Az első, általunk ismert feljegyzés a Gyöngyösön élő evangélikusokról 1553-ból származik. Heves vármegye második legnagyobb városában már a XVI. század közepén népes és jól megszervezett protestáns egyházközség működött. Az új hit helyi követőinek ez időtől vált központi kérdéssé a saját templom szerzésének ügye, minek következtében évtizedeken át tartó pereskedés folyt a katolikus egyház híveivel a város négy templomának birtoklásáért.

Az „asztraháni levélként” elhíresült dokumentumot a történelemtudomány ma is a magyar őstörténet egyik fontos forrásaként tartja számon. Eme iromány ugyanis az egyik legkorábbi híradás az elpusztult észak-kaukázusi Madzsar városról, amely egyes feltételezések szerint, az egykor ott élt magyarok emlékét őrizte meg nevében.

A Kádár-rendszer életszínvonal-politikájának alapvető tézise az általános társadalmi jólét biztosítása, az emberek életkörülményeinek általános és folyamatos javítása volt. A gyakorlatban viszont a központilag szabályozott kereskedelmi és áruellátási rendszer általában nem tudta sem minőségileg, sem mennyiségileg kielégíteni az életminőség javulásával egyre növekvő fogyasztói igényeket.