Ádánd kereskedőinek és iparosainak összeírása 1869-ben

A Somogy kereskedőinek és iparosainak összeírása 1869-ben¹ feliratú irategyüttes értékes forrása a helytörténetíróknak. Jelentőségét mutatja, hogy 1939-ben az akkori somogyi főlevéltárnok – dr. Molnár István – kiemelte eredeti helyéről, és a Conscriptiones, Különféle összeírások közé tette. Nem ismert, hogy mikor került vissza eredeti, egyben mostani helyére az alispáni iratok közé. Ízelítőül az alábbiakban Ádánd község kereskedőinek és iparosainak összeeírását közlöm belőle.

A forrás létrejöttét a kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1868. évi VI. törvénycikknek² köszönhette. Ezen kamarák feladata közé tartozott a „kereskedelmi és iparügyekben, a kívánt felvilágosítást vagy véleményt kiszolgáltatni, a szakképzést s egyáltalán a kereskedelem és ipar fejlődését közvetlenül előmozdítani”. A törvény meghatározta, hogy a kamarai bel- és kültagokat ötéves időtartamra kell választani.³ A választóképes iparosok és kereskedők összeíratása ennek alapvető feltétele volt.

„Az ipar- és kereskedelmi érdekek jelenlegi központosulása- és fejlődése szerint” nyolc kamarai kerületre osztották az országot Budapest,⁴ Pozsony, Sopron, Kassa, Debrecen, Temesvár, Kolozsvár és Brassó kamarai székhellyel.⁵

A Soproni Kamarai Kerületbe kilenc alkerület, tulajdonképpen megye került, köztük Somogy. A kerületbe tartozó szabad királyi városok – Győr, Kismarton, Kőszeg, Pécs, Ruszt – külön belső alkerületeket képeztek. Ezek választhatták meg a kamarai kerület beltagjait. A kamarai kültagokat a kerületbe tartozó – szabad királyi városokon kívüli – többi területről választhatták. A bel- és a kültagok száma egyenlő volt.⁶

Kamarai tekintetben Somogy megye főhelye Kaposvár lett. A kijelölt főhelyek választási helyekül is szolgáltak. Somogy megyében Kaposvár főhelyen az iparosok és a kereskedők két-két kültagot választhattak.⁷

A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 8021/1868. sz. rendelete a kamarai törvénynek megfelelően egyértelműen meghatározta, hogy kiket és hogyan kell összeírni, azonban ez az összeírásokat végzőkhöz nem minden esetben jutott el vagy nem tudták azt értelmezni, alkalmazni. A törvényhatóság által szervezett összeíró bizottságnak kellett volna elvégezni e feladatot, a gyakorlatban azonban a települések jegyzői, bírái, illetve a szolgabírák és a főszolgabírák tették ezt meg. Külön-külön íven kellett volna a választóképes kereskedőket és az iparosokat összeírni, és közülük is csak azokat, akik legalább egy éve működtek a megye területén (passzív választójoggal bírók), illetve legalább három éve folytatták a tevékenységüket (aktív választójoggal bírók).⁸

A besoroláshoz meghatározták a feltételeket:

„7. §. Kereskedőnek tekintetik az, ki kereskedelmi üzletet jogosítottan és önállóan keresetmód képpen folytat. Ide tartoznak a bankárok, pénzváltók, nagy- és kiskereskedők, sátoros kereskedők, házalók, szatócsok s. t. b.; mindazok, kik szállítással rendes keresetmód képpen foglalkoznak; kik kereskedelmi vagy szállítási ügyeket közvetítenek, mint bizományosok, kereskedelmi ügynökök és alkuszok; végre azon erkölcsi személyek t. i. társaságok, részvénytársulatok vagy intézetek is, melyek ily üzleteteket folytatnak, milyenek a kereskedelmi társaságok, bankok, hitelintézetek, takarékpénztárak, zálogkölcsön intézetek, biztosító intézetek s. t. b.

8. §. Iparosnak nézetik az, ki kézmű- vagy gyáripart – ide értve a nyers bányatermékek feldolgozását is – hatósági jogosítvány folytán önállóan és keresetmód képpen folytat; és így kizáratik az, ki valamely ipart mellékfoglalatosság képpen vagy csak házi és gazdasági szükséglete fedezésére űz. – Iparosnak tekintendők azon erkölcsi személyek t. i. társaságok, részvénytársulatok – intézetek is, melyek hatósági jogosítvány mellett ipart űznek.”⁹

Az összeírást követően törvényhatóságonként egy „több tagú” bizottságot kellett felállítani a kamarai választások lebonyolítására. A kereskedőknek és az iparosoknak külön-külön, személyesen szóban vagy írásban kellett szavazniuk. A kerületi székhelyen tartandó kamarai alakuló ülésen az eddig fennállott kamarát feloszlottnak nyilvánították, és vagyonát, illetve irattárát az újonnan alakult kamara tulajdonának jelentették ki.

Az összeírások által képet kaphatunk a legtöbb somogyi település választóképes iparos- és kereskedőnépességéről. A foglalkozási sokrétűség pedig az adott helység gazdasági fejlettségét világíthatja meg.

Keveset von le a forrás értékéből, hogy néhány település adata hiányozik, illetve, hogy nem egységes az anyag. A megye 316 helysége közül 291-ről (92%) találhatóak adatok az összeírásban.

Az alispán a hat járás főszolgabírájának tette feladatává az összeírás adott részének összeállítását, ám ezek nem teljesek. Így adódhat, hogy szerepelnek benne járási, illetve szolgabírói kerületi, jegyzőségi és települési összeírások is.

A forrás feldolgozásának nehézségére világít rá például, hogy Csököly esetében a februári és a májusi jelentés (összeírás) közt jelentős eltérés van, ugyanekkor Jákónál a létszám ugyanaz, de csak az egyik név található meg mindegyikben.

Az iparosokon és kereskedőkön kívül más kategóriákba tartozók – például orvosok, földbirtokosok – is felkerültek a listákra. Volt, ahol a személyi és/vagy jövedelmi adót is feltüntették. Néhány esetben nincs foglalkozás beírva vagy csak „bérlő” megjelölés szerepel, amelyből nem derül ki, hogy pl. kocsmát, földet, malmot stb. bérelt-e az érdekelt. A kereskedők közt meglehetősen nehéz statisztikai csoportokat képezni, mert pl. egyikben a „boltos”-t és a „kiskereskedő”-t megkülönböztették, míg a másikban „boltos v[agy]is kiskereskedő” kifejezést találhatunk.

A felsorolt személyek általában egy, néhol kettő, ritkán pedig három foglalkozást űztek. Az összeírási listán egy személy csak egyszer szerepelhetett. A több foglalkozást űzőket a nagyobb jövedelmet hozó foglalkozásához kellett sorolni.

A nagyobb települések kivételével azonban valószínű, hogy – legalábbis az iparosok – mezőgazdasággal is foglalkoztak az év egy részében. A zselickislaki jegyző is ez utóbbit hangsúlyozta a nevek nélküli jelentésében: ”Alulírott alázattal jelentem, miszerint jegyzőségem helységeiben oly iparosok nem léteznek, kik egyedül abból táplálnák, és ruháznák magokat, hanem csak egyedül olyanok egy kettő létezik, minden községemben, akik egész éven által egy két holnapig dolgoznak télen-nyáron pedig egész időszakban napszámmal keresik kenyerüket.”

Az összeírás mintegy 3000 személy nevét, foglalkozását, lakhelyének megnevezését, esetleg adójának mértékét tartalmazza, illetve azt hogy legénnyel dolgozik-e? Ez a megye népességének alig több mint egy százaléka. Családtagjaikkal együtt is csak 4-6 százalékát jelentik a jelenlévő népességnek, azonban az adott település gazdasági és társadalmi életében meghatározó szerepük volt.

A forrást betű szerinti átírásban közlöm.

Récseri Balázs

Irodalom:

Récsei Balázs: Somogy kereskedőinek és iparosainak összeírása 1869-ben (Forrásközlés). In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 36. Kaposvár, 2005, Somogy Megyei Levéltár. 77–178. p.

Kimutatás

Ádánd Községben az 1869 évben létező

iparosok[ról] és kereskedőkről.

Kelt Ádándon, 1869 Marz. 9.

Dömény Pál

j[egy]ző

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Ádánd kereskedőinek és iparosainak összeírása 1869-ben