Levéltárunk új központi épületének földszinti folyosóján ma is látható az a régi, fa irattároló szekrény, amely eredetileg Szombathely város aktáinak elhelyezésére készült.
A 42 fiókos szekrényt a város 1787 áprilisában rendelte meg, mivel a több évszázados iratanyag áttekinthetetlen, a tárolására használatos ládák kezelése pedig rendkívül nehézkes volt. Simon Antal szombathelyi asztalos május 16-án nyújtotta be a városi tanácsnak címzett árajánlatát. Az 537 cm hosszú, 215 cm magas és 46 cm mély szekrény elkészítéséért összesen 50 ft munka és anyagköltség megfizetését kérte. A tanács 1787 júniusában Bájer Antal lakatostól már a fiókok mozgatásához szükséges 42 rézfogantyút is megrendelte, szeptemberben pedig elkészült a szekrény zöld festése is. A díszes bútor eredetileg a város tanácstermében állhatott. Amikor az archívumot a Szily János utcában található házba átköltöztették, a szekrényt két darabra bontották. Valószínűleg emiatt történhetett, hogy az utókor sokáig egy hajdani patika berendezésének tartotta, de hozzájárult ehhez az is, hogy a bútor terveinek elkészítésében bizonyára részt vett Gutten György városbíró is, aki foglalkozására nézve gyógyszerész volt. Az ő elképzelései okozhatták e nagyfokú hasonlóságot.
A bútor valódi funkciójára és a készítés idejére nézve azonban minden kétségünket eloszlatja a szekrény felső párkányán végigfutó kronogramos latin nyelvű felirat: TABVLARIVM HOC SERVANDIS SVIS ACTIS SENATVS SABARIENSIS POSVIT CVRANTIBVS GENEROSIS GEORGIO GVTTEN PRETORE PROVTI ET ANTONIO EBERL PRIMARIO ATQVE IOANNE ERDELY ALTERO NOTARIIS (magyar fordításban: „Ezt a szekrényt, iratainak megőrzésére a szombathelyi tanács készíttette, Gutten György városbíró, Eberl Antal első- és Erdélyi János másodjegyző hivatali idejében”) Az összeadást elvégezve a meglepő 2577-es számot kapjuk, ezért a kronogram „üzenetét” értelmeznünk kell. A latin szöveg, a szekrény szerkezetének megfelelően két félre bomlik. A „posuit” szóig tartó első rész vörös betűinek összege a készítés évszámát adja. A másik fél római számainak összege 790-et ad, ami a szekrényt megrendelő tisztségviselők hivatali idejének bejfejező évét, az 1790-et jelenti. A kronogramok szerkesztőinek sok fejtörést okozott a megörökítésre szánt évszámokat megjelenítő szavak összeválogatása. Ennek a célnak nemcsak a stilisztikát rendelték alá, de egyedi megoldásokat is alkalmazniuk kellett. Szövegünkben például az „Erdelyi” név ’Y’-ját ötös számnak értelmezni. Az utólagosan készült feliratban valószínűleg a festő figyelmetlensége folytán a „primario” szó ’M’ betűje nem lett kiemelve, így az évszám olvasata: 1787– 1790. A kronogram ma hiányos, mert a 2 évszázados bútor 1989-ben történt restaurálásakor a szegélylécre festett utolsó három betűt elfelejtették pótolni.
