Az első ismert magyarországi címeradományozás 1326-ból
A címer szó a francia „cimiére” = sisakdísz kifejezésből származik. Ennek első magyarországi említése Károly Róbert 1326. április 7-én kelt Imre fia Miklós nevére szóló sisakdíszt adományozó oklevelében olvasható. A heraldikai szakirodalom szerint az első magyarországi lovagi tornára 1318 júniusában, Károly Róbert királynak Luxemburgi Beatrix hercegnővel való házasságkötése alkalmával kerülhetett sor. A „magyar lovagkor” kezdetét azután 1326-ban a Szent György Lovagrend megalapítása jelentette. Az udvari ünnepségek protokollja megkövetelte a résztvevők társadalmi rangjához méltó megjelenést, a jelvények, címerek viselését. Ezt követően szaporodott meg sisakdíszek adományozása.
Károly Róbert király 1326. évi oklevelében a Csébi-Pogány család ősének, Imre fia Miklósnak sisakdísz használatát engedélyezte. Az okirat szövegéből, amikor a király „elődeink által történt adományozásokra” utal, kitűnik, hogy nem ez volt az első eset, valójában csak a legkorábbról fennmaradt ilyen emlékkel állunk szemben. A Vasvár-Szombathelyi Káptalan Hiteleshelyi Levéltára által megőrzött, jelenben a Vas Megyei Levéltárban található oklevél arról is nevezetes, hogy ebben szerepel először a címer (Cymer) szó, amely az oklevél hatodik sorában a hajtás miatt ma már csak töredékesen látszik. A sisakdísz használat 14. századi társadalmi jelentőségét mutatja, hogy 1328-ből már négy olyan oklevél ismert, amelyeket kiállítóik sisakdíszt mutató pecsétjükkel hitelesítettek. A lovagság itthoni létezését jól mutatja, hogy a király ötven ilyen taggal alapította meg lovagrendjét, akik egész biztosan rendelkeztek címerrel.  A lovagok eredeti hadi felszereléséhez, a heraldikai pajzshoz, zászlóhoz csak a legfeljebb tollforgóval ékesített dísztelen sisak tartozott. Címertani szempontból érdekes magyarországi jelenség, hogy az ősi címerrel nem rendelkező lovagok, tornán való részvételkor a királytól egyedi jelvényként kapott oromdíszt használhatták. Ilyen volt a Csébi-Pogány család esete is, amelynek tagjai a későbbi korokban a Károly Róbert adományozta sisakdísz motívumot már családi címerként használták. A kiterjesztett kék szárnyú csőrében leveles ágat tartó arany sólyom, így vált a Pogány család címerének pajzs alakjává. A Csébi-Pogány család levéltára több más rokon család irataival együtt, 1761-ben vásárlás révén került a Vasvár-Szombathelyi Káptalan „Ecclesiasticae et Familiares” állagába. A 14. századi oklevelet 1951 óta a Vas Megyei Levéltár diplomatikai gyűjteménye őrzi. Az oklevél sajnálatos nevezetessége egy hamisítási kísérlet. A szöveg negyedik sorában, valamikor a későbbi századok folyamán a „Nicolai filii Emerici filii” utáni szöveget kivakarták és helyére láthatóan eltérő betűkkel és tintával a „Nag de comitatu Soproniensi” szavakat illesztették.
|
