Megkésett üzenet

Bethlen Margit levele Bethlen Istvánhoz 

Magyarország német megszállását követően gróf Bethlen István illegalitásba vonult és bujkálni kényszerült. 1944 őszén a közeledő szovjet hadsereg elől a Dunántúlra menekült. December 7-én önként feladta magát a szovjet egységeknek. Háziőrizetbe vették, majd 1945. március végén letartóztatták és a Szovjetunióba toloncolták. A Butirszkaja nevű moszkvai börtön kórházába került, ahol 1946. október 6-án hunyt el nagyfokú érelmeszesedés miatt bekövetkezett szívbénulás nyomán.

Bethlen István Budapesten ismerkedett meg leendő feleségével, a nemzetség másik ágából származó Bethlen Margittal. Az ifjú hölgy sok szempontból tökéletes ellentéte volt udvarlójának. Extrovertált, némileg excentrikus és felületes, élénk temperamentumú, társaságot kedvelő és bohém természetű nő lehetett. Az ismeretségből gyorsan szerelem lett, amelyet a szülők és a rokonok is szívesen láttak. Az esküvőt 1901. június 27-én tartották meg a Szolnok-Doboka vármegyei Bethlenben. Az egész napos vigasság másnap az ifjú férj mezőségi szülőfalujában, Mezősámsondon folytatódott.

	Képgaléria megtekintése

Házasságukból rövidesen három fiúgyermek született. 1902-ben András, két évvel később István, majd ugyancsak két évvel később Gábor. Mind a három fiú a budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett le, ám ezt követően egymástól lényegesen eltérő pályát futottak be. András, a legidősebb, bankszakembernek készült és közgazdaságtant hallgatott külföldi egyetemeken. Hazatérése után egy férjes asszonnyal, óbecsei Kollerich Gyulánéval került kapcsolatba, amiből utóbb házasság lett. A szülők ezt hevesen ellenezték, s tiltakozásuk jeleként nem jelentek meg az 1931-ben tartott esküvőn. A házasság 1937-ben válással végződött. Az 1930-as években András érdeklődése a politika felé fordult, ám nem sikerült apja örökébe lépnie. Az általa szerkesztett 8 Órai Újság a második világháború éveiben burkolt náciellenes szemléletet képviselt. Az 1950-es évek elején kitelepítették, majd segédmunkásként dolgozott 1970-ben bekövetkezett haláláig.

A középső fiú, István eleinte a gazdálkodás iránt érdeklődött, és egy németországi agrárfőiskolán tanult. Szívesen sportolt, az 1936-os berlini olimpián tagja volt a magyar lovaspóló-válogatottnak. A budapesti éjszakai élet közismert alakjaként tartották számon, aki Horthy Miklós kormányzó fiaival: Miklóssal és különösen Istvánnal nagy mulatozásokat folytatott. Saját értékelése szerint Magyarországon ő volt az első playboy, és a család „fekete bárányának" számított. 1942-ben egy budapesti iparvállalat igazgatója lett. Feleségül vett egy olasz grófnőt, Parravicini Mária Izabellát. A második világháború után külföldre távozott és 1947-től haláláig, 1983-ig Olaszországban élt.

Gábor, a legfiatalabb, egy franciaországi diplomataképző főiskolán, valamint a pécsi egyetem jogi karán folytatta felsőfokú tanulmányait. Családjának ő okozta a legkevesebb fejfájást. A harmincas évek elejétől beosztott diplomataként a római magyar követségen dolgozott. Az 1940-es évek elején áthelyezték Szófiába, ahonnan 1943-ban a madridi követségre került. 1944 tavaszán a követség azon munkatársai közé tartozott, akik a német megszállás elleni tiltakozásul lemondtak tisztségükről. A második világháború után Brazíliában telepedett le, és Rio de Janeiróban halt meg 1981-ben.

A szülők, Bethlen Margit és Bethlen István házastársi kapcsolata az évek múlásával elhidegült. Ebben kétségtelen szerepet játszott Bethlen István tíz évig tartó miniszterelnöksége (1921-1931) is. Feszített munkatempója miatt Bethlen István ugyanis kevés időt szánt a családi életre, felesége így egyre inkább a maga külön életét élte. Regényeket, novellákat, színdarabokat írt, és szalonjában a művészvilág tagjainak a hódolatát fogadta. Bethlen Margit állandó házibarátot is tartott egy atlétatermetű egykori huszártiszt, Görgey József személyében. Bátorságáról legendákat meséltek, s az 1920-as évek közepéig őt tartották az egyik „legkapósabb" férfinak Budapesten.

Bethlen István 1926-tól nyaranta egyre több időt töltött a kis somogyi falu, Inke határában elterülő, jóval több, mint ezer holdat kitevő bérelt birtokán. Itt lobbant szerelemre Széchenyi Andor Pálné iránt, aki viszonozta érzelmeit. „Minci" grófnő Bethlen Margit ellentéte volt. Filigrán, légies alakjával, szőke hajával, kék szemeivel, odaadó megértésével és okos hallgatni tudásával - amint Romsics Ignác írja monográfiájában - valósággal megigézte Bethlent, és végleg elfordította excentrikus feleségétől. Viszonyuk egy idő után ugyanolyan ismertté lett, mint Bethlen Margité és Görgey Józsefé. A válás és az összeházasodás 1928-1929-ben állítólag csak azért maradt el, mert a miniszterelnök nem akart a bulvárlapok címoldalára kerülni.

Ha igaz, hogy a válsághelyzetek felerősítik az összetartozás érzését, ez különösen érvényes volt a Bethlen-házaspár esetében, Bethlen István életének utolsó, igen nehéz éveiben. Miniszterelnöki tisztségről való lemondását követően Bethlen a magyar politikai élet „grand old man"-jének számított, aki továbbra is jelentős befolyást gyakorolt a kormányzóra. Nyíltan fellépett az egyoldalú németbarátság és a hazai szélsőjobboldali erők ellen. A nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrákat átmeneti képződményeknek tekintette; azt vallotta, hogy a jövő a „túlzásaitól" - például a „korlátlan népfelség" elvétől - megtisztított demokráciáé lesz. Nem csoda, hogy az 1944. március 19-én Magyarországra érkező Gestapo-különítmények letartóztatási listáján Bethlen az elsők között szerepelt. Ezért kénytelen volt menekülni: álruhát öltött, leborotválta a bajuszát, és több mint másfél évig bujkált. Rejtekhelyeiről a kormányzó titokban gyakran felhozatta Budapestre, és kikérte a tanácsát. Bethlen következetesen a fegyverszünet mielőbbi megkötését javasolta neki. Kommunistaellenes meggyőződése ellenére, reálpolitikai meggondolásból már 1943 őszén - jóval menekülését megelőzően - felvetette, hogy szükséges lenne felvenni a Szovjetunióval a kapcsolatokat.

A közeledő szovjet hadsereg elől 1944. október elején a Dunántúlra menekült, és egy Marcali melletti kis faluban, az időközben megözvegyült Széchenyi Andor Pálné, „Minci" grófnő boronkai kastélyában rejtőzött el. A folytonos bujkálás megviselte a 70. életévébe lépett Bethlen szervezetét: állandósultak a szívpanaszai, ráadásul két ízben is kisebb agyvérzést kapott. Mivel úgy ítélte meg, hogy a további rejtőzködés céltalan, 1944. december 7-én önként feladta magát a szovjet egységeknek. Háziőrizetbe vették, és úgy kezelték, mint a szovjet hadsereg vendégét. Sorsát Gyekanozov szovjet külügyi népbiztoshelyettes Molotovnak címzett, 1945. február 17-ei felterjesztése pecsételte meg. Ebben Gyekanazov azt javasolta, hogy Bethlent, „a magyar reakció legkiemelkedőbb alakját", az angol orientáció „meggyőződéses hívét" el kell szigetelni, le kell tartóztatni és a Szovjetunióba szállítani. Molotov elfogadta a javaslatot. Bethlent így 1945. március végén letartóztatták és a Szovjetunióba toloncolták. A Butirszkaja nevű moszkvai börtön kórházába került, ahol 1946. október 6-án hunyt el a nagyfokú érelmeszesedés miatt bekövetkezett szívbénulás nyomán.

Felesége, Bethlen Margit 1944 decemberétől szinte semmi bizonyosat nem tudott férje sorsáról és hollétéről. 1946. március 7-én magától Sztálintól kért felvilágosítást, de levelére nem kapott választ. A reményt azonban, hogy férjét megtalálja, nem adta föl. 1946. december 12-én egy személyes hangvételű, aggódó levelet írt neki, amelyben hitvesi szeretetéről biztosította, és beszámolt családjuk további sorsának alakulásáról. A magyar külügyminisztériumon keresztül a Szovjetunió budapesti követéhez, Puskinhoz fordult azzal a kéréssel, hogy adják át üzenetét a férjének. Szívbemarkolóan fájdalmas Bethlen Margit sorainak olvasása, hiszen annyi év elteltével tudjuk, hogy a levél megírásának pillanatában Bethlen István már több mint két hónapja halott volt.

Levéltárunk az Orosz Föderáció Biztonsági Minisztériumának Központi Levéltárában található angol nyelvű dokumentum fénymásolatát és annak magyar nyelvű fordítását őrzi. Az alábbiakban ezeket tesszük most közzé.

MNL OL XXXII 18., 26-27-28. sz. iratok.- Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára,Gyűjtemények, Bethlen Istvánra és Esterházy Jánosra vonatkozó iratok másolatai KGB iratokból.

A képek forrása: Rubicon. Történelmi magazin. 2011. 9–10. sz.