Tystnadens torn — A hallgatás tornya
1973-ban a svéd Bonniers kiadó Tystnadens torn (A hallgatás tornya) címen Weöres Sándor versválogatást jelentetett meg. A kötet nem a magyarul ugyancsak A hallgatás tornya címet viselő 1956-ban megjelent Weöres-kötet fordítása, hanem egy önálló versválogatás, amelyet az 1956 óta Svédországban élő Thinsz Géza állított össze. A verseket részben ő ültette át svéd nyelvre, részben a legnevesebb svéd költőket sikerült megnyernie a feladatra, így Reidar Eknert, Ingemar Leckiust, Erik Lindegrent, Bo Setterlindet, illetve a 2011-ben irodalmi Nobel-díjat elnyert Tomas Tranströmert.
Stockholmban, 1971
A svéd múlt, a stockholmi múzeumokban:
tömör, kemény, goromba eszközök, csupa súly, csupa szöglet.
Mint nálunk Magyarországon, barbár Európa.
S a jelen:
párnázott rugalmasság, csupa legömbölyítés, az őrült a falak között agyon ne üsse magát.
Mint nálunk Magyarországon, elaltatott Európa, műtőasztalon.
Thinsz Gézának a magyar irodalom svédországi követének,
baráti szeretettel, és köszönettel,
Weöres Sándor 1971. szeptember 24.
Az első írói sikereit 1928-ban arató Weöres Sándornak 1948-ig folyamatosan jelentek meg művei. Az 1950-es években azonban formalizmus vádjával egészen 1956-ig távol tartották az irodalomtól, saját műveket nem, csak műfordításokat publikálhatott. E téren azonban nélkülözhetetlen lett rendkívüli nyelvtudásával. Angol, német, francia, orosz, ukrán, olasz, latin szerzőktől többnyire közvetlenül (közvetítéssel más nyelvekből is) tolmácsolt művekkel a magyar fordításirodalom élvonalába emelkedett. Munkái közül különös figyelmet érdemelnek a szemléletével rokon kínai versek átültetései.
1956-ban jelenhetett meg az ebben az időben született verseinek gyűjteménye, amely A hallgatás tornya címet viselte. Ezután ismét hosszú évek teltek el, és újra csak műfordítóként és gyermekeknek szánt verses képeskönyvekben szerepelt a nagyobb nyilvánosság előtt, csak 1964-ben került kiadásra A Tűzkút című kötete.
Az 1970-es év meghozta számára a sikereket: Weörest Kossuth-díjjal és az osztrák állam elismerő díjával jutalmazták. Ekkor látott napvilágot a pályáját felölelő Egybegyűjtött írások két kötete is, sőt megjelent első angol nyelvű versválogatása (Sándor Weöres and Ferenc Juhász Selected Poems) Edwin Morgan fordításában. Ezt 1971-ben a német Suhrkamp Kiadó által készített Der von Ungern című kötet követett. A Poetry International londoni költőfesztiválon egyedüli meghívott kelet-európaiként megalapozta nemzetközi ismertségét. Ekkoriban a Nobel-díj lehetséges várományosai között emlegették.Erre az időszakra tehető Weöres svédországi utazása (1971), majd a svéd nyelvű kötet megjelenése (1973) is.
A Szerzői Jogvédő Hivatal előterjesztése Weöres Sándor svéd nyelvű versválogatásával kapcsolatban
Jelzet: MNL OL XIX-I-4-kkk-39-1973 (7. doboz) Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Művelődésügyi Minisztérium – Simó Jenő miniszterhelyettes iktatott iratai – 1973.
A kiválogatott versek és a felkért fordítók listája a Stockholmban, 1971 című vers kéziratával
Jelzet: MNL OL XIX-I-4-kkk-39-1973 (7. doboz) Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Művelődésügyi Minisztérium – Simó Jenő miniszterhelyettes iktatott iratai – 1973.
Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes iratai között fellelhető néhány olyan dokumentum, amelyek bepillantást engednek a kötet megjelenésével kapcsolatos hazai reakciókba és ezen keresztül abba a irodalompolitikai környezetbe, amely az 1970-es évek Magyarországát jellemezte. Képet alkothatunk róla, hogyan próbálták a magyar irodalmi élet és könyvkiadás meghatározó szereplői befolyásolni azt, mi szerepelhessen egy magyar szerző külföldön megjelenő kötetében. A téma annál inkább is érdekes, mert erre vonatkozóan sokkal kevesebb dokumentum áll rendelkezésre, mint a Kádár-korszak hazai könyvkiadásának, az engedélyezés elvi és gyakorlati módjának feldolgozásához.
A Kiadói Főigazgatóság szakvéleménye
Jelzet: MNL OL XIX-I-4-kkk-39-1973 (7. doboz) Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Művelődésügyi Minisztérium – Simó Jenő miniszterhelyettes iktatott iratai – 1973.
Dr. Tímár István, a Szerzői Jogvédő Hivatal vezetője 1973. január 12-én kért állásfoglalást Weöres svéd nyelvű versválogatásával kapcsolatban Simó Jenő művelődésügyi-miniszterhelyettestől. Leveléhez csatoltan megtalálható a megjelentetni tervezett versek listája, a fordítók nevével. A levélből megtudhatjuk, hogy Tímár István elsősorban egy vers (Stockholmban, 1971) miatt kért véleményt, amelynek megjelenéséhez, annak tartalma miatt — úgy gondolta — helyesebb lenne nem hozzájárulni. A Kiadói Főigazgatóság — az általa kiadott nyomtatási engedély nélkül Magyarországon egy mű sem jelenhetett meg — feljegyzésében a vezető, Dr. Marczali László határozottan amellett állt ki, hogy a kérdéses vers ne kerülhessen bele a svéd válogatásba. Mindezek után a miniszterhelyettes is ilyen értelemben foglalt állást, arra hivatkozva, hogy csak a Magyarországon már megjelent művek idegennyelvű kiadásához lehet hozzájárulni. Problémát jelentett azonban, hogy egy svéd kiadóra nem gyakorolhatott nyomást a magyar kulturális vezetés, így azt kívánták elérni, hogy Weöres mondjon le arról a szándékáról, hogy versét a svéd kötetben megjelentesse. A miniszterhelyettesi iratokban található levelezés ezzel véget ér. Nem tudjuk meg, megpróbálták-e Weörest a vers publikálásától eltántorítani és mi módon, annyi azonban bizonyos, hogy nem jártak sikerrel. Az 1973-ban napvilágot látott versválogatásban ugyanis szerepel a Stockholmban, 1971 című vers.
A vers a lundi könyvtár példányának 58. oldalán
Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes állásfoglalása
Jelzet: MNL OL XIX-I-4-kkk-39-1973 (7. doboz) Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Művelődésügyi Minisztérium – Simó Jenő miniszterhelyettes iktatott iratai – 1973.
Köszönjük Kármán Gábornak (Budapest, MTA TTI) és Joachim Östlundnak (Lund), hogy segítettek ellenőrizni a svéd verseskötetben megjelent verset.
A dokumentumok szkennelését Ring Orsolya, a vers fotózását Joachim Östlund végezte.
Új hozzászólás