Veszprém vármegye kincsestára 31. – A veszprémi gyermekmenhely épületének története

Az épület története 1901-ben Széll Kálmán belügyminisztersége idején kezdődött, amikor az állam nagyobb szerepvállalás mellett döntött az árva és elhagyott gyermekek védelmében. Ennek hatására született meg az a gyermekvédelmi törvény, amelyben budapesti és vidéki állami gyermekmenhelyek alapítását határozták el.[1]

A törvénynek köszönhetően állami gyermekmenhelyek létesültek a következő városokban: Arad, Budapest, Debrecen, Gyula, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Marosvásárhely, Munkács, Nagyvárad, Pécs, Rimaszombat, Szabadka, Szeged, Szombathely, Trencsén és Veszprém.

Hogyan épült a gyermekmenhely?

Veszprém város polgármestere négy rendelkezésre álló területet ajánlott fel a menhely építésére. A kiküldött bizottság azonban alkalmatlannak találta mindegyiket, helyette püspökségi tulajdonban álló szántóföldet szemeltek ki építésre megfelelő területnek. Báró Hornig Károly veszprémi püspök azonban a menhely számára kiszemelt terület átengedésébe vagy eladásába semmiképpen nem akart beleegyezni. Rainprecht Antal püspöki jószágkormányzó javaslatára végül hajlandó volt az ún. Külső- Püspökkertből, szintén a püspökség tulajdonában lévő jelenlegi területet átengedni a városnak. Hornig Károly az általa felajánlott területet saját pénzén előbb megvásárolta a püspökségtől, majd azt Veszprém városának ajándékozta gyermekmenhely létesítése céljából. Igy a menhely egy öreg fákkal beárnyékolt parkban épülhetett meg. Az adományozási szerződés elkészülte után Ybl Lajos (Ybl Miklós unokaöccse) tervei alapján hamarosan megindult az építkezés.

Ybl Lajos, forrás: Wikipédia

A munka kivitelezésére Csomay Kálmán építőmester kapott megbízást, aki a szakipari munkák során igyekezett a helyi iparosokat előnyben részesíteni. A gyermekmenhely építését 1903. július 27-én kezdték és 1904. július végére már el is készült az akkori Plosszer-sétány végén[2] a késő eklektikus stílusú palotaszerű épület. Az építési költségek 184.843 koronát, a felszerelési költségek pedig közel 20.000 koronát tettek ki. Az épület környékének parkosítása újabb 3000 koronába került.

MNL VEML XV.81.a. Veszprémi Kaleidoszkóp

Veszprémi Gyermekmenhely 1905., forrás: Laczkó Dezső Múzeum

A Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely Veszprémben 1904 októberében, dr. Cseresnyés József (1867 ̶ 1944) igazgató-főorvos irányításával kezdte meg a működését.

Dr. Cseresnyés József, forrás: 25 év tükrében a Veszprém Megyei Gyermekkórház (1950-1975). Veszprém, 1976.

Az intézmény a Dunántúl öt megyéjéből fogadta az árván maradt, elhagyott gyermekeket. Elhagyott gyermeknek tekintették azt a 15 éven aluli fiatalt, akinek nem volt olyan hozzátartozója, akit a gyermek nevelésére, gondozására kötelezhettek volna. Az elhagyottá nyilvánítási eljárás lefolytatása az illetékes árvaszék hatáskörébe tartozott. A gyermekmenhelyen a gyerekek csak rövid ideig tartózkodtak. Ha egészségügyi állapotuk megengedte ún. telepekre helyezték ki őket, nevelőszülőkhöz. A gyermekmenhely a kötelékébe tartozó beteg gyermekeknek és csecsemőknek egyúttal a kórháza is volt, ahol szakszerű csecsemő-és gyermekgyógyászat folyt. A menhely telepei kezdetben a környéken, az arra alkalmas falvakban kerültek kialakításra. Fontos szempont volt, hogy a község éghajlati és területi viszonyai a gyermekegészségügy követelményének megfeleljenek, legyen a községnek orvosa, iskolája, mely a gyermek befogadására alkalmas. Szempont volt az is, hogy a telep a menhelyről könnyen megközelíthető legyen. A veszprémi gyermekmenhely első telepei Veszprém, Győr, Komárom és Fejér megyében működtek.

MNL VEML VIII. 813.

A telepeken dolgozó ún. telepvezetők és orvosok rendszeresen ellenőrizték a családokhoz kihelyezett gyermekek életkörülményeit. A nyitás után rövid időn belül a gondozottak létszáma 1200 főre nőtt, amelyhez a későbbiekben a hadiárvák száma is hozzáadódott.[3] A menhelyek feladata lett a hadbavonultak gyermekeinek a támogatása is, ők látták el ruhával és lábbelivel a szűkölködő gyerekeket. Az első világháború után az épület mögött egy kis gazdaságot alakítottak ki, hogy a gyerekek élelmezésén javítani tudjanak. A Trianoni békediktátum után az országban a menhelyek száma drasztikusan lecsökkent -mindössze 8 maradt- ellenben egyre több lett az ellátandó gyermek. 1927-ben már 27 telep tartozott a veszprémi menhelyhez, ahol közel 4200 gyereket gondoztak. [4] A gyerekek 74%-a falun, 26%-a városokban nyert elhelyezést. Cseresnyés József az átadástól 1933 szeptemberéig igazgatta a menhelyet, őt az igazgatói székben dr. Cságoly Sándor (1890-1969) követte.

Dr. Cságoly Sándor, forrás: 25 év tükrében a Veszprém Megyei Gyermekkórház (1950-1975). Veszprém, 1976.

Ő építtette a menhely épületéhez a teraszt, ahol a beteg gyerekek levegőztetését tudták megoldani. Miután Cságoly Sándort 1940-ben a munkácsi állami gyermekmenhely igazgatójává nevezték ki, a veszprémi intézmény élére dr. Szenttornyai Sámuel (1898-1964) érkezett.

Dr. Szenttornyai Sámuel, forrás: 25 év tükrében a Veszprém Megyei Gyermekkórház (1950-1975). Veszprém, 1976.

A második világháború újabb nehézségek elé állította a menhely dolgozóit. 1944 végén az egészséges gyerekeket Németországba szállították dr. vitéz Szenttornyai Sámuel vezetésével. A menhely beteg és fogyatékkal élő gondozottjai itt maradtak a városban dr. Scherer Sándor segédorvos felügyelete alatt. Az intézet 1944 novemberében a Kassáról és Rimaszombatból menekült állami gondozásban lévő gyermekeket és gondozóikat is befogadta. A menhely munkatársai és a gyerekek a Jókai utcai sziklapincében vészelték át a bombázás időszakát.

A bunkerben töltött hetek után a menhely lakói 1945 áprilisában visszatértek régi otthonukba és elkezdték az újjáépítést. A háborúban ugyan érte bombatalálat a gyermekmenhely területét, de az épület viszonylag nagyobb károk nélkül átvészelte a bombázásokat. Az épület ablakai és ajtói hiányoztak ugyan, de a kórtermi felszerelések többsége épségben maradt. Sajnálatos módon a városi kórház gyermekosztálya nem volt ilyen szerencsés, a bombázásokban szinte teljesen megsemmisült, ezért is költöztették át 1945-ben a tízágyas gyermekosztályt a menhely épületébe. Az intézmény feladatai ezután fokozatosan megváltoztak, a gyógyító funkció egyre hangsúlyosabbá vált. 1949-ben Állami Gyermekvédő Intézet névre keresztelték át, majd 1950-ben gyermekkórházzá nyilvánította a Népjóléti Minisztérium. A kórház 1955. decemberében vette fel Heim Pál nevét elsőként az országban és a továbbiakban Heim Pál Megyei Gyermekkórházként működött.

MNL VEML XV.81.a. Veszprémi Kaleidoszkóp

1945 januárjában az igazgató-főorvosi teendőkkel dr. Gaál István (1911 ̶ 1963) főorvost bízták meg, aki korábban a kassai gyermekmenhelyet vezette.

Dr. Gaál István, forrás: MNL VEML XV.81.a. Veszprémi Kaleidoszkóp

Az ő vezetése alatt kezdte meg a működését a város első gyermek-szakorvosi rendelője, valamint megszervezte a koraszülött babák gondozását is.

MNL VEML XV.81.a. Veszprémi Kaleidoszkóp

1963 júliusában váratlanul bekövetkezett halála után a kórházat egy rövid ideig megbízott igazgatóként munkatársa, Dr. Rixer Gusztáv vezette. Ő elévülhetetlen érdemeket szerzett a veszprémi Vérellátó Állomás megszervezésében, sőt 1959 augusztusától annak vezetőjeként is tevékenykedett. A Vérellátó Állomásnak és 5 fős személyzetének kezdetben a gyermekkórház adott helyet. 1964 júniusában a Szegedről érkezett Dr. Török János (1925-1999) került a 152 ágyas intézmény élére, akinek szintén több szakmai újítást köszönhetett a kórház. Ekkoriban épültek ki a szakambulanciák és számos diagnosztikus és terápiás eljárást az országban elsőként itt vezettek be, többek között az újszülöttkori sárgaság kezelésére a babák kékfény alá helyezését. Ő több alkalommal dolgozott külföldi kórházakban, járt Németországban, Svájcban, Líbiában és Ausztráliában is.  Dr. Török János a gyermekkórházat 1964 és 1986 között igazgatta. A gyors ütemű intézményi fejlődésben fordulópontot jelentett, amikor 1977-ben a Heim Pál Megyei Gyermekkórház önállósága megszűnt és a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Gyermekosztálya lett. Török János nyugdíjba vonulása után került az egykori menhely épületében működő gyerekosztály vezetői székébe dr. Gáty István (1938-2019).

Dr. Gáty István, forrás: magánarchívum 

Ő jól ismerte a gyermekosztály munkáját, mivel az egyetem elvégzése után orvosi pályafutását itt kezdte. Vezetői gyakorlattal is rendelkezett, mivel Török Jánost külföldi útjai alatt ő helyettesítette a gyermekosztály élén. Amikor a megyei kórház új szárnya átadásra került, a gyermekosztály átköltözhetett a megyei kórház E épületébe korszerűbb körülmények közé.  A korábbi gyermekmenhelyből lett gyermekkórház 1995. július 12-én végleg bezárta kapuit.

Az épületben már csak két márványtábla emlékeztet a múltra. A táblák emléket állítanak az egykori alapítóknak, valamint megörökítik az intézmény egykori igazgató-főorvosainak nevét.

forrás: magánarchívum

Felhasznált források:

MNL VEML VIII. 813.  A Veszprémi Állami Gyermekmenhely iratai

MNL VEML XV. 81.a.  Veszprémi Kaleidoszkóp

Felhasznált irodalom:

A Veszprémi M. Kir. Állami Gyermekmenhely működése 1904 ̶ 1927. Veszprém, 1927.

Hogya György: Veszprémi kórházigazgató főorvosok. Veszprém, 1995.

Hogya György: A veszprémi kórház története. Veszprém, 1983.

Hogya György: 25 év tükrében a Veszprém Megyei Gyermekkórház (1950-1975). Veszprém, 1976.

Molnár Jánosné: Mesélő házak. Veszprém, 2019.