradványok a gazdasági, politikai és kulturális életben, az államgépezetben, a gondolkodásban.

(…)

A földreformmal a demokrácia megvédte a szegény- és középparaszt egyéni gazdaságát, magántulajdonát a nagybirtokosok nyomásával szemben, a nagybankok és a gyáripar államosításával pedig megvédte a dolgozó parasztságot a falu kizsákmányoló elemeivel szemben. A további feladat: fokozottan védeni a dolgozó parasztságot a falu kizsákmányoló elemeivel szemben is, a kizsákmányolók korlátozásával, terjeszkedésük meggátlásával. A népi demokrácia a minden kényszertől mentes, a teljes önkéntességen alapuló mezőgazdasági szövetkezetek támogatásával megakadályozza a szegény- és középparasztság romlását és lesüllyedését, lehetővé teszi gazdasági és társadalmi felemelkedését.
Ily módon új munkásosztály, új parasztság, új értelmiség van kialakulóban.
A munkásság nem elnyomott osztály többé s többsége, mely a népi demokratikus állam üzemeiben dolgozik, nincs többé kizsákmányolva, bár az állami üzemekben termelt értéktöbbletből is még aránytalan részesedéshez jutnak a magánkereskedelem révén a tőkés elemek. Viszonya a termeléshez, államhoz megváltozott. A munkát egyre inkább a demokratikus népi állam iránti becsületbeli kötelességnek, saját életszínvonala emelkedése feltételének tekinti.

(…)

Megváltozott a magyar parasztság is. A földreform eltüntette a nincstelenek zömét, megnőtt a kis- és középparasztság birtokállománya. A munkássággal való szövetség gondolata a dolgozó parasztságban mély gyökeret vert. Egyre inkább tudatában van annak, hogy a munkássággal szövetségben részes a politikai hatalomban.
Az értelmiség zöme egyre inkább rátér a munkássággal és parasztsággal való együttműködés útjára, segíteni akar a műszaki, gazdasági vezetésben, a közigazgatásban, a művészi, tudományos és nevelőmunkában, részt akar venni az új népi Magyarország felépítésében, szolgálni akarja a nemzetet. Sorai kezdenek felfrissülni a munkásságból és parasztságból származó új elemekkel.

(…)

A Magyar Dolgozók Pártja tudatában van annak, hogy a küzdelem a szocializmus felé fejlődő népi demokrácia erői és a tőkés rend visszaállítására törekvő reakciós erők között nem tekinthető végleg eldöntöttnek addig, amíg a tőkés elemek gazdasági és politikai felszámolása meg nem történt és amíg a nemzetközi imperializmus erői segítséget nyújtanak a belső reakciónak.

(…)

VI.
A Magyar Dolgozók Pártja a szocialista társadalomért küzd, melyben megszűnnek a kizsákmányoló osztályok, megszűnik az emberek ember által való kizsákmányolása, elmosódnak a szövetséges, dolgozó osztályok különbségei, az egyének boldogulása a közjó feltétele, a közérdek szolgálata az egyéni boldogulás útja és a fejlődés a kommunizmus felé vezet.

Forrás: A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülési kongresszusának jegyzőkönyve. Budapest, 1948. 342–355.
Megjelent: A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. Főszerkesztő: Izsák Lajos. Budapest, 1998. 15–32.

2.
Az „Új élet” termelőszövetkezet
Magyar filmhíradó 9.
1950. február

3.
N. N. levele Vas Zoltánhoz, az Országos Tervhivatal elnökéhez, alkalmazása ügyében
 

Budapest, 1950. május 19-én.

Elnök Úr![1]

Nehéz helyzetemből, amelybe négytagú családommal együtt jutottam, nem látok más kiutat, mint, hogy Önhöz forduljak tanácsért.
Mint idecsatolt életleírásomból látható: különleges szaktudással és gyakorlattal rendelkezem, amennyiben közel parlamenti fokon (300–320 szótag percenként) gyors- és gépírok, azonkívül magyar, német, francia és angol gép- és gyorsíró és önálló levelező vagyok. Gyorsírástanítói oklevelem van. Erőm teljében 32 éves vagyok.
A Felszabadulás után, hogy családomat eltarthassam, irodai munkát vállaltam a Szabadságpárt[2] adminisztrációs osztályán, de semmiféle politikai tevékenységet nem fejtettem ki. Ennek részbeni következményeként vád alá helyeztettem, majd azonban bűncselekmény hiányában a Népbíróságok Országos Tanácsa[3] jogerősen felmentett.
Legutóbbi munkahelyemen, a Ferunion Külkereskedelmi N- V.-nál[4] betöltött állásomat a fenitek miatt, m[egelőző?]. év október hó 22-én azonnal hatállyal felmondták, azzal az indoklással, hogy arról a kérdőívben nem tettem említést. Védekezésemet, hogy „bűncselekmény hiányában” jogerősen felmentettek és így ártatlanságom nyilvánvaló volta miatt erre kitérni nem tartottam szükségesnek, nem fogadták el.
Azóta több helyen próbálkoztam elhelyezkedni, a Munkaerőtartalékok Hivatala[5] is többször kiközvetített, tudásom és bebizonyított szakértelmem miatt mindenütt örömmel fogadtak, de elmondva most már mindent, ami velem történt, alkalmazásomra nem került sor.
Kérem Elnök Urat, hogy fenitek ismeretében bírálja el az Elnök Úr, miszerint figyelemmel különleges képesítéseimre és szaktudásomra, valamint többévi gyakorlatomra, állásba juttatható vagyok-e, hogy lelkiismerettel kivehessem én is a részemet az ország további újjáépítésében és az Ötéves Terv sikeresen történő végrehajtásában.
Ha az Elnök Úr válasza erre a kérdésemre „igen” lenne, úgy kérem részemre megjelölni azt a helyet, azt a vállalatot, ahol munkára jelentkezzem.

Kiváló tisztelettel:
Melléklet.[6]
[Aláírás]
[Név, cím]

Jelzet: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) XIX–A–16–e, B/N/38/1950., Az államigazgatás felsőbb szervei. Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek iratai, Országos Tervhivatal, Vas Zoltán iratai – N. N. levele Vas Zoltánhoz, 1950. május 19.

4.
Jegyzőkönyv a Magyar Dolgozók Pártja Titkárságának 1950. augusztus 2-i üléséről

5. napirendi pont
Összesítő jelentés a járási és városi, ill. a budapesti kerületi tanácsok elnökeinek összetételéről, valamint javaslat a járási és városi, ill. a budapesti kerületi tanácsok elnökeire.

Összesítés:
A járási és városi Tanácsok Elnökeinek összetételéről.

Járási és városi Tanácsok                                           összesen..……….. 193.

Budapest, 1950. július 26.
Jelzet: MNL OL M-KS 276. f. 54. cs. 111. ő. e. 25. p. – A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, az MDP központi szervei, Titkárság, Jegyzőkönyv a Titkárság 1950. augusztus 2-i üléséről

5.
A MDP Központi Vezetőségének határozata az 1953. júniusi ülésén hozott határozatok végrehajtásáról, 1953. október 31.

III
(…)

A Központi Vezetőség leszögezi: a párt politikájának és a kormány programjának sikeres megvalósításától függ elsősorban, hogy tovább emelkedjék hősiesen dolgozó munkásosztályunk életszínvonala, annak az osztálynak az anyagi és kulturális ellátottsága, amely szocializmust építő államunk vezető ereje.
A Központi Vezetőség megállapítja, hogy bár a párt júniusi határozata[7] és az új kormányprogram megjelenése óta javult a munkásosztály helyzete, azonban ez a javulás még korántsem kielégítő.

(…)

IV
A Központi Vezetőség júniusi ülése óta eltelt időszak bebizonyította, hogy a dolgozó parasztság egyre egységesebben tömörül a párt és a kormány politikájának támogatására. Pártunk keresztülhúzta az ellenség tervét s termelőszövetkezetek szétbomlasztására. Idejében hozott, helyes határozatokkal és széles politikai tömegmunkával megvédte a szövetkezeteket. Az eredményes harc, amelyet a szövetkezeti parasztság pártunk vezetésével a szövetkezetek megvédéséért az utóbbi négy hónapban[8] vívott, megmutatta, hogy a nagyüzemű, szocialista, szövetkezeti gazdálkodás mély gyökereket eresztett a magyar faluban. A szövetkezeti termelésnek több százezer főnyi lelkes, harcos, céltudatos tábora van,[9] melyre pártunk, munkásosztályunk bizton számíthat.

(…)

A mezőgazdaság fejlesztésének politikája erősíti népi demokratikus államunk alapját: a munkás-paraszt szövetséget. Szorosabbra fűzi a munkásság és az egész dolgozó parasztság kapcsolatát; elmélyíti, erősíti a munkásosztály szövetségét a középparasztsággal. A munkás-paraszt szövetség erősítése érdekében is fokozott gondot és figyelmet kell fordítani a jelenleg a mezőgazdaságban túlsúlyban lévő egyénileg gazdálkodó parasztok termelési szükségleteinek kielégítésére. Össze kell egyezteti a paraszti kisárutermelők egyéni érdekeit a munkásosztály, az állam érdekeivel mindkettőjük hasznára. Gazdasági és politikai rendszabályok révén el kell érni, hogy tovább javuljon a viszony a párt és a dolgozó parasztság között és nem utolsósorban a párt és a középparasztság között.
Minden körülmények között biztosítani kell az őszi munkálatok, a szántás, a vetés, a mélyszántás stb. mielőbbi, jó minőségben való elvégzését, a felemelt kenyérgabona-vetésterv megvalósítását, mert ettől függ jövő évi kenyerünk, és mert ez lépés a kenyérgabona-kérdés megoldása felé.

(…)

Forrás: Szabad Nép, 1953. november 6.
Megjelent: A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948–1956. Főszerk: Izsák Lajos. Bp., 1998. 216–225.

Vissza a bevezetőhöz

Tovább a feladatokhoz