A hónap dokumentuma 2018. június
Az első esküdtszéki tárgyalások Kaposváron
Kaposvár, 1900. június 5., 7.
Kevésbe köztudott, hogy a magyar büntetőjog története során többször felvetődött az esküdtszék létrehozásának ötlete. Az angolszász jogrendszerben a laikusok bevonásával történő bíráskodásnak már évszázados hagyományai voltak, ezért azt teljes mértékben átvenni nem lehetett. A 19. században a kérdés – miként lehetne átvenni és alkalmazni jogrendszerünkbe az esküdtszéki eljárást – újra és újra megfogalmazódott. Rövid áttekintést szeretnék adni milyen tervek mentén valósult meg az esküdtszéki eljárás bevezetése.
Először az 1843. évi büntetőeljárási kódex tervezetéhez készült vélemény vetette fel az esküdtbíróság felállításának ötletét, a tervezetet végül 1844-ben a főrendiház elutasította az esküdtszék intézményére tekintettel. Először az 1848:18. tc. 17. § rendelkezett az esküdtszékek megszervezéséről, amely a sajtóvétségek felett mondott volna ítéletet, de a szabadságharc kitörése miatt nem valósult meg.[1]
1865-ben egy királyi leirat határozott az esküdtszékek létrehozásáról, amely a sajtóvétségek ügyében járt el. 1867-ben öt székhelyen (Pest, Kőszeg, Nagyszombat, Eperjes, Debrecen) kezdték meg a működésüket, miután ezek megszűntek, helyükre vegyes bíróságok szerveződtek. Az 1897:33. tc. határozta meg a törvényszékek mellett szervezett esküdtszékek bíráskodásának menetét. Hatáskörébe a sajtó útján elkövetett vétségek mellett a halállal vagy legalább ötévi fegyházzal büntetendő politikai és köztörvényi bűncselekményeket utalta. Az esküdtszék nem állandó bíróságként működött, hanem évente 2-4 alkalommal tartottak meghatározott ülésszakokat.[2] Összetételét tekintve vegyes bíróság volt: háromtagú bírói tanácsból és 12 esküdtből állt. Az esküdtek a tények megállapításán túl, a bűnösség és a minősítés kérdésében is döntöttek, a bírók pedig a büntetés kiszabása felől határoztak.[3]
Az esküdtek alaplajstromát összeállító bizottságot minden év május első napjaiban kellett megalakítani, és az általuk készített alaplajstromot szeptember 1-ig az illetékes törvényszékhez megküldeni. Majd a bíráskodási ciklust megelőzően a törvényszék elnökét és két bíráját magába foglaló bizottság harminc esküdtet és tíz helyettes esküdtet sorsolt ki. Ezek közül 24 fő került behívásra, és miután a védelem, valamint a vád képviselője hat-hat esküdtet kiejtett, a megmaradt 12 esküdt vett részt a bíráskodásban.
Esküdt csak a 26. életévét betöltött, magyarul írni és olvasni tudó férfi lehetett, aki legalább évi húsz korona állami egyenes adót fizetett vagy középiskolai, illetve felsőbb szakiskolai végzettséggel rendelkezett. Az esküdti tisztségből ki voltak zárva a miniszterek, főispánok, a hivatásos bírók, az ügyészek és fegyveres erők tagjai, továbbá a napszámosok és a szolgák.[4] A tisztség vállalásáért nem járt jutalom, azonban a felmerülő költségek fedezésére mérsékelt napidíjat állapíthattak meg az esküdtek részére.[5]
A kaposvári esküdtbíróság évenkénti ülési időszakai február, június és október hónap volt.[6] Az első esküdtszéki tárgyalásokat 1900. június 5-én, majd 7-én tartották Kaposváron, amelyek iránt a jogászok és a laikusok is nagy érdeklődést mutattak. A tárgyalások helyszínéül a Fő utcai vármegyeháza egyik kistermét választották, amely a nagyszámú érdeklődő miatt szűknek bizonyult.[7]
Mindkét tárgyaláson Kisfaludy Ákos bíró elnökölt és mondott ítéletet. Az egyik, a 38 éves Niklai György varjaskéri lakos ügye volt, akit szándékos emberölés kísérletével vádoltak. 1889. április 29-én este Táskán a korcsmában Gyanó Sándort késsel többször megszúrta. A sértett tíz napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.[8] Az esküdtszék egy óra tanácskozás után kihirdette az ítéletet, amely súlyos testi sértés vétsége miatt egy év börtönbüntetés lett.[9] A büntetést a kaposvári börtönben kellett letöltenie.[10]
A második ügyet június 7-én tárgyalták. Rehák Gáspár 1900. február 7-én este összeszólalkozott ittas állapotban lévő apjával, Rehák Józseffel, majd egy ólmosbottal fejbe ütötte, aki az ebből keletkezett sérülés következtében meghalt.[11] Az esküdtek kétórás tanácskozást követően megállapították, hogy a vádlott erős felindulásból elkövetett súlyos testi sértést követett el, ezért a bíróság egy és fél év börtönre ítélte. Védője kérelmére eltekintettek a büntetés letöltésétől, mivel az esküdtszék a támadást jogos védelemként[12] értelmezte, amelyet a körülmények miatt a vádlott érthető módon túllépett.[13]
Ugyanezen évben még két alkalommal került sor esküdtszéki tárgyalásra Kaposváron, október 1–4 és 8–10 között. Mindegyikről Schwarz Samu ügyvéd tudósított. A tárgyalások alkalmával emberölés, súlyos testi sértés, rablás vagy gyújtogatás ügyében hoztak ítéletet.[14]
Az 1913:34. és 1914:14. tc. leszűkítette az esküdtszékek a hatáskörét, az előbbi egyes politikai, például az államforma megváltoztatása elleni bűncselekményeket, az utóbbi pedig a sajtó útján megvalósított közszemérem elleni vétségeket kivette az esküdtszéki joghatóság alól. Az 6899/1919. ME rendelettel az esküdtszék működését felfüggesztették és később nem is állították vissza.[15]
A tárgyalások bővebb leírása a Somogy c. hetilap 1900. június 10-ei számban olvasható.
Sneff Marianna
Felhasznált irodalom:
1. ANTAL 2006 = Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890–1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék. Dél-Alföld évszázadok 23. Szeged, 2006.
2. BÉLI 2009 = Béli Gábor: Magyar jogtörténet. A tradicionális jog. Budapest-Pécs, 2009.
3. BERECZK 1926 = Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Budapest, 1926.
4. MEZEY 2003 = Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Bp., 2003.
5. SOMOGY 23/1900. = Somogy hetilap. 1900. június 10. 1–2. p.
6. SZŐLLŐSY 2010. = Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 40. Kaposvár, 2010. 79–172 p.
7. 1878. évi V. törvénycikk. A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. In: Magyar Törvénytár. 1877–1878. évi törvényczikkek. Bp., 1896. 101–173. p.
[1] BÉLI 2009. 346.
[2] Uo. 347.
[3] MEZEY 2003. 250.
[4] MEZEY 2003. 251.
[5] ANTAL 2006. 246.
[6] Uo. 303.
[7] A régi-új vármegyeháza a Fő utca nyugati oldalán áll, az épületen „’A Közjónak” felirat olvasható. 1825-ben, Somssich Pongrác alispán idején kezdték el építeni, majd 1831-ben fejezték be. Ebben az épületben működött a királyi törvényszék és az ügyészség is, majd 1906-ban átköltöztek az Igazságügyi Palotába. (BERECZK 1926. 41.)
[8] Az esküdtbíróság tagjai: Kisfaludy Ákos (elnök), Horkay Sándor és Labek Kálmán (szavazó bírók), Bodor József és Halász István (jegyzők), Kulin Sándor (ügyész), Berzsenyi Gerő (ügyvéd). Az esküdtszék tagjai: Babochay László gazdatiszt (Orci), Vasdényei Béla mérnök (Henész), Szarka János, Czekly Erasmus iparosok (Kaposvár), Berényi Géza bérlő (Bárd), Vajda József földműves (Nagybajom), Bíró Sándor birtokos (Jákó), Csepelyi József földműves (Kaposmérő), Szupits Dezső ügyvéd (Tab), Tallián Andor birtokos (Osztopán), Varga István birtokos (Zákány), Csondor János szerkesztő (Kaposvár) rendes tagok. Bauss Sándor ügyvéd (Csurgó), Simon Aladár kereskedő (Boglár) póttagok.
[9] A törvény a súlyos testi sértés vétségét nyolc napon túl, de a húsz napot meg nem haladó sérülésként vagy betegségként határozta meg. Ezen bűncselekmény elkövetője egy évig terjedő fogházzal és 500 Ft-ig terjedő pénzbüntetéssel volt büntetendő. (1878. évi V. tc. 301. és 302. §)
[10] A börtön 1831-ben épült a későbbi Teleki utcában, a mai Rippl-Rónai téren. Földszintes, fehérre meszelt falú épület volt, amelyet piros színű, rácsos ablakok díszítettek, melyekre esténként kékzubbonyos őrök tették fel a zsaluszerű külső vasablakokat. Az épületet végül 1907-ben elbontották. (SZŐLLŐSY 2010. 84–85.)
[11] Az esküdtbíróság tagjai: Kisfaludy Ákos (elnök), Horkay Sándor és Labek Kálmán (szavazó bírók), Kóczián Gyula (jegyző), Vas Lajos (ügyész), Psik Gyula (ügyvéd). Az esküdtszék tagjai: Varga István birtokos (Zákány), Stauber Albert bérlő (Visonta), dr. Marton Gyula ügyvéd (Kaposvár), Deutsch Adolf bérlő (Nagyberki), Steinitz Adolf földbirtokos (Kaposvár), Tallián Andor földbirtokos (Osztopán), Bauss Sándor ügyvéd (Csurgó), Berényi Géza bérlő (Bárd), Zsuppán Gyula iparos (Kaposvár), Lencz Sándor építész (Kaposvár), Dobos György iparos (Szenna), rendes tagok. Czekly Erasmus, Mayer Vilmos iparosok (Kaposvár) póttagok.
[12] A beszámíthatóságot kizáró okok között említette a törvény a jogos védelmet, amely a támadás elhárításához szükséges. A félelemből, ijedségből vagy zavartságból történő túllépést a törvény nem büntette. (1878. évi V. tc. 79. §)
[13] A vádlott és a tanúk kihallgatása alapján megállapításra került, hogy Rehák József agresszív és részeges természetű volt. A tárgyaláson bebizonyosodott, hogy az ütés, amelyet a vádlott a sértettre mért, a támadás elhárítását célozta, ezért a bíróság kizárta a szándékosságot. (SOMOGY 23/1900. 1–2.)
[14] Lásd: SOMOGY 41/1900. és 43/1900.
[15] MEZEY 2003. 251.
