A Rudas fürdő első dunai szárnya

A 18. század első felében vagy a közepén készülhetett a Rudas fürdő (Hídi fürdő, Hidas fürdő, Bruckbad) első alaprajzi ábrázolása. Ezen a nagy medencén kívül kilenc különfürdőt, vagyis kilenc kisebb medencét láthatunk. 1778 és 1785 között Zagler Károly sebész volt a fürdő bérlője, és az 1782-ben vele kötött szerződés szerint a létesítményben egy közösfürdő volt a felnőtteknek, egy a gyerekeknek, és ezen kívül nyolc különfürdő állt a vendégek rendelkezésére.

1785. augusztus 4-től 1791. augusztus 4-ig Sztankovics János bérelte a fürdőt kétszer három évre, majd 1797-ig Weissengruber Mátyás (Buda, 1754. szeptember 21. – Buda, 1796. február 19.). 1792-ben Weissengruber kezdeményezte a fürdő bővítését: két nyári medence kialakítását, emeletráépítést és a tetőzet felújítását kérvényezte. A terveket és a költségvetést Tallherr József, az Országos Építészeti Igazgatóság mérnöke véleményezte, aki nem tartotta megvalósíthatónak az eredeti terveket, helyettük új tervrajzot és költségvetést készített. 1793. május 17-én a város Reischl Gáspár ácsmesterrel kötött szerződést az építkezés, az emeletráépítés megvalósítására, amely 1794-re fejeződött be. Így 1797-ben Sztankovics János leírása szerint a létesítmény a következő részekből állt: egy nagy közös fürdő, tíz különfürdő, egy vendégszoba, egy vendéglő (Wirtszimmer) konyhával, egy külön szoba idegeneknek, egy pince kb. 10 csöbör (1 csöbör nagysága területenként változott, 30 és 80 liter közötti mozgott) bor számára, egy istálló nyolc lónak és egy kocsiszín három kocsinak.

Közben, még az újabb hároméves bérleti szerződése lejárta előtt elhunyt Weissengruber, aki végrendeletében anyjára, Krisztinára és testvéreire (Antal, Károly, Anna, Erzsébet) hagyta a vagyonát. Weissengruber Krisztina 1796. február 29-én átadta a fürdő bérleti jogát Mócsy Károly (1750–1806) sebésznek. 1797 tavaszán meghirdették az újabb pályázatot fürdő bérbeadására, amelyen Mócsy is részt vett és felvetette a fürdő bővítésének, fejlesztésének a tervét. Javasolta, hogy növeljék a különfürdők számát, közülük néhánynak a vizét a Duna vizével vegyítsék, vagyis hűtsék le a fürdő vizét, valamint azt, hogy több vendégszobát és nagyobb istállót alakítsanak ki. Az Építészeti Igazgatóság részéről Heppe Szaniszló megvalósíthatónak ítélte a tervet: a létesítmény bővítésére volt elég hely a Duna-parton és a Duna vizének a fürdőbe vezetése föld alatti csatornával megoldhatónak tűnt. 1797. augusztus 4-én a városi magisztrátus Mócsyval kötött bérleti szerződést. Következő év májusában viszont már az alacsony bevétel miatt panaszkodott a bérlő, amit azzal indokolt, hogy az előző télen kevés külföldi vendég érkezett. Ezért kérte a bérleti díj leszállítását 6027 forintról 4175 forintra, vagy egy új pályázat kiírását, valamint újból felvetette a bővítés szükségességét.

1798 folyamán a bővítéssel kapcsolatos egyeztetések felélénkültek. Ennek érdekében Hikisch Kristóf kőművesmesterrel rajzot készítettek Mócsy tervéről, amely több változatban is fennmaradt. A rajzon piros szín jelöli a tervezett épületrészeket, változtatásokat.

A Rudas fürdő bővítésének terve Mócsy Károly elképzelése szerint, 1797/1798 körül
Jelzet: MNL OL, Tervtár, Kormányhatósági fondokból kiemelt tervek, Kamarai tervek (T 62), No. 801/1.

 

A javaslatot több körben véleményeztették, többek között Stáhly György (1755–1802) orvossal, aki kádfürdők kialakítását is célszerűnek tartotta. Ez a tervváltozat két példányban is fennmaradt, és már tartalmazza a kádfürdőket. Az egyik példányt Budapest Főváros Levéltára őrzi (Plan de commissionaliter verabredeten Zurichtung des hiesigen Bruckbades nach dem Vorschlag des Chyrurgi Mocsy, 1798. november), a másik, jelmagyarázattal kiegészített változat az Országos Levéltár Tervtárában található.
 

A Rudas fürdő bővítésének terve Mócsy Károly és Stáhly György javaslata szerint, 1798
Jelzet: MNL OL, Kormányhatósági fondokból kiemelt tervek, Kamarai tervek (T 62), No. 801/2.

 

A végső tervet és költségvetést a Magyar Kamara 1799-ben küldte el a városnak, amely alapján az Országos Építészeti Igazgatóságnak kellett elvégeznie a renoválást és a bővítést, mégpedig Sax János Zakariás igazgatóhelyettes irányításával. Nemsokára Mócsyval is újabb szerződést kötöttek, amelyben kitértek a bővítés kérdésére. Mócsy vállalta, hogy három éven belül elkezdi és befejezi az építkezéseket, ezek költségeit megelőlegezi, és közben évi 4175 forint bérleti díjat fizet. Úgy látszik, ez nem vitte előre az ügyet, Mócsy csak 1800. augusztus 4-ig bérelte a fürdőt. 1800 nyarán az uralkodó arról rendelkezett, hogy az építkezést közköltségen kell megvalósítani.

1801-ben Stáhly kapta meg a bérleti jogot, és a szerződésbe belevették, hogy a hároméves bérleti időszak végére az építkezést meg kell valósítani. 1802-ben újabb költségvetést készített a kamara, és a Stáhly által javasolt tervet kívánták valóra váltani, vagyis a kádfürdőkkel kiegészített változatot. 1804-től Okenfuss Jakab lett a fürdő bérlője, akinek a szerződésében az is szerepelt, hogy a felsőbb hatóságok fürdőépítést érintő előírásainak és utasításainak engedelmeskedni fog. Hogy mikorra készült el az új szárny, arra vonatkozóan nincs egyértelmű adatunk, de 1810-ben a Vaterländische Blätter tudósítása szerint már mintegy húsz kádfürdő állt a vendégek rendelkezésére. Az évek során tovább bővült a fürdő, egy 1817. évi, az akkori bérlő, Kersch Antal által aláírt inventárium (leltár) szerint egy nagy kőfürdő, tíz különálló kőfürdő (köztük a Teréz és a Ferenc fürdő) és 32 kádfürdő volt a létesítményben. Egy 1826. évi térkép is megerősíti, hogy a 19. század első évtizedében megépült a Rudas fürdő dunai szárnya, amire az „altes bestehendes Bad-Gebäude”, vagyis „a régi, meglévő fürdőépület” felirat utal. A megvalósult épület részletes alaprajza egy 1825. évi tervrajzon maradt fenn, amelyen a „Wannen Baeder” felirat jelöli a kádfürdőket. Az 1830-as években ennek helyén épült fel egy újabb dunai szárny Dankó József tervei szerint.
 

Felhasznált források és szakirodalom

Budapest Főváros Levéltára, IV. A megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok, 1002. Buda Város Tanácsának iratai, n Városi szerződések (Contractus civitatis), Régi szerződések; Új szerződések; IV. 1002. uu. Vegyes iratok, Tárgyi iratok-Rudasfürdő I. 52. nagydoboz; IV.1002. y Végrendeletek.

FamilySearch: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-YSYD-XX4, https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CST3-T28G.

MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, Directio in hydraulicis et aedilibus (C 128), Protokolle 1798–1799, 1802

MNL OL, Kincstári levéltárak, Magyar kamarai levéltár, A visszaállított Magyar Kamara regisztratúrája, Civitatensia (E 75), 1792–1804 közötti iratok

Fehérvári Zoltán: A Rudas fürdő kiépítése a 19. században (2024. 11. 06.)

Kunsz János: A Rudas gyógyfürdő monográfiája. Bp., 1947.

Simon Katalin: Sebészdinasztiák Budán. Fons, 15. (2008) 1:3–22.

Versuch eines Gemäldes der königl. ungarischen Freystädte Ofen und Pesth. Fortsetzung. Vaterländische Blätter, 3. (1810) 46–47:358.