Hruscsov fotóalbuma

Nyikita Szergejevics Hruscsov – a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke – és felesége, Nyina Hruscsova a párt- és kormányküldöttséggel együtt 1964. április 8-án egy háromnapos hivatalos látogatás keretein belül meglátogatta a Magyar Optikai Műveket.

A szocialista állami vállalat a Horthy-korszak egyik legjelentősebb optikai és finommechanikai cégének, kiemelt hadiipari üzemének, a Magyar Optikai Művek Rt.-nek a jogutóda volt, amely a hatvanas években már sokszorosan kitüntetett élüzem és – a Gamma Művek mellett – az optikai és finommechanikai iparágazat „csúcsvállalata" volt.

XXIX-F-291-a  –  Magyar Optikai Művek – Általános iratok – 190. doboz

A küldöttség hazai tagjai Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, miniszterelnök és felesége, Tamáska Mária, Gáspár Sándor, a fővárosi pártbizottság első titkára, valamint Komócsin Zoltán, a Népszabadság főszerkesztője voltak. A fogadóbizottságot dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Posch Gyula vezérigazgató, továbbá a kerületi és vállalati pártszervek és társadalmi szervezetek vezetői alkották.

A látogatás főbb eseményei:

1. A főépület bejáratához féltizenegy után érkeztek a vendégek. A feljegyzés írója szerint Hruscsovot szeretettel várták a dolgozók, mert jó híre volt. Igaz, utána rögtön meg is jegyezte: 56-os dolgait nem tudtuk. Ezután a hruscsovi enyhülés hatására a hétköznapokban megjelenő változásokra utalt, szinte csak címszavakban: XX. kongresszus - Sztálin - változás, Demagóg szónoklatok - lazultak, 1963 - útlevél, külföldi utak kocsival, Határok, sorompók felnyíltak, szabad mozgás..., Ezt csak mi, idősek tudjuk értékelni. Hruscsovról pedig a következő rövid jellemzést írta: Modern öltözködés, kalap, Joviális - kedves öregúr, humoros volt, Felesége: Nyina kedves vidéki néni.

2. Az ünnepi ülés a vállalati pártbizottság tanácstermében zajlott le. A köszöntőbeszédeket a vezérigazgató és a vállalati pártbizottság titkára tartotta. Ehhez az üléshez kapcsolódik az üzemlátogatás legkínosabb pillanata – amit a hivatalos összefoglalóból is megismerhetünk –, ugyanis a párttitkár az exportadatoknál jelentkező 4%-os lemaradást – részben – egy meg nem nevezett külföldi ország késett beszállításával magyarázta. Hruscsov azonnal reagált: A tapintatos fogalmazásból arra következtetek, hogy valamelyik szovjet gyár maradt adós. (A feljegyzés szerint Hruscsov még egy ironikus megjegyzést is hozzáfűzött az előző mondatához: Nézzenek a miniszter elvtársra, piros, mintha sündisznót nyelt volna!) Az igazgató menteni akarva a helyzetet, rögtön válaszolt Hruscsovnak: Valóban egy motorfélét nem szállítottak le időre, de már rendeztük is a problémát. Hruscsov azonban nem tágított a témától: Ne igyekezzen enyhíteni a felelősséget, hiszen ha valamelyik gyár nem szállít pontosan, azzal dezorganizálja egy másik üzem munkáját. Odahaza majd végére járunk a mulasztásnak. Azt viszont megint csak a feljegyzés írójától tudjuk meg, hogy az ügy megemlítése „melléfogás" volt. Ugyanis az említett motorok időben megérkeztek a gyárba és nem volt lemaradás a tervezett exportadatoknál sem. A félretájékoztatott párttitkár, illetve a téves adatot közlő személy későbbi sorsáról nincs adatunk.

3. Az ülés végén kölcsönösen megajándékozták egymást a vendéglátók és a vendégek: Posch Gyula vezérigazgató a vállalati kultúrház üvegre csiszolt képmását és egy utazó ébresztőórát adott át a delegáció tagjainak, Hruscsov ezeken kívül még egy távcsövet is kapott, amit megköszönt és megjegyezte, hogy: Majd egy vadászat alkalmával ellenőrzőm a minőségét. Utána pedig ő nyújtott át egy szovjet gyártmányú fényképezőgépet a vezérigazgatónak, azzal hogy: Ennek a szovjet terméknek pedig a gyár igazgatója legyen a MEO-sa.

4. Az ünnepi ülés után következő üzemlátogatás közben Hruscsovnak ismét sikerült megmutatnia személyiségének kedélyes, ironikus oldalát. Ugyanis az egyik speciális alumíniumöntvény kifejlesztése kapcsán a műhelyben dolgozók lelkesen magyarázták, hogy a kísérleteket egy magyar mérnök szovjet feleségével együtt végezte, mire az SZKP első titkára megjegyezte: Lám, milyen gyümölcsöző lehet, az ilyen közvetlen szovjet-magyar együttműködés. A látogatásra kijelölt műhelyekben és részlegekben végzett előkészületi munkák minőségéről a személyes beszámolóból kapunk a korra jellemző információt: Nagytakarítás, festés, mázolás, de csak a megjelölt útvonalon..., Kopott gépek, falak egyik oldala, vendégek felé eső oldal lett lefestve.; Csak a szép és jó!

5. A vállalat udvarán megtartott munkásgyűlésen hangzottak el Kádár és Hruscsov beszédei, mindkettő a vállalatot dicsérő és a „továbbfejlődésre ösztönző" hangvételű volt. Egyébként Hruscsov ügyes retorikai fogással élve a nagy tömegben jelenlévő munkások előtt ismét hangot adott azon véleményének, hogy a megfelelő minőségű gyártmányok előállításának elengedhetetlen feltétele a kereskedelmi szerződések maradéktalan betartása, amely alól a szovjet vállalatok sem kivételek. Ígéretet tett arra, hogy felelősségre vonják a vállalattal szerződést kötött szovjet cég vezetőit, akik nem határidőre szállították le a szükséges alkatrészeket.

6. A gyűlés záróakkordjaként átadták a vállalat kollektívájának a szovjet delegáció ajándékát – egy hófehér Lenin-mellszobrot. A kéziratos feljegyzésben a nagygyűlés – már-már hisztérikus légkörű – előkészítéséről olvashatunk: a díszemelvényt az asztalos üzemben készítették 20 fő részére, amely a rajta majdan elhelyezkedő személyek biztonsága miatt 10x-es biztonsággal épült meg, sok köbméter faanyag felhasználásával. A túlbiztosítás ellenére is folyamatosan aggódtak a stabilitása miatt: istenem, nehogy összedőljön, ezért a látogatás napjára olyan masszív szerkezetet sikerült felépíteni, hogy még egy T30-as tank is rámehetett volna. A szerző még röviden utal arra is, hogy a több ezer fős gyűlésre kirendelt biztonsági emberek ebben az esetben nem az ablakokban helyezkedtek el, hanem a környező épületek lapos tetőit töltötték meg.

Az incidens nélkül lezajlott látogatás befejeztével a délután folyamán elhagyta a gyár területét a szovjet és a magyar párt- és kormányküldöttség, és a másnapi – Kisstadionban megtartott – magyar-szovjet barátsági nagygyűlés után utazott vissza a Szovjetunióba a hruscsovi delegáció.