Kétszáz éves gyászjelentés

A Batthyány család levéltárának rendezése során előkerült, magyar nyelvű, nyomtatott gyászjelentés olvasásakor megfigyelhetjük a nyelvújítás kezdetén alkalmazott – a mai használatból már eltűnt – szavakat, a hosszú mondatfűzést, a korabeli "helyesírást", az igekötők különírását, a betűkettőzést (lásd "szsz"), a rövid és hosszú magánhangzók használatát, a kis- és nagybetűk mai szemünkkel következetlennek tűnő alkalmazását, az egyazon hangot jelölő kétféle "s" betűt és egyes idegen szavak alkalmazását a megfelelő magyar szó hiányában. A gyászjelentés érdekessége még, hogy a mi korunkban használt, szinte csak formulákból építkező gyászjelentésekkel ellentétben minő részletességgel írja le az elhunyt személy utolsó napjait, a halál bekövetkezését és tudósít a végtisztességről.

 Benefai Bacsák József tudósítása leánya, Franciska haláláról. 1800. május 3., Szerdahely
Családi fondok, levéltárak – Batthyány család levéltára – Missiles (P 1314) – No. 56370.

A gyászjelentés írója, az elhunyt asszony édesapja, a Pozsony megyében birtokos Benefai Bacsák család tagja, József. A család tagjai vezető tisztségviselők voltak  Pozsony megyében, sőt országos hivatalokban is töltöttek be fontos állásokat. Ennek eredményeként Mária Terézia királynő 1764-ben a család által régóta birtokolt, a Csallóközben fekvő benefai birtokrészekben lévő királyi jogait átadta Bacsák József kamarai titkárnak és testvéreinek – Jánosnak és Gáspárnak – , amely adományt a királyi könyvekbe is bejegyeztek.

A levél címzettje Batthyány Lajos herceg, királyi kamarás és Vas megye örökös főispánja, akinek a levelet 1800. május 29-én mutatták be. Nincs följegyzés arról, hogy a herceg milyen módon, személyesen vagy írásban fejezte ki együttérzését a gyászoló apának, a levelet azonban az elolvasást követően gondosan elhelyezték a családi levéltár missilisei között. A címzést a korabeli szokásoknak megfelelően latin nyelven, a kétlapos levél negyedik oldalára írták, a címzett főbb címeinek és a kézbesítés helyének föltüntetésével, ez utóbbi jelen esetben Körmend ("Körmöndini").   A levelet az összehajtogatást követően zárópecséttel zárták le, a pecsétnyomót a tartalomhoz igazodva fekete viaszba nyomták. 
 

A gyászjelentést ügyes kezekkel úgy nyitották föl, hogy a pecsét nem sérült meg, ennek ellenére igen megkopott állapotban maradt ránk, de a pecsétképet így is azonosítani lehet. A pecséten ugyanis a családi címer látható, mely hármashalmon két szélső dombján pálmafát, a középsőn egy nyíllal átszúrt szárnyat mutat. A mellékletként közölt címerrajzon a színeket is láthatjuk, mely szerint a pajzs színe kék, a hármashalomé zöld, az arany sasszárnyat pedig ezüst nyíl döfi át. Ezen címert II. Ferdinánd királytól nyerte a család, a címereslevelet Nyitra megyében hirdették ki 1626-ban.

A magyar nyelvű gyászjelentés olvasása – a benne lévő szomorú hír ellenére – örömet okozhat az olvasónak és hozzájárulhat régebbi korok gondolkodás- és kifejezésmódjának, magyar nyelvünk hét emberöltővel korábbi állapotának megismeréséhez.

Fotó: Czikkelyné Nagy Erika