Pest megér egy estet – Edward of Windsor látogatásai fővárosunkban
Albert Edward walesi herceg (a későbbi VII. Edward) a 19. század utolsó harmadában összesen öt alkalommal töltött hosszabb-rövidebb időt Magyarországon. Az ugyancsak Edward nevet viselő unokája a múlt század harmincas éveiben mind a látogatások számában, mind a kalandok formáiban némileg elmaradt élvhajhász nagyapjától, de – Vadász Sándor szóhasználatát idézve – közös volt bennük, hogy a Duna két partján lebonyolított sűrű programjuk „séták, szórakozások és mulatozások fűzéréből állt”. A Dirty Bertie gúnynéven emlegetett Albert Edward esetében Krúdy Gyula is hozzájárult a különböző legendák továbbéléséhez, amikor A tegnap ködlovagjai sorában felidézte annak budapesti botlásait. Ugyanakkor a walesi hercegből két év leforgása alatt Windsor hercegévé lefokozott utód magyarországi napjairól – miután Chester grófja néven, jórészt hasztalanul törekedett az inkognitó megőrzésére – a hírlapi beszámolók mellett detektívek jelentései is fennmaradtak.
A Borsszem Jankó egy remek átirattal idézte fel a fél évszázaddal korábban – és előlegezte meg az 1935-ben – történteket: „Edward herceg, angol herceg/Bekukkantott Pestre,/Walesi bárdok, reporterek/Ki mostan a lesre!” A lap azon is élcelődött, hogy Edward nem nagyon tudta élvezni a napsütést, mert „a detektívek egész idő alatt árnyékot vetettek rá”. A kórházakban pedig nem vettek fel betegeket, nehogy a rendőrök és a civil ruhás nyomozók azt higgyék, hogy „tilos felvétel készül”. Tavasszal még a Lánchidat is lezárták néhány percre, hogy a kíváncsiskodók ne tudják követni Edward autóját. A Palatinus strandfürdő előtt a vendég intett egy fotóriporternek, hogy „ez egyszer megengedi a fényképezést”. Az őszi látogatás idején Paál Sándor, a Színházi Élet munkatársa az Operettszínház bejárata felett, az üvegtetőn megbújva készített fotókat a szórakozni induló hercegről. A villanásra felfigyelő detektívek elvették ugyan a gépét, de a paparazzó még a tetőn kivette a filmet és elrejtette az egyik szobor mögé. Másnap visszatért az épülethez és be is gyűjthette a címlapfotóért járó kiemelt gázsit. A nyomozók alaposan utánajártak minden olyan személynek, aki kapcsolatba került a trónörökössel. Így például Picker Frigyes nagyvállalkozó-bankigazgatót is lenyomozták, akit Edward ismerősként üdvözölt a szálloda halljában. Mint kiderült, egy londoni golfpályán találkoztak korábban.
1935. február 26-án Ferenczy Tibornak, az államrendőrség budapesti főkapitányának az asztalán volt az Edward walesi herceg budapesti tartózkodásáról szóló összefoglaló jelentés. Eszerint a királyi fenség február 20-án a késő esti órákban – összesen ötvenegy, sárga disznóbőrből készült bőrönddel – érkezett Budapestre és a rendelkezésére bocsátott autóval a Dunapalota szállóba hajtott. (A szálló a Duna-korzó egyik legpompásabb épülete volt, a mai Hotel Intercontinental helyén állt. 1945 elején egy szovjet láncos rombolóbomba találta el és bár nem volt menthetetlen állapotban, két évvel később lebontották.) Edward még aznap éjjel teljes kíséretével felkereste a Nagymező utcában az Arizona mulatót. A Budapest éjszakai életével való ismerkedés mellett ötvös- és kelengyeüzleteket, régiség- és üvegkereskedéseket keresett fel, fotókat hívatott elő és vásárolt többek között egy „irredenta feliratú, vitézi címerrel ellátott söröspoharat”. Ezen kívül nagy sétákat tett a Margitszigeten, elkísérte a társaságában lévő hölgyeket, többek között Wallis Warfieldet, az amerikai Ernest Aldrich Simpson válófélben lévő feleségét fodrászhoz, illetve a Gellért Szálló gőzfürdőjében is kellemes órákat töltött el. A Dunapalota grillbárja mellett vacsorázott a Renaissance és a Parisien Grill éttermekben, táncolt a Moulin Rouge mulatóban (Ady Endre szerint „az egyetlen budapesti kultúrhelyen”), és miután alaposan áttanulmányozta a fejedelmi lakosztály éjjeliszekrényén elhelyezett Hungarian Songs and Gipsy Music című könyvecskét, cigányprímások játékát élvezte a Kis Royalban és az Attila körúton található Kakuk vendéglőben. Utóbbi helyen azt az asztalt, ahol megtanult magyarosan „sírva vigadni”, később emléktáblával jelölték meg.
A Dunapalota vendéglistája, rajta Chester grófja és Wallis Simpson nevével, Budapest, 1935. szeptember 11.
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztériumi Levéltár, Külügyminisztérium, Politikai Osztály (K 63), 2. tétel, Anglia, 7. altétel, angol–magyar viszony, 1937 (167. f.)
Természetesen néhány hivatalos, ugyanakkor politikai tartalom nélküli program is belefért az itt töltött néhány napba, mint például tea és koktél az angol követtel vagy látogatás Horthy Miklós kormányzónál. Ugyanakkor a napi rendőrségi jelentésekből egyéb érdekességek is kiderülnek. Egyrészt a detektívek osztrák kollégáiktól értesültek arról, hogy a kíséret tagja egy hölgy, „aki érzelmileg a legközelebb áll a walesi herceghez”. A kelenföldi érkezéskor Edward igazán otthon érezhette magát. Ugyanis amikor kiállt a kocsi ajtajába, az óriási köd miatt semmit sem lehetett látni, ezért megkérdezte a biztosítását ellátó Hain Péter főfelügyelőtől: „Itt mindig ilyen köd van?” A Bécs–Budapest út nagy részét az étkezőkocsiban töltötte a társaság, és a mintegy kétórányi ott-tartózkodás alatt a herceg „igen sok cigarettát szívott el”, és „kb. 15 pohárka barackpálinkát ivott”. Úgy tűnik tehát, hogy már a vonaton elkezdett megbarátkozni a kecskeméti „nyakolajjal” és a „báráck” szót is elég korán elsajátította. A szállodában már ismerősként üdvözölhette a Kecskemét városától, illetve Führer Izidor ottani szeszfőzdéjétől kapott 1926-os évjáratú pálinkát. A barackot egyébként gyümölcs és lekvár formájában is megkóstolta, de a legnagyobb hatást a párlat gyakorolta rá, és az általa biztosított publicitás a barackpálinka felívelő karrierjének is jót tett. (Ne feledkezzünk meg Karinthy Frigyesről sem, aki a Keménykalap című szatírájában meggyőződéssel vallotta: „Divatba kell hozni a kék nyakkendőt, a szerelmet, a világforradalmat és a barackpálinkát.”)
Bizalmas jelentés Edward vonatútjáról, Budapest, 1935. február 21.
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztériumi Levéltár, Külügyminisztérium, Politikai Osztály (K 63), 2. tétel, Anglia, 7. altétel, angol–magyar viszony, 1937-ad 6620-1935
Egy bécsi jelentés szerint a herceg később első magyarországi tartózkodását „he had the time of his life in Budapest” megjegyzéssel jellemezte. Elégedett volt a magyar rendőrség tapintatos fellépésével is. Nem meglepő ezek után, hogy Edward 1935. szeptember 11-én ismét a magyar fővárosba érkezett. Hain főfelügyelőt ezért külföldi kiküldetéséről azonnal hazarendelték. Ezt a látogatást már nem sikerült zökkenőmentesen lebonyolítani, a királyi herceg panaszkodott is „a magyar sajtó indiszkrécióira”, illetve arra, hogy „incognitója megőrzésének kívánságát a folytonos lapközlemények semmiképp sem honorálták”. Új elemként jelent meg a programban a svábhegyi golfpálya megtekintése, a Prince of Wales bárban elfogyasztott uzsonna, illetve az éjszakai rövid séta a kutyájával. A trónörökös a Zsófia sétahajó fedélzetéről megtekintette Budapest nevezetességeit, majd este a Dunapalotában bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár társaságában a hajnali órákig cigánymuzsikát hallgatott. Szeptember 14-én fogolyvadászaton vett részt Gödöllőn, ahol Horthy kormányzó teára is vendégül látta. Másnap pedig Horthy kenderesi ménesének lovára fogadott a gróf Károlyi Gyula emlékversenyen és nyert. Természetesen a Kakuk sem maradhatott ki az éjszakai programból.
A Nagy-Britanniával a polgári jogsegély tárgyában 1935. szeptember 25-én kelt egyezmény borítója, első és utolsó oldala I. Edward aláírásával
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztériumi Levéltár, Külügyminisztérium, Jogi Osztály (K 70) II-1-Nagy Britannia-1936
Edward apja, V. György halála után VIII. Edward néven lépett az angol trónra. 1936 szeptemberében állt meg az európai körúton tartózkodó uralkodó különvonata a Keleti pályaudvaron, ahol összesen egy órán át beszélgetett az angol követség munkatársaival. A Filmhíradó lelkesen számolt be az újabb, ezúttal igen rövid királyi vizitről. A fenti dokumentumot Edward 1936. február 21-én, „uralkodása első évében” látta el kézjegyével. Mint ismeretes, ez volt számára egyben az utolsó, a trónon eltöltött esztendő is. Stanley Baldwin angol miniszterelnök 1936 decemberében az uralkodó értésére adta, hogy választania kell a trón és szerelme, az amerikai, polgári származású, ráadásul kétszeresen elvált Wallis Warfield között. Edward az egyéni boldogságot választotta. Lemondott trónöröklési jogáról öccse, Albert javára, aki első döntésével bátyjának a Windsor hercege címet adományozta.
Edward 1937 szeptemberében látogatott utoljára Magyarországra. Charles Bedeaux francia-amerikai milliomos, a róla elnevezett teljesítmény-hatékonysági bérezési rendszer kidolgozója társaságában vett részt vadászaton Borsodivánkán. A Prónay-kastély előtt tartott rövid sajtótájékoztatón az újságírók több mint ötven felvételt készíthettek a tiroli ruhában érkezett vendégekről, az esti programra Mezőkövesdről hívtak cigányzenészeket. A Hortobágy felkeresése és a karikás ostor használatának elsajátítása után ismét Budapestre utaztak, a Dunapalotában szálltak meg és örökre búcsút mondtak a Gellért fürdőjének és a Margitsziget árnyas fáinak. „A gentleman angol nemzet első gentlemanjének” – ahogy a Magyarság elragadtatott beszámolója korábban nevezte – ekkor már elég volt huszonkilenc bőrönd és Horthy sem fogadta őket. Nem úgy Adolf Hitler, aki 1937. október 22-én a berchtesgadeni rezidenciáján üdvözölte a németországi látogatáson tartózkodó hercegi párt.
Masirevich Szilárd, londoni magyar királyi követ 1936. december 12-én kelt jelentésében értékelte az angol alkotmányos krízist, és arra jutott, hogy „a monarchikus gondolat itt korona viselőjének személyétől egészen absztrahálva, kétségtelen choc (sic) dacára olyan mélyen gyökerezik, hogy monarchikus elv megrendüléséről nem lehet beszélni”. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy magyar szempontból a király távozását „veszteségnek kell tekinteni”, hiszen „az a tény, hogy járt nálunk és ismert bennünket, adott esetben javunkra szolgálhatott volna”. Mindenesetre a trón helyett a szerelmet választó Edward döntésével utat nyitott öccse, a VI. György uralkodói nevet felvett Albert és annak nagyobbik lánya, Elizabeth előtt, akiből nagybátyja állhatatossága esetén talán sohasem lett volna királynő. II. Erzsébet abban a balmorali kastélyban hunyt el, amely eredetileg Edward örökségének számított. Miután öccse megvásárolta tőle a birtokot, hogy az az uralkodói család magántulajdonában maradhasson, Erzsébet itt töltötte hosszú életének legboldogabb és leggondtalanabb napjait.
VI. György 1937. május 12-i koronázásának programja, benne többek között Elizabeth és Margit hercegnők fényképével
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztériumi Levéltár, Külügyminisztérium, Politikai Osztály (K 63), 2. tétel, Anglia, 7. altétel, angol–magyar viszony, 1937-ad 1738-1937
Iratfotók: Lukács-Berkesi Anikó (MNL)
Új hozzászólás