Lelkes bevonulás, elszámított mozgósítás

Kétlépcsős mozgósítás

Mozgósításról akkor beszélünk, ha egy állam fegyveres erőit béke-hadrendből háborús hadrendbe állítja át. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadszervezete esetében ez egyrészt a tartalékosok behívását jelentette a haderő gerincét adó közös császári és királyi hadsereghez, valamint az azt kiegészítő magyar, illetve osztrák honvédséghez, továbbá a hadsereg harmadik vonalának számító magyar, illetve osztrák népfelkelés felállítását. Ide azok a hadköteles férfiak tartoztak, akik vagy nem voltak korábban katonák (és így nem is voltak kiképezve), vagy már letöltötték a 12 éves kötelező katonai szolgálatukat (ami a fegyvernemek többségénél 2 év tényleges és 10 év tartalékos szolgálatból állt), de a mozgósítási parancs vonatkozott rájuk, mert az ott megjelölt felső korhatárt még nem érték el.
A mozgósítás két fokozatban ment végbe. Az első volt az ún. részleges mozgósítás, amelyet a Szerbiának küldött osztrák-magyar jegyzékre adott nem kielégítő válasz nyomán Ferenc József 1914. július 25-én késő este rendelt el Szerbia és szövetségese, Montenegró ellen.

Háborút üdvözlő tömeg a fővárosban

 

A szarajevói merénylet és az azt követő hetek izgalmai nyomán sokak által várva várt hír rég nem látott lelkesedést váltott ki az emberekből. Szinte mindenki egyetértett abban, hogy a trónörökös elleni merénylettel Szerbia olyan mértékben provokálta a Monarchiát, hogy ellene a katonai fellépés is indokolt.
A korabeli néphangulatról így számolt be a Budapesti Hírlap 1914. július 26-i száma: „Mikor e sorokat írjuk, a főváros utcáin lelkesen ünneplő néptömeg hullámzik. A kora délutántól esti hét óráig gyakran változó s a békés megoldást variáló híreket a közönség meglehetősen fanyar kedvvel fogadta, míg a háborút jelentő hírekre hatalmas éljenriadal tört ki." A tereken, rögtönzött emelvényeken alkalmi szónokok hirdették a háború nagyszerűségét, és éljenezve követelték a „kutya Szerbia" mielőbbi megbüntetését. 
Az egész országon a háborús lelkesedés lett úrrá. A Székesfehérvári Friss Újság 1914. július 28-án, kedden arról számol be, hogy a kaszárnyákba nem férnek el a behívottak, sokan magánházakba szorultak. Akik nem tudtak fedél alá kerülni, azok kint aludtak a tereken, parkokban. A város már az előző napon zászlódíszbe öltözött, mutatva, hogy „a veszedelem pillanatában együtt érez a nemzet fölkent királyával." Az emberek túlnyomó többsége úgy gondolta, hogy a háborús kaland csak néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig fog tartani, és a csapatok hamarosan - győztesen - hazatérnek. A háborút támogató hangulat akkor sem változott, amikor az oroszországi mozgósítás hírére, július 31-én elrendelték az általános mozgósítást is a Monarchiában. Ekkor újabb százezrek indultak útnak alakulataikhoz.

Lelkes bevonulók Budapesten, 1914

Bizakodóan vonultak be a szabolcsiak is. Dr. Ujfalussy Dezső főispán 1914. augusztus 10-én kelt jelentésében leírja, hogy július 31-én délután öt és hat óra között érkezett meg a mozgósítási parancs Nyíregyháza polgármesteréhez és Szabolcs vármegye szolgabíráihoz. Azonnal intézkedtek, a parancsot gyorsan és pontosan végrehajtották. A behívott hadkötelesek nagy része, beleértve a tartalékosokat és a népfölkelőket, már másnap reggel, 48 órán belül pedig mindegyik elindult a csapattestekhez. „A lelkesedés igen nagy volt megyeszerte" - írta a főispán, ami szerinte kitűnik abból, hogy önkéntesek (nem katonakötelesek) is nagy számban jelentkeztek, és senkit nem kellett elővezetni. Segélyakció indult a vármegye egész területén a vöröskereszt megyei fiókjai javára, valamint a jótékonysági egyesületek révén a bevonult katonák családjának segítésére. A jelentés arról is beszámol, hogy intézkedéseket hoztak a háborús helyzetet kihasználó árdrágítók, élelmiszerekkel „uzsoráskodók" ellen, az elvégzendő mezőgazdasági munkákat pedig igyekeztek úgy megszervezni, hogy a bevonulások ellenére ne legyen fennakadás. Az álhírek terjedésének megakadályozására a községek lakói részére kidobolták a fontos információkat, lelkészek, tanítók, és „más alkalmas egyének" közreműködésével.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Ujfalussy Dezső főispán jelentése a Szabolcs vármegyei mozgósításról

Tisza István miniszterelnök augusztus elején felhívta miniszterei figyelmét arra, hogy „számolni kell a háborúnak a társadalmi élet összes viszonyait felforgató rettentő hatásával", ezért az egyes tárcák a katonai szolgálat alól való menetesítést csak teljesen indokolt esetben kérjenek. De nemcsak a minisztériumok, hanem a vármegyék és a városi vezetők is igyekeztek minél több - nélkülözhetetlennek tartott - tisztviselőjüket mentesíteni a katonai szolgálat alól. Ezért a belügyminiszter 1914. augusztus 5-én körrendeletet adott ki, amelyben felhívta a vármegyei és városi törvényhatóságok figyelmét a katonai szolgálat alóli felmentési kérelmek nagy számára és annak a harci szellemre gyakorolt káros hatására. Kérte ezért a törvényhatóságokat, hogy csak a legszükségesebb esetekben tegyenek felmentési javaslatokat.

A Fiumében élő dr. Ujlaki József ügyvéd negyven éves volt a háború kitörésekor. 1914. augusztus 16-án kelt levelében felajánlotta önkéntes szolgálatait a háború idejére a miniszterelnökségnek, aminek eredményeként szolgálattételre ideiglenesen a miniszterelnökség Sajtóosztályára osztották be. Másnap viszont behívójegyet állítottak ki számára, aminek értelmében 1914. augusztus 22-én kellett volna bevonulnia a veszprémi 31. számú népfölkelő parancsnoksághoz. Az olaszul kiválóan beszélő, s rendszeresen jogi és közgazdasági cikkeket publikáló szakembert a honvédelmi miniszter a tényleges népfölkelői szolgálat alól 1914. augusztus 22-én felmentette.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Behívó-jegy népfölkelési szolgálatra és felmentési értesítés dr. Ujlaky József számára
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Miniszterelnökségi levéltár, Miniszterelnökség, Központilag ikatott és irattározott iratok (K 26) 1914-XLI-1591 - (6368)

A mozgósítás során kulcsszerepe volt a vasútnak a katonák hadműveleti területekre szállításában. A legénység általában ló- és terményszállító vagonokban utazott a frontra. A milliónyi katona és ló, az ellátásukhoz és felszerelésükhöz szükséges fegyverzet, lőszer, élelmiszer, takarmány szállítása nem kis feladatot jelentett. Augusztus 4-én lépett életbe a hadi menetrend, ezen a napon hajnalban indultak el az első vonatok, amelyek a frissen egyenruhát húzott katonákat vitték. Átmenetileg teljesen leállt a polgári személyforgalom, tehervonatok nem jártak, sőt a postaszállítást is felfüggesztették. A szigorúan bizalmas hadimenetrend nemrég került elő. MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a vasút és az első világháború kapcsolatát kutató Frisnyák Zsuzsa megvizsgálta a vonatok első két napi mozgását és animációt is készített róla. A katonai szerelvények lassan haladtak, átlagos sebességük mindössze tíz km/h volt. Volt olyan szerelvény, amely augusztus 4-én este elindult, de csak augusztus 6-án ért a célállomására. Augusztus 6-tól a bevonulókat szállító vonatok mellett már egy-egy postavonat és egy-két helyi személyszállító járat is elindulhatott, ám nagytávolságú, az országot átszelő személyszállító vonatok indítása hosszabb ideig szünetelt.

 Hadimenetrend az 1914-15. évre

Conrad von Hötzendorf „számháborúja"
 

A fent említett malőrnél sokkal nagyobb problémát jelentett a stratégiai tervezés során elkövetett több súlyos hiba, aminek fő felelőse Franz Conrad von Hötzendorf gróf (1852-1925), a Monarchia vezérkari főnöke volt. A tábornagy rossz helyzetmegítélésével és elhibázott döntéseivel már a háború elején vesztes pozícióba került. Az idősödő hadvezérnek voltak ugyan jó meglátásai, szorgalmazta például a hadsereg modernizálását, mind az elavultnak tartott hadfelszerelés, mind a szervezet tekintetében, és jó stratégának tartották. Különös kedvét lelte a katonai tervezésben, és szívesen készített felvonulási terveket. Kinevezése utáni évben, 1907-ben meglepő módon még azt is megvizsgálta, mi lenne, ha a Monarchia a legfőbb szövetségesével, Németországgal keveredne háborús konfliktusba. Ennek a valószínűsége persze a nullához közelített. Conrad elvakultan háború-párti volt, s évekig vesszőparipája volt a preventív háború a birodalom területi egységét fenyegető Szerbia ellen. Sőt 1912-ben egy olasz határ menti hadgyakorlat idején felvetette Ferenc Józsefnek, hogy a szerbeken kívül az olaszokat is meg kellene támadni, mert bennük sem lehet bízni, hisz Ausztria ősi ellenségei. A kortárs feljegyzések szerint erre a császár azt mondta: „Ausztria még sohasem kezdett háborút", mire Conrad azt válaszolta: „Sajnos nem, Felség". Conradot ekkor átmenetileg le is váltották a vezérkari főnökségről, ám 1912 végén, a Balkán-háborúk idején újra kinevezték.

A Monarchia vezetésének egy sajátos stratégiai dilemmával kellett szembenéznie a háború megindítása előtt. Szerbia legyőzése nem jelentett önmagában különösebben nagy problémát, hisz egyértelmű volt a katonai fölény, ám félő volt, hogy ha Oroszország is belép, a Monarchiának meg kell osztania erejét. Ráadásul Oroszország, amely az előző években végrehajtott fejlesztésekkel a vasúti mobilizációt fel tudta gyorsítani, már nyár végére nagy erőkkel vonult fel, így a bécsi haditervekhez képest sokkal gyorsabban kényszerítette kétfrontos háborúra a központi hatalmakat, és ezt már csak tetézte a németek villámháborús tervének kudarca Franciaországban.

Amikor küszöbön állt a háború, a hosszas tervezgetés ellenére Conrad nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A legnagyobb tévedését Oroszország haderejének téves felmérésével és a mozgósítás elhibázásával követte el. Conrad két felvonulási tervet dolgozott ki, külön az orosz, külön a szerb háború esetére. Úgy számította, hogy ha csak Szerbia és Montenegró az ellenfél, akkor a Monarchia 48 hadosztályából 20 bevetése is elég a győzelemhez szükséges kétszeres túlerő biztosításához, s még mindig marad bőven tartalék.

Conrad von Hötzendorf, a stratéga
Ha Oroszország ellen kell harcolni, úgy 40 hadosztály kell feltartóztatásukra, azzal kalkulálva, hogy a nagy számszerű túlerőben lévő oroszok nem teljes hadseregüket vezénylik a frontra, s rövidesen nagyobb német segítség fog érkezni, amivel az erőviszonyok megfordíthatók.

De mi lesz, ha egyszerre kell harcolni a szerbek és az oroszok ellen? És mennyi tartalék marad, hiszen sem a villámháborús terv sikerére, sem a románok és az olaszok semlegességi fogadalmára nem lehetett mérget venni. Egyszerű matematika ez: nem hogy tartalék nem marad, de mínusz 12 hadosztálynál tartunk, ha egyszerre kell huszat délre, negyvenet északra vezényelni! Ám a zseniális stratéga azt is kikalkulálta, hogyan lehet ezt a 12 mínuszt eltüntetni! A meglévő 48 hadosztályt három részre osztotta, ilyen csoportosításban: 8 vonul délre, 28 északra, 12 marad ún. stratégiai tartalékban. Azaz úgy számolt, hogy 8 hadosztály szükséges Szerbia ellen a határok megvédésére. Amíg pedig 12 stratégiai tartalék hadosztályra nincs szükség az oroszok ellen, azok bevethetők délen a szerbek legyőzése. Ha támadnak az oroszok, akkor a tartalék 12 hadosztályt északra kell vezényelni feltartóztatásukra.

Az persze Conrad tervében is világos, hogy a Monarchia nem képes egyidejűleg offenzív módon fellépni az északi és a déli hadszíntéren, azaz ha az oroszokat nem lehet távol tartani a konfliktustól, akkor bizony le kell mondani a balkáni offenzív tervekről és minden erővel az „északi kolosszus" féken tartására kell koncentrálni, amíg a németek le nem verik a franciákat (a terv szerint ez mindössze hat hét!). De mi történik akkor, ha az egyfrontosnak induló háború menet közben válik kétfrontossá? Ha a szerbek elleni hadjárat megkezdését követően támadnak az oroszok, akkor a stratégiai tartalékot délről át kell irányítani az északi hadszíntérre.

 Frontra induló katonák a ferencvárosi pályaudvaron, 1914

Mivel Conrad szíve szerint csak a szerbekkel háborúzott volna, magát illúzióba ringatva a végsőkig abban reménykedett, hogy a cári birodalmat távol lehet tartani a konfliktustól. Ezért a stratégiai tartalékot délre irányította a részleges mozgósításkor. Majd amikor bekövetkezett az orosz mozgósítás, mindössze három nappal a szerbek elleni hadüzenet után, azonnal változtatni kellett. Nem volt elég elrendelni az általános mozgósítást, a haderő egyharmadát kellett más irányba fordítani. A vasúti szakemberek szerint a délre indult szerelvények átirányítása ekkor már nem volt lehetséges, mivel vasúti káosz lett volna az eredménye. Conrad ekkor elfogadta azt a hajmeresztő megoldást, hogy a szerelvényeket hagyják tovább gördülni a szerb határra, ott kirakodnak, majd idővel visszairányítják őket északra, a galíciai hadszíntérre. Így a haderő egy jelentős része ahelyett hogy a felvonulási tervben megszabott arcvonalszakasz felé utazott volna, sebesen távolodott onnan...

A számítási trükk és a három hétig tartó ide-oda utaztatás eredménye az lett, hogy Szerbiával szemben az augusztus 12-én megindított hadjáratban a Monarchia nem tudott erőfölényt kialakítani, az orosz frontra késve érkező hadosztályok pedig már csak a vereségben osztozhattak. Ez a végzetes hiba pedig a Monarchia 1914 nyárvégi és őszi kudarcainak és nagy veszteségeinek egyik fő okozója lett.

Galíciába induló katonavonat, 1914