Veszprém megye levéltárának története (1973)

A vármegye levéltárának történetéről
Levéltárunk kezdetei visszanyúlnak abba az időbe, amikor a megyének állandó székhelye, székháza még nem is volt. Az 1639-től megmaradt megyei jegyzőkönyvekben említés sem történik a levéltárról. A peres iratokból, amelyek a XVII. századtól megvannak, meg lehet állapítani, hogy a megye nemesei közgyűléseiket és a szedriákat több mint másfél évszázadon át Pápán tartották. Amikor 1702-ben az udvar elrendeli a várak lerombolását, hiába kéri a megye, hogy a székhelyet jelentő várat kíméljék meg, mivel ott lakik a püspök és ott van az archívum is. A lerombolást a bécsi katonai mérnökök elvégzik, s a megyegyűlések székhelye továbbra is Pápa marad. 1713. augusztus hó 21-én tartják első ízben Veszprémben gyűlésüket a "Várban". Ettől kezdve felváltva hol Pápán, hol pedig Veszprémben hívják össze a nemeseket. 1673-ban a megye bérbe veszi a veszprémi harmincadosnak, Tallián Gergelynek pápai házát, amelynek felső nagyterme szolgál a megyegyűlések helyéül, Veszprémben pedig a püspök házában tartják gyűléseiket.
1696-ban a jegyző őrzi a megye jegyzőkönyveit. A jegyzőcsere alkalmával felhívják a régit, hogy a nála lévő aktákat és jegyzőkönyveket adja át. 1722-ben elhatározzák, hogy Pápán végre vegyen magának a megye egy épületet. Erre a célra Szeremlei György házát szemelik ki. 1745-ben, hivatkozva az 1729. év XXV. artikulusra, felszólítják a megye tisztségviselőit, hogy a náluk lévő összes iratokat egy év leforgása alatt adják le "ad archivum comitatus".¹ A megye iratainak őrzésére helyet jelöl ki, és a nedves szoba falait deszkákkal beboríttatják, hogy az iratokat a nedvességétől megőrizzék.
1749-ben ismét szó esik az archívumról, amelyet a jegyzőnek szoros kötelessége rendben megőrizni. Hogy ez még jobban megtörténhessék, a püspök rezidenciájának egy megfelelő helyiségét ajánlja fel. Közben évente sürgetik, hogy a tisztségviselők a náluk lévő befejezett vagy folyamatban lévő ügyek iratait "ad archivum diligentius ac hactenus resignent".² 1754 januárjában már gondoskodás történik az asztalok, székek és lépcsők, valamint kötözőanyag beszerzéséről is. Ugyanezen az ülésen határozzák el, hogy az 1723. évi LXXIII. artikulus értelmében Veszprémben megyeházat kell építeni. Elkészíttetik a tervrajzot, valamint az iparosokkal történő megállapodásokat is. Utasítják az adószedőt, hogy a 450 forintnyi összeget a kiszemelt könyvkötői házért fizesse ki.
Nem volt azonban erre szükség, mert a püspök, Padányi Biró Márton 1754. május 14-én felajánl egy épületet "prope portam majorem"³ a Simoga-ház szomszédságában, sőt, épületanyagon kívül még 300 forintot is ad. Ez egy régi romos épület volt, a vele szemben lévő házat lebontotta a püspök, hogy a megyeháza épületébe a bejárás könnyebb legyen. Ebben az időtájban már arról is szót ejtenek, hogy a jegyző fizetése elvesztésének terhe alatt rendezze az archívumot.
1767-ben már készen állt a megyeháza.⁴ Megállapítja a nemesi közgyűlés, hogy a levéltárban lévő iratok csak részben foglaltattak jegyzékbe és nincsenek rendezve. 1769-ben már az udvar is intézkedik a levéltár rendezéséről. Keresteti a lengyel, morva és moldvai határra vonatkozó okmányokat, valamint Stibor vajda, Zsigmond király és Szapolyai János okleveleit, amelyekre vonatkozólag a jegyző jelenti, hogy "felhányta" a levéltárat, de a keresett iratokat nem lelte.
1772-től minden évben többször sürgeti az udvar a levéltár rendezéséről szóló jelentéseket. Egy bizottság feladatává tették a jelentés elkészítését, amelyet 1773. május 13-án el is küldenek a helytartótanácshoz. Ennek lényege az volt, hogy a munka nagyon lassan halad. 1774-ben ismét mentegetőznek a sok peres ügy miatt, meg aztán azért is, mert a mostani jegyzők csak arra kötelezhetők, hogy a saját kezük alatt keletkezett iratokat lajstromozzák és rendezzék. Kérik Őfelségét, hogy a fáradságos munka végzéséért engedélyezzen méltó tiszteletdíjat. A jegyzőkönyveknek mutatókkal való ellátása, az iratcsoportok kialakítása (nemesi, felkelési, árvagyámi, adóvevői, bíráskodási stb. iratok) a hosszú éveken át felhalmozott, minden rendszerezés nélkül beömlesztett iratok esetében a megyének szinte áthághatatlan akadályt jelent. A rendezés éveken át húzódik-halasztódik, és csak apró részletekben halad előre.
Még el sem készültek felében-harmadában, amikor a mélyreható politikai rendszerváltozás II. József alatt újabb bajt zúdított a megyére: megszüntette a megyerendszert, s Veszprém megyét a győri kerülethez csatolta. A kerületi főispán, Győri Ferenc kir. tanácsos Pápát jelölte ki a megye székhelyéül. 1786 márciusában rendelik el a megyeszékhely áthelyezését Pápára, a feloszlatott pálos rendház könyvtárába és ebédlőjébe. A levéltár átszállítása olyan sürgetős volt, hogy két hónap múlva már Pápán vannak az iratok - keveredett állapotban. Ugyanakkor utasítják az alispánt, hogy gondoskodjék a veszprémi megyeháza eladásáról, vagy haszonbérbe adásáról.
II. József gyűlölt rendszere még el sem múlt, amikor a megyei nemesség kérte a levéltár visszaszállítását Veszprémbe, azonban csak 1790 után került erre sor. 1790. április hó 9-én tartották meg Veszprémben az első közgyűlést, amikor a kalapos király által elrendelt összeírásokra vonatkozó összes iratokat elégettették, csak a felmérési térképeket tartották meg a megyei mérnökök őrizete alatt.⁵ Az iratokat Pápáról visszaszállították Veszprémbe. Természetes, hogy ennek az ide-oda költözésnek a következtében ismét keveredés állott elő az iratanyagban. Tehát ismét fokozottabb mértékben felmerült a levéltár rendezésének feladata. 1794-ben Ányos Antalt nevezik ki regesztrátornak, de a levéltár felügyeletét meghagyják a főjegyzőnél. Utódja 1803-ban Balassa Ignác lett. Ő már függetlenné válik a főjegyzőtől, de csak az 1820. évi tisztújításkor nevezi ki Esterházy János főispán a levéltár kulcsainak átadásával id. Balassa Ignácot archiváriusnak. Ő már 1816-ban is panaszolta, hogy a tisztviselők az iratokat zavartan és lajstrom nélkül adják át a levéltárnak. Ekkor ismét létrehoztak egy bizottságot, amely 1848-ig figyelte a levéltár sorsát és felügyelt az ott folyó munkára. A bizottság működése 1822-től 1830-ig nagyrészt abban merült ki, hogy a lajstromozatlan iratok sorsát kísérte figyelemmel. Csak ekkor került sor a nagyarányú selejtezés végrehajtására. Egy kötetszerű könyvben sorolták fel a selejtbe szánt iratokat, mivel a levéltár helyisége az iratok befogadására már szűknek bizonyult. Ekkor dobták ki az összes pagális könyveket, az adóösszeírásokat, az összes perceptori iratokat 1688-tól. Az úriszéki fellebbezett iratokat visszaadták az illetékes földesuraságoknak. Ez volt a legelső nagyarányú selejtezés, amely az összeírási és a számadási anyagot teljesen megsemmisítette.
Az új, a jelenlegi megyeháza 1887-ben fogadta be a levéltári anyagot. Elhelyezése az épület második emeletén történt, de a falak a nagy megterhelés alatt 1903-ban repedezni kezdtek: a levéltárat leszállították a földszinti számvevőségi helyiségekbe.⁶ De mivel itt az anyagnak csak egy része fért el, a többi a nagyterem karzatán, meg a pincében nyert ideiglenes elhelyezést. Az iratcsomók eközben felbomlottak, a pincében elhelyezett iratok elpenészesedtek. Húsz évig maradt a levéltári anyag ebben az állapotban. 1923-ban ünnepelték Jókai Mór születésének százéves évfordulóját.⁷ A karzatról el kellett távolítani az iratokat. Szaktudás és selejtezési terv nélkül az akkori alispán selejtezést rendelt el. Eleinte a kirendelt aljegyzőkkel végeztette a munkát, de mivel annak tempója lassú volt, a megyei hajdúkkal folytattatta azt. Dr. Bibó Károly alispán nevéhez fűződik a levéltár második nagy vesztesége. 50 tonna régi iratot ekkor adtak el a hulladékgyűjtőnek, aki nem adta azt zúzdába, hanem Budapesten áruba bocsátotta, míg a Nemzeti Múzeum tisztviselői fel nem figyeltek rá és beszüntették a selejtezést, illetve megvették a selejtanyag nagyrészét. Ennek az anyagnak részletei az Országos Levéltárban elhelyezett "Múzeumi Törzsanyag"-ból kerültek elő.⁸ A legrégibb közgyűlési iratok, a Wesselényi-összeesküvésre vonatkozó iratok és a népességi összeírások ekkor pusztultak el, csak töredékük maradt meg a Múzeumi Törzsanyagban. Így pusztult el, nem háborús események miatt, hanem a történelmi érzék hiánya s a tudatlanság következtében a levéltár legrégibb anyaga, továbbá az 1861-1879 közötti iratanyag.
Az 1880-tól keletkezett megyei iratanyag egészen a második világháborúig teljes épségben megvolt. 1945 tavaszán a Németországból visszasereglő munkaszolgálatosokat betelepítették a megyeháza épületébe. Ezek éjnek idején feltörték a levéltár vasajtóit, és az iratcsomókról lefejtették az irathevedereket, aminek következtében az iratok a földre hullottak, összekeveredtek, és lepiszkítva várták sorsuk beteljesedését.
Nem sokkal később hadikórház céljára három nap alatt ki kellett üríteni a megyeházát. A levéltári anyag feudális részét sikerült a közeli múzeum épületébe asszonyokkal és gyerekekkel áthordatni. Ezenkívül az anyakönyvi másodpéldányok és a vízikönyvek menekültek meg, de az 1880-1945 közötti iratanyag, amely részben a levéltárban volt, részben pedig a székházban elhelyezett hivatalok irattáraiban, szekrényeiben, teljesen megsemmisült. Az egészet elégették a megyeháza udvarán. Egy évig hevert a múzeumban az oda átszállított feudális anyag, és csak ezután került vissza, de nem a régi helyére, mert a 11 szobából három maradt meg a levéltár céljára. Időközben a teljes levéltári állványzat megsemmisült, kivéve az 1792-ben készült műemlékszekrényt, ezért az iratanyag hatalmas kupacban a földön nyert elhelyezést. A megmaradt anyag mindössze 360 iratfolyómétert tett ki.⁹
Ilyen állapotban kezdte meg a levéltár munkáját a felszabadulás után. A levéltárosnak semmiféle segítsége sem volt. A költségvetés csak a saját illetményét biztosította.
1949-ig mindössze a háború során elpusztult anyakönyvek pótlása volt a levéltár feladata, mivel a főlevéltárnok egyúttal alispáni anyakönyvi előadó is volt.
1950-ben a 29. sz. tvr. megváltoztatta a levéltár jellegét: megyei levéltárból állami közlevéltárrá lett. Feladatköre is bővült, mert nemcsak a megye iratainak megőrzése volt kötelessége, hanem a megye területén működő szervek történeti forrásértékű anyagának begyűjtése is. Ezt a munkát megint nagyban akadályozta az éppen ezzel egyidejűleg bonyolítás alatt álló hulladékpapírgyűjtés. A levéltárnak a volt szerzetesházakban lévő iratanyagot be kellett gyűjtenie. A községek és a járási főjegyzők iratai teljes rendetlenségben voltak. Mindenki örült, ha a padlásra dobált, poros, piszkos iratait a zúzdába adhatta, senki sem törődött azok történeti értékével. A levéltár padlóján magas prizmákban halmozták össze az iratokat, várván, hogy sikerül majd újabb helyiségeket kapni.
1956-ig nem kapott a levéltár újabb helyiségeket, pedig ekkorra már az általa őrzött iratanyag elérte az 1200 iratfolyómétert. 1956-ban végre sikerült a volt piarista rendházban egy nagytermet (a volt ebédlőt) és a vele összekötött tálalóhelyiséget, majd később még újabb 5 helyiséget megkapnia.
1968. január hó 1-től a veszprémi levéltár a Művelődésügyi Minisztérium fennhatósága alól Veszprém Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának közvetlen alárendeltségébe került, majd 1971. november hó 1-től kezdődőleg az MTVB Művelődésügyi Osztályának intézménye lett.
Levéltárunk jelenleg 2600 iratfolyóméternyi anyagot őriz. A raktárak egy része a megyei tanácsház épületében, másik része pedig a veszprémi Várban lévő volt piarista rendházban (Tolbuhin u. 12. sz.)¹⁰ van.
A levéltár anyagából rendszeres publikáció nem történt.

Veszprém város levéltára
Veszprém városának két földesura is volt: a püspök és a káptalan. A városi levéltár mindenkor a főjegyző őrizete és felügyelete alatt állott. A legrégibb időkben a veszprémi káptalan is őrizte a város jogbiztosító iratait. A török idők után már a főjegyzői lakban tartották az iratokat, s 1777-ben aztán a város "magisztratuális" házába vitették a levéltárat. 1794-ben kezdtek foglalkozni a gondolattal, hogy a város iratait rendezni és lajstromozni kellene. 1802-ben rendelték el a rendezés megkezdését, de csak 1806-ban, amikor Csirke János lett a városi főjegyző, gyorsult meg, és 1825-1828 között Csirke rendszeresen jelentette a városi tanácsnak munkája előrehaladását. 1827-ben a város díszes levéltári szekrényt készíttetett, amelyben a rendezett iratokat helyezték el. A munka ezzel egy időben fejeződött be. Az 1741. évtől kezdődő lajstromok az 1806. évig egy nagy kötetben, attól kezdve pedig 1849-ig 5 kötetben ma is használható állapotban vannak.
A levéltár legrégibb oklevele 1224-ben kelt.¹¹
A fontosabb iratokat és okleveleket Csirke külön jegyzékbe foglalta, s ezenkívül még 29 hatalmas kötegben "Különbféle irományok"¹² címen állanak rendelkezésre a jegyzőkönyveken kívül keletkezett iratok és hozzá a mutató 1611-től 1805-ig. A Bach-kortól kezdve nagyon hiányos az iratanyag, a polgári kori pedig teljesen hiányzik. Nem deríthető ki, hogy kinek a lelkén szárad ez a felelőtlenség. A Horthy-korból származó iratokat 1938-ig a város egy irodatiszttel kiselejteztette, még az iktatókönyvek, a mutatók és sorkönyvek sem maradtak meg. Ez az iratmegsemmisítés 1952-ben történt.
A felszabadulás utáni időkből 1951-ig bezárólag vette át a levéltár az iratokat.
Külön érdekessége a levéltárnak a veszprémi nemesi kommunitás iratanyaga, amely inkább értékével, mint terjedelmével tűnik ki (0,85 fm).¹³
A városi levéltári anyag mindenestül sem tesz ki - a tanáccsal együtt sem - 100 iratfolyóméternél többet.¹⁴

Pápa város levéltára
Pápa a hódoltság alatt kétszer került rövid időre török kézre. A város középkori iratanyagát az 1594. évi török megszállás elől Vasvárra szállították, ahonnét nem jött többé vissza. Az 1751. évből tudunk egy nagy tűzvészről, amely a protokollumokat, számadásokat és egyéb írásokat megsemmisítette. A város nótáriusa őrizte a levéltárat, de sok munkája miatt nem ért rá azokat rendben tartani. Először 1793-ban rendezték a levéltár egy részét. Ekkor még "ládácskában" tartották a város jeles írásait. Ez a "titkos láda" is elpusztult. 1808-ban újból számbavették a város privilegiális leveleit és megszámozták azokat. Ezeken kívül a jegyzőkönyvek sora is nagy becsben állott. Ezekből az első három elveszett, és a többiből is csak 54 kötet maradt meg.¹⁵ Ma a jegyzőkönyvek hiányos sorozata 1761-től kezdődik. A feudáliskori iratanyagból mindössze 3/4 méter maradt meg. Amit Molnár István leírt "Pápa megyei város levéltára" című munkájában 1942-ben, az csaknem maradéktalanul az enyészet martalékává lett.
A legújabb korban érték a legnagyobb veszteségek a város levéltárát. Az 1920-as évek elején az akkori polgármester a padláson, pincében felszaporodott iratokat eladta, mivel nem tartotta őket történeti értékűeknek. 1945-ben a városi levéltárat és az irattárat Pápakovácsiba szállították ki, ahol a háborús események során megsemmisültek. Innét magyarázható, hogy Pápa város egykor értékes levéltára ma a tanácsi kori iratokkal együtt is mindössze csak 46 iratfolyómétert tesz ki. Éppen a legértékesebb anyaga veszett el.

A veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltára
A káptalan hiteleshelyi működése a XVII. és XVIII. században az egész veszprémi egyházmegyére kiterjedt. A török időkben elmenekült a káptalan, és csak 1635-ben kezdte el újra hiteleshelyi működését. Ettől kezdve volnának meg a jegyzőkönyvek is, ha az első kötet (1635-1654) el nem veszett volna. Már az 1930. évben sem volt meg.¹⁶ 64 kötetnyi jegyzőkönyv őrzi a bevallásokat, hozzájuk egy helymutató és egy személynévmutató készült. Az 1635. évtől kezdődő első kötethez valamikor egy regesztakönyvet készítettek, amely gépírással adja a hiányzó kötet bejegyzéseinek bő kivonatait. Ez valószínűleg akkor készült, amikor az első kötet még megvolt.
Levéltárunk 1969-ben vette át végleges megőrzésre a hiteleshelyi levéltári anyagot, amely az 1223. évtől kezdve 197 db Mohács előtti oklevéllel rendelkezik.
A hiteleshelyi iratokhoz 1816-ban készítették az első katalógust. Terjedelme 35 iratfolyóméter.

Takáts Endre

¹ A megye (vármegye) levéltárába.
² Egészen a jelenkorig (végig) szolgáltassák be, adják le a levéltárba.
³ (A veszprémi Vár) Öregkapujának közelében.
⁴ A várbeli régi vármegyeházról van szó, amelynek helyén később a törvényszék épülete (a megyei bíróság mai székháza) létesült.
⁵ Levéltárunk térképgyűjteményében, zömmel a T-462 és T-529 jelzetek közt.
⁶ Ezekből a helyiségekből végleg 1979-ben távozott a levéltár, amikor felköltözött a Vár utca 12. címhelyű épületbe, amely így lett első önálló székházává.
⁷ Jókai születésének centenáriumát 1925-ben ünnepelték, itt bizonyára az előkészületek éveire gondolt a szerző.
⁸ A megmaradt irattöredéket 1973-ban adta át a Magyar Országos Levéltár a Veszprém Megyei Levéltárnak. Az iratok leginkább a Miscellanea állagát gyarapították, illetve oda kerültek vissza (VemL IV. 1/c).
⁹ Mi sem jellemzőbb a veszteségek méreteire, mint az, hogy egyedül a mindenkori vármegyei hatóság jegyzőkönyveinek sorozata maradt meg teljesen a XVII. századtól a II. világháborúig.
¹⁰ Ez a Tolbuhin utcai (történelmi nevén és 1987 óta újra: Vár utcai) épület 2005-ig szolgált intézményünk székházaként.
¹¹ Jolánta királyné nevezetes oklevele. Jelzete: Tsz-67.
¹² VemL V. 102/c.
¹³ VemL V. 121.
¹⁴ A jegyzőkönyvek sorozata Veszprém városnál is szakadatlan mind a rendi, mind a polgári korból.
¹⁵ Az említett kötetek másfél évtizednyi lappangás után kerültek elő Pápán, a volt Esterházy-kastélyhoz tartozó váristálló egyik elfalazott ablaknyílásából. A megyei levéltár 1964-ben vette át őket.
¹⁶ A kötet tartalma lényegileg mégis fennmaradt, lásd a következő mondatokban. Az ismeretlen körülmények közt készült regesztakönyv mindenesetre most a hiányzó legelső kötet helyére van besorolva (VemL XII. 1/i/aa).

*

Megjelent a Veszprém Megyei levéltár 1973-ban kiadott első fondjegyzékének V-IX. oldalán. A honlap számára jegyzetekkel kiegészítette: Somfai Balázs