„A királynő emberei”. Beszámoló az Országos Levéltárban rendezett konferenciáról
Az évforduló lehetőséget biztosított arra, hogy a korszak kutatói, történészek, művészettörténészek tudományos tanácskozásokon számoljanak be legújabb kutatási eredményeikről. Az egykori Habsburg Monarchia szinte valamennyi jelentős városában rendeztek Mária Teréziáról szóló konferenciákat. Bécsen kívül Zágráb, Pozsony és természetesen Budapest is otthont adott egy-egy rendezvénynek, de ne feledkezzünk meg Eger városáról sem, amely szintén tisztelgett a királynő emléke előtt.
A 2017. november 22-én Budapesten a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Újkortörténeti Tanszék, a Magyar 18. század-kutató Társaság és „A magyarországi rendiség politikai kultúrája” kutatócsoport (NKFI K 116166) közös szervezésében megrendezett műhelykonferenciát nagy érdeklődés kísérte. Az NKA által támogatott „Államférfiak Mária Terézia szolgálatában” című tanácskozás résztvevői és a nagyszámú hallgatóság Mária Terézia királynő születésének (1717. május 13.) 300. évfordulójára, illetőleg egyidejűleg egyik fontos tanácsadójának, Klimo György pécsi püspök halálának (1777. május 2.) 240. évfordulójára emlékezett.
A tanácskozást Dr. Szabó Csaba főigazgató (MNL) nyitotta meg, aki beszédében kiemelte: érdekes lesz látni, kik voltak azok az erős férfiak (köztük a trónörökös József is), akik az erős királynő mellett álltak, és milyen tanácsokkal szolgáltak az uralkodónőnek. Hangot adott abbéli reményének, hogy a konferencia választ ad arra a kérdésre is, milyen tényezők járultak ahhoz hozzá, hogy Mária Terézia egy „szerethető királynőként” él a köztudatban – mennyiben köszönhető ez a királynő hosszú ideig tartó uralkodásának és milyen szerepe volt ebben a magyar államférfiaknak és tanácsadóknak.
Kalmár János egyetemi docens a Magyar 18. század-kutató Társaság elnökeként köszöntötte a résztvevőket és a hallgatóságot, és örömét fejezte ki, hogy egy kompakt témakörben szerveződött a tanácskozás. Bevezető áttekintésében jelentős 18. századi változásokra hívta fel a figyelmet a hivatalnoki kar és a korszerűsödő államigazgatás terén, többek között a képzett, iskolázott, nyelvismeretekkel rendelkező hivatalnoki réteg megjelenésére, a nemesítés esélyére a nem-nemesek számára, a szervezett képzési formák állami bevezetésére.
A műhelykonferencia első szekciójának előadói Klimo György pécsi püspökkel foglalkoztak, a levezető elnök Forgó András egyetemei docens (PTE) volt.
Gőzsy Zoltán tanszékvezető egyetemi docens (PTE) Az egyházi tisztségviselőkkel kapcsolatos elvárások és minták Mária Terézia idején című előadásában a 18. század közepén a püspök-főispánokkal szemben támasztott megváltozott elvárásokat vette górcső alá, és az egyes kritériumokat Klimo György püspök és főispán példáján keresztül mutatta be. Szóba került így az írásbeliség fontossága az egyházi adminisztráció terén, személyes részvétele a vármegyegyűléseken főispáni szerepkörében, a papi képzés, a börtönügy, a peres eljárások meggyorsítása és lezárása valamint egyéb területek, amelyek a hivatali professzionalizáció jegyeit mutatják a pécsi egyházmegyében és a Klimo által irányított vármegyékben.
Schmelczer-Pohánka Éva főkönyvtáros (PTE) Egy egyetemalapítási tervezet margójára. Klimo György pécsi püspök kísérlete a pécsi egyetem újjáélesztésére címmel tartott előadást. Történeti áttekintésében bemutatta a pécsi egyetemalapítási tervezet előzményeit, majd az egyetemi képzéshez szükséges könyvtári állomány bővülését, azok beszerzési forrásait, amelyek legújabb kutatásai révén váltak és válnak megállapíthatóvá.
A szekció utolsó előadója, Maczák Ibolya tudományos főmunkatárs (MTA–PPKE BILK) Klimo György recepcióját mutatta be egy 19. századi önképző kör munkái alapján Klimo György és a Magyar Egyházirodalmi Iskola című előadásában. Csajághy Károly (1815–1905), a pesti papnevelde önképzőkörének, a Magyar Egyházirodalmi Iskolának egyik tagja elsősorban nyomtatott források alapján írt hosszabb tanulmányt a püspökről, amelyet 1838-ban a szerző nevének feltüntetése nélkül jelentettek meg (Csajághy Károly: Klimó György Pécsi Püspök élete. In: Munkálatai a pesti növendék-papság magyar iskolájának. 5. kötet. Buda, Egyetemi ny. 1838, 321–343). Ez tekinthető Klimo György elhunytát követően személye és tevékenysége első reprezentációs megjelenítésének. Tartalma fontos adalékokat nyújt ahhoz, mit tekintett az utókor fontosnak, maradandónak és példaértékűnek a püspök-főispán életéből, illetve időszakából.
A második szekció két részben került megrendezésre, mindkét rész előadói a királynő hivatalnokainak személyiségét, feladataikat, a királynőhöz fűződő viszonyukat tárgyalták. Az ebéd előtti szekciórészben Kalmár János egyetemi docens (EKE, ELTE) elnökölt. A nyitóelőadást Szijártó István egyetemi docens (ELTE) tartotta, A professzionális hivatalnokok tereziánus nemzedéke és a „bürokraták” hatalomátvétele címmel. Kutatásai eredményeként négy nemzedéket: a háborús nemzedéket (1660 és 1680 között született hivatalnokok), az átmeneti nemzedéket (1680 és 1700 között született hivatalnokok), a konszolidációs nemzedéket (1700 és 1720 között született hivatalnokok), végül a tereziánus nemzedéket (1720 és 1740 között született hivatalnokok) mutatott be, amelyek szerepet játszottak a 18. századi hivatali életben. Az adatok alapján jellemezte az egyes csoportokat: származásukat, életkorukat, hivatalviselésük (kamarai, kancelláriai, majd helytartótanácsi, illetőleg kúriai) súlypontját, országgyűlési szerepvállalásukat, lojalitásukat. A bemutatott diagramok és adatok alapján könnyebben kimutathatóvá vált egy nemzedékváltás, valamint a 18. század derekára jellemző hivatali szakszerűsödés.
Soós István ny. tudományos főmunkatárs (MTA BTK TTI) Mária Terézia egyik kiemelt tanácsadóját és szakértőjét, Ürményi Józsefet és különleges feladatköreit mutatta be „... kiváló tanácsnok minden ügyben”. Ürményi József a magyar politikai közéletben Mária Terézia uralkodása idején címmel megtartott előadásában. A referátumban részletesen ismertette a tehetséges hivatalnok pályafutását és a rábízott feladatkörök sokrétűségét. Az egyes hivatali állomások kapcsán a konferencia résztvevői meggyőző képet nyerhettek Ürményi József felkészültségéről, tájékozottságáról és szakértelméről. Ezen tulajdonságai miatt az uralkodónő számos esetben kikérte véleményét vagy éppen megbízta egyes kérdéskörök kivizsgálásával és kidolgozásával, nem csupán a Ratio Educationis esetében, hanem a szabad királyi városok ügyeivel, vagy a nagyszombati egyetem áthelyezésével kapcsolatban felmerült kérdésekkel.
Az ebédszünetet követő szekcióban neves 18. századi hivatalnokok kerültek előtérbe, akik valamennyien élvezték a királynő bizalmát, és egy-egy szakterületen tanácsokkal is szolgáltak neki, valamint számítani lehetett rájuk az uralkodó reformterveinek véghezvitelekor.
Poór János egyetemi tanár (ELTE) először Nagy János levéltárost (BFL) kérte fel, aki Idősebb Brunszvik Antal közéleti pályája címmel előadásában nem csupán hivatali iratok, hanem a gróf latin nyelvű kéziratos önéleti vázlata alapján mutatta be a hivatalnokot. Az előadó felhívta arra a figyelmet, mi minden befolyásolta a gróf karrierjének állomásait: a családi indíttatás, a kapcsolatrendszer és a pártfogói, országgyűlési részvétele és végül érdemei elismeréseként az uralkodónő személyes bizalma.
Tuza Csilla főlevéltáros (MNL OL) egy másik jelentős hivatalnoknak, galánthai Fekete Györgynek az életútját, hivatali feladatait és az uralkodónővel ápolt személyes viszonyát ismertette, a pápai királyi ügyvédi szerepétől az alkancellári poszton át az országbírói szerepkörig. A királynő kedvelt tanácsadója: galánthai Fekete György című előadásában felvillantotta azt a sokszínűséget, amellyel egy-egy 18. századi hivatalnoknak a munkája során szembesülnie kellett, és hangsúlyozta a jogi ismereteknek a 18. században betöltött fontosságát.
Horváth Gyula doktorandusz (ELTE BTK) Mária Terézia horvát terveinek megvalósítója, Nádasdy Ferenc (1708–1783) horvát-szlavón-dalmát bán személyéhez kapcsolódóan először a horvát bán hatáskörét és feladatait mutatta be általánosságban, majd Nádasdy Ferenc példáján keresztül egyes konkrét ügyeket. Az előadásban kiemelt hangsúlyt kapott az 1767-ben felállított Horvát Tanács (Consilium Croaticum) és a bánnak az ott betöltött szerepe, valamint az egyes tisztségviselőkhöz fűződő viszonya.
Az utolsó szekción Ring Éva c. egyetemi tanár (ELTE) elnökölt, az előadók a külföldön szolgálatot végzők feladatköreit, illetve pályafutásuk egy-egy szeletét mutatták be.
Elsőként Olga Khavanova igazgatóhelyettes (OTA SZI) tartotta meg Gróf Esterházy Miklós. Mária Terézia első magyar karrierdiplomatája című előadását, amelyből a hallgatóság képet alkothatott a gróf egyes állomáshelyeiről és a korabeli diplomatalét buktatóiról. A kalandos oroszországi kiküldetés példájából az is kiderült, milyen lehetőségei voltak a grófnak a Habsburg-udvar érdekeinek védelmére és mikor kellett a leleményességére támaszkodnia.
Érdekfeszítő előadást tartott Esterházy Pál Antal nápolyi követsége címmel Kalmár János egyetemi docens (ELTE, EKE), részletgazdagon bemutatva az itáliai és nápolyi viszonyokat. A gróf követségén keresztül megismerhettük a 18. század ceremoniális előírásait, kiváltképpen a spanyol vagy a madridi eljárásrendet. Leveleiből és jelentéseiből az is kiderült, mennyire eltért egymástól a Bécsben megszokott diplomáciai és udvari közeg, valamint a nápolyi udvar és az ottani nemesek életmódja.
Kulcsár Krisztina főlevéltáros (MNL OL) Idegen herceg a helytartói poszton. Albert szász-tescheni herceg című előadásában azt mutatta be, miként került egy szász herceg „külföldi szolgálatba” és hogyan kerülhetett beházasodása révén a Magyar Királyság helytartói posztjára. Konkrét hivatali példák segítségével mutatta be, milyen feladat-, és jogkörökkel, esetleges kedvezményekkel és különleges előjogokkal járt a helytartói tisztség, de egyben azt is, részesítette-e őt, különleges „eljárásmódban” a királynő. Az előadó végül kitért arra, hogy mennyire sikerült a hercegnek betartania az előírásokat, voltak-e hibái és ezeknek milyen következményei lettek.
Az előadásokat élénk eszmecsere, számos kérdés és felvetés követte. A jó hangulatú beszélgetések bizonyítják, hogy sikerült közelebb hozni az érdeklődőkhöz a 18. század második felét. A konferencia a kiválasztott személyek példáján keresztül mutatta be Mária Teréziának a családtagjaihoz, egyes hivatalnokokhoz, jelentős személyiségekhez, valamint Klimo György pécsi püspökhöz fűződő kapcsolatát és negyven éves uralkodásának egyes eredményeit.
Új hozzászólás