Beszámoló: Levéltári Délutánok 2.
A rendezvényt a Levéltári délutánok házigazdája, Szőts Zoltán Oszkár történész-levéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezető-helyettese, az Újkor.hu főszerkesztője nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a 21. század közgyűjteményei új kihívások előtt állnak. Igaz ez a levéltárakra is, amelyeknek közművelődési funkciója felértékelődött, színvonalas programok szervezésével kívánják megszólítani a potenciális érdeklődőket. Ezt szolgálja a 2016. március 15-én nyílt nagyszabású, Nyomot hagytak: Évszázadok – Személyiségek – Aláírások című kiállítás is a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, amely 2017 végéig látogatható. A kiállítás a dokumentumok bemutatása mellett nagy hangsúlyt helyez a vizualitásra. Ennek jegyében húsz rövidfilm készült, amelyek mindegyike a magyar történelem egy-egy korszakába kalauzolja el a látogatókat. A kiállításhoz kapcsolódva indult útjának a Levéltári Délutánok című rendezvény-sorozat is, ahol e filmeket bemutatják, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársai az adott korszakhoz kapcsolódóan előadást tartanak.
A kiállításhoz készült Felvilágosult abszolutizmus című film vetítése után Kulcsár Krisztina történész-főlevéltáros tartott előadást Az országgyűlések nélküli időszak. II. József és Albert herceg címmel az 1765 és 1780 közötti időszakot vizsgálva. Erről a 15 évről általánosan elterjedt, hogy országgyűlések nélkül, „rendeletileg kormányozták” a királyságot. Az előadás három olyan esemény köré csoportosítva mutatta be az időszakot, amelyek mind alkalmat, sőt jogi alapot is nyújtottak volna ahhoz, hogy országgyűlést hívjanak össze. Ilyen alkalom volt II. József társuralkodói kinevezésének esetleges törvénybe foglalása (1765. szeptember 17.), gróf Batthyány Lajos nádor elhunyta miatt (1765. október 26.) új nádor választása, valamint a monarchiát fenyegető katonai veszély miatt a nemesi felkelés összehívása (1778 őszén). Végül egyik tervezett, lehetséges országgyűlésre sem került sor: II. József német-római császárt édesanyja leirattal nevezte ki társuralkodójává. Az elhunyt nádor helyett helytartót szemelt ki a királyság élére, a nemesi felkelésre pedig az önkéntesen megajánlott újoncok és huszárok száma miatt nem volt szükség. Az időszakot nem csak a társuralkodói, hanem a helytartói évek is jellemzik. Az 1765-ben kinevezett Albert száz herceg Mária Terézia kedvenc lányának, Mária Krisztinának volt a jegyese, majd 1766-tól hitvese. A hallgatóság részletesen megismerhette Albert életútját, többek között azt is megtudhatta, hogy a herceg édesanyja, Mária Jozefa főhercegnő révén Habsburg családtagnak számított. Másod-unokatestvérével, Mária Krisztinával – a Habsburgoknál egyáltalán nem szokványos módon – szerelmi házasságot köthetett, mivel Mária Terézia támogatta a fiatalokat. A helytartói címmel biztosította a herceg számára a megfelelő rangot és a megfelelő jövedelmet számukra. A társuralkodó császár és a helytartó 1768-ban és 1770-ben közösen beutazták a Temesi Bánságot, Szlavóniát és a Magyar Királyságot, és az utazások tapasztalatai mindkettejük államirányítói munkájába beépültek. Kiderült az is, hogy téves a „rendeleti kormányzás”-t csak az 1765 utáni időszakra alkalmazni, mivel a Habsburg uralkodók már a 16. századtól kezdve rendeletekkel irányították az ország kormányszerveit.
Kulcsár Krisztina előadása után jó hangulatú beszélgetés bontakozott ki az előadó és a közönség között. A rendezvény zárásaként Szőts Zoltán Oszkár elmondta, hogy a Levéltári Délutánok következő alkalmára május 25-én kerül sor. Témája az első világháború lesz, előadását Völgyesi Zoltán tartja Az első világháború gazdasági hatásai és a magyar hadigazdaság címmel.
A cikk eredetileg az Újkor.hu – A velünk élő történelem portálon jelent meg.
Fotók: Varga Máté
Új hozzászólás