Magyar-kínai kapcsolatok 75
Miután 1949-re Magyarországon is lezajlott az Magyar Kommunista Párt – 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja – egypárti diktatúrájának kiépítése, a belpolitikai fordulat mellett az ország külpolitikája is a szovjet birodalmi külpolitika irányvonalát követte. Az éleződő hidegháborús helyzetben a Szovjetunió és a „béketábor” számára elsődleges fontosságú volt, hogy felvegyék a diplomáciai kapcsolatot az éppen 1949-ben a Kínai Kommunista Párt győzelmével véget érő háború után szárnyait bontogató állammal. A nem egészen másfél hónapja, 1949. augusztus 20-án kikiáltott Magyar Népköztársaság sietett elismerni a szintén kommunista berendezkedésű államot, ami már október 3-án meg is történt. Ezt követte az október 6-i diplomáciai kapcsolatfelvétel. Ezzel a lépésével a Magyar Népköztársaság az elsők között volt a világon, amely elismerte az újonnan megalakult Kínai Népköztársaságot. Így az 1945 utáni magyar állam és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok immár 75 évre nyúlnak vissza.
A magyar Minisztertanács a kapcsolatfelvétel után egy nappal, október 7-én vette tudomásul az erre vonatkozó külügyminiszteri bejelentést.
Az 1949. október 7-i 310. sz. minisztertanácsi jegyzőkönyv részlete
Jelzet: MNL OL, XIX-A-83-a-310-1949, 2. o. (Minisztertanács, Jegyzőkönyvek és mellékleteik)
A magyar és a kínai követ ezt követően 1950 februárjában, illetve augusztusában nyújtotta át megbízólevelét, amit a kulturális, tudományos és oktatási kapcsolatok megindulása, illetve egyezménykötések és kölcsönös előnyöket biztosító szerződések sorának az aláírása követett.
A diplomáciai kapcsolatfelvétel után azonban a napi ügymenet kialakítása, a követség helyszínének kiválasztása hosszabb folyamat volt. Egyrészt a kontinentális Kínát – a Kínai Népköztársaságot – kevés ENSZ-tagállam ismerte el (az USA csak a hetvenes években), másrészt a magyar diplomácia is a szovjetnek alárendelten működött, ami azt jelentette, hogy a moszkvai külügyminisztériumon keresztül kellett először engedélyt kérni a Kínai Népköztársaságba való beutazáshoz (lásd például Sík Endre követ feljegyzését kínai vízum kiadására még 1949. szeptember 30-áról).
A diplomáciai kapcsolatok felvételének bejelentését megelőzőleg ugyanis a Külügyminisztériumban „tapogatózás” zajlott, amikor Simics Sándor varsói kereskedelmi attasé, későbbi koreai követ a Szovjetunión keresztül próbált meg közvetlenül kapcsolatba lépni a „Szabad Kínával”. Érdemes kiemelni, hogy ekkor még maga a Szovjetunió sem rendelkezett kínai külképviselettel.
A Simics-ügy iratai
Jelzet: MNL OL, XIX-J-1-j-78-26-692/1949 (Külügyminisztérium, TÜK iratok)
Még ennél is többet kellett várni arra, hogy felállítsák a Kínai Népköztársaság budapesti követségének állandó épületét. Amint az a Rákosi Mátyás titkárságára érkezett feljegyzésből kiderül, a magyar párt- és államvezetés a Kínai Népköztársaság követsége számára az akkori Vilma királynő úton (ma Városligeti fasor) több villát sajátított ki, az azokban működő intézményeket pedig más épületekbe költöztette. A követség ideiglenes helyéről (Falk Miksa utca) állandó helyszínre való költözése nagy jelentőséggel bírt mind az állam-, mind a pártvezetés számára, ugyanis ekkor már majdnem egy év eltelt a diplomáciai kapcsolatok felvétele között. Fontos rámutatni az iraton Vas Zoltán saját kezű feljegyzésére is, miszerint „Lássa Rákosi e., végre megoldottuk az elhelyezést”, amely bizonyítja, hogy az ügy rendezését a pártvezetés sürgette.
Feljegyzés Vas Zoltán részére
Jelzet: MNL OL, Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Dolgozók Pártja Központi Szervei (M-KS 276), 65. Rákosi Mátyás titkári iratai, 208 ő.e.
Ajánlott szakirodalom:
Salát Gergely: Budapesttől Pekingig, a magyar-kínai kapcsolatok múltja. Budapest: ELTE Konfuciusz Intézet, 2009.
Új hozzászólás