Komoly elismerést kapott a Levéltár értékmentő munkája

A Magyar Örökség díj több mint negyedszázados múltra tekint vissza, hiszen 1995-ben hozta létre a Magyarországért Alapítvány kuratóriuma Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára, majd a kitüntetés gondozását 2003-tól a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át. A polgárok szabad akaratából létrejött civil szervezet azt tartja feladatának, hogy felmutassa a magyar értékeket a jelen számára, és meg is őrizze azokat az utókornak.

 

 

A Magyar Örökség díj odaítélésére állampolgárok tehetnek javaslatot, ezek a „jelölések” az Ezüstkönyvbe kerülnek, a kitüntetettek neveit pedig az Aranykönyv őrzi. A díjakat évente négyszer, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség, és a nyári és téli napforduló időpontjaihoz kötődve, a legközelebb eső szombaton adják át, mindig hetet. Mint a Magyarörökség.hu honlapon írják, az eddigi kitüntetettek között találni a tudomány, a művészet és a közélet területéről jól ismert személyiségeket, közösségeket és kevésbé ismert, de a saját területükön kiemelkedő teljesítményt nyújtó honfitársunkat, a hétköznapok jeles közkatonáit. Hozzáteszik, hogy a Magyar Örökség díj a világ magyarságának szellemi becsületrendje, amely erősíti a nemzeti összetartozás érzését. Fontos tudni, hogy a díjat 2006-ban a Magyar Országos Levéltár már megkapta.

 

 

Mielőtt Szabó Csaba, az MNL főigazgatója átvette a Magyar Örökség díjat, Szakály Sándor Széchenyi-díjas magyar történész, az MTA doktora, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója méltatta a Magyar Nemzeti Levéltárat. A kitüntetés kapcsán kiemelte: a Magyar Nemzeti Levéltár név három szava kifejezi mindazt, amiért egy intézményt Magyar Örökség díjra lehet ajánlani. Mint elmondta, egy olyan intézményről van szó, amely mindazok számára meghatározó értéket jelent, akik e csodálatosan szép nyelvet, a magyart használják. A nemzet szó kapcsán pedig arra mutatott rá, hogy a lélekszámában kicsiny, de lelkében erős magyarság a világ számos országában él. – A kényszerek szülte szétszakítottság ellenére azonban nemzetté forrt össze, mert nemcsak a közös nyelv tart bennünket egyben, hanem a történelmünk során kialakult, tartós emberi közösség is, amelyet a közös terület, közel ezerkétszáz éves államunk, és az egyedi, de rendkívül gazdag kultúránkban megnyilvánuló közös lelki alkat határoz meg – tette hozzá. A levéltár szóval kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta, hogy az ország legrégebbi intézményesült gyűjteményéről van szó, amely szinte egyidős a magyar állammal és már a XII. században kimutatható nyomai voltak.

 

 

Szakály Sándor a laudációban az intézmény számára fontos jubileumokról is beszélt, hiszen a rendek óhajára III. Károly háromszáz évvel ezelőtt, 1723-ban cikkelyezte be a 45. törvénycikket, amely az Archivum Regni (az ország levéltára) felállításáról rendelkezett. Emellett idén emlékeztünk arra a száz évvel ezelőtti, meghatározó eseményre, amikor az akkori Országos Levéltár munkatársai elkezdték a munkát a Bécsi kapu téri palotában. Jövőre – 2024-ben – pedig a 150. évfordulója lesz az új Országos Levéltár megszervezésének. Szakály Sándor méltatta a Levéltár értékmentő és értékteremtő munkáját is, megemlítette többek között, hogy az intézmény a rábízott iratokat a mesterséges intelligencia segítségével kezdte el feldolgozni, és online elérhetővé tenni a felhasználóknak. Kifejtette azt is, hogy az MNL nemcsak őrzőhely, de rendkívül szorosan együttműködik számos hazai és külföldi tudományos és kulturális intézménnyel is. – A Magyar Nemzeti Levéltár hazai sikerei és nemzetközi együttműködései révén komoly elismertséget vívott ki magának. Ennek köszönhetően európai uniós forrásokat is elért – tette hozzá.

 

 

Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója a díj elnyerése kapcsán azt hangsúlyozta: már az ókori bölcsek, így például Démokritosz görög filozófus, is azt tartották, hogy nagy szükség van az ünnepekre. Ezt azzal indokolták, hogy az úton, amin az ember végigjár, időnként meg kell pihenni. – Vissza kell, nézzen, hogy mi az, ami mögötte van, de egy ünnepen előre is tekint. Megnézi, milyen út áll előtte, és milyen feladatai lesznek a jövőben. S úgy gondolom, hogy egy ilyen nagy múltú intézménynél, mint a Magyar Nemzeti Levéltár, ha visszatekintünk az eddig megtett több száz éves útra, akkor azt mondhatjuk, hogy rendkívüli teljesítmény van mögöttünk, szép utat jártunk be. A Levéltár minden egyes munkatársa, aki a mögöttünk hagyott három évszázadban itt dolgozott, hozzátette a magáét az elért eredményekhez – fogalmazott Szabó Csaba. A Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója hozzáfűzte: „nagyon boldogok vagyunk, hogy észrevettek bennünket, és velünk együtt ünnepelnek, ami egy jó visszajelzés.” – Egyúttal mi is előre tekintünk, és reméljük, hosszú út áll még a Levéltár előtt. Bízunk benne, hogy több száz év múlva is lesznek magyarok, akiknek az emlékezetét a Magyar Nemzeti Levéltár fogja megőrizni – emelte ki Szabó Csaba.