A gyöngyösi evangélikusok templomépítési kísérletének néhány dokumentuma

A XVI. század végétől a helvét irányzat magyarországi térhódításával a gyöngyösi lutheránusok korai története is szorosan összefonódott a kálvinista egyházéval. Bizonyíthatóan csak a XIX. század első felében jelentek meg ismét önálló felekezetként a forrásokban, ám még ekkor is szoros kapcsolatban álltak, 1876-ban pedig egyesültek a református eklézsiával. Az egyesült protestáns – szervezetileg és hitelvileg viszont továbbra is református – egyházközség 1934-ig állt fenn, mikor is az evangélikusok az egyesülési szerződést felbontották, és hatvani hittestvéreikkel együtt önálló egyházközséggé alakultak.

Mivel a gyülekezet tagjainak száma a XX. század első harmadáig fokozatosan emelkedett, a saját templom kérdése egyre égetőbbé vált a város ágostai hitvallású lakosai számára. Az ügy előmozdítása érdekében 1935. február 13-án dr. Genesik Andor, a gyöngyösi evangélikus egyház felügyelője levelében hozzájárulást kért dr. Puky Árpád polgármestertől egy, az újonnan alakult egyházközösség által létesítendő templom költségeihez. Mint írja: „A gyöngyösi evangélikusok nélkülözik a templomot, a kápolnát, mert a mostani helyzet, amidőn egyszerű termekben tartják vallási összejöveteleiket, a legelső időkre emlékeztet, amikor is az – üldöztetések miatt – csupán lopva elégíthették ki hitéleti szükségleteiket.”

Gyöngyös város képviselőtestülete válaszul egy 500 négyszögöl nagyságú telek tulajdonjogát, illetve 5 éven keresztül 200 pengő építési hozzájárulást szavazott meg az egyház részére. A határozatot a következőképpen indokolták: „Gyöngyös város képviselőtestülete átérzi és méltányolja a gyöngyösi evangélikus hívek azon elhatározását, hogy az Isten dicsőségére és a valláserkölcsös érzés ápolására hajlékot óhajtanak építeni, s ennek előmozdítását nemcsak vallási, hanem nemzeti szempontból is elsőrendű feladatának ismeri, hiszen az Istenbe vetett hit s az ennek parancsai szerint való életmód a legöregebb és legbiztosabb támasza, alapköve a nemzeti létünknek.”

A határozathoz mellékelt házrajz szerint az Egri út, valamint a mai Búza utca és Könyves Kálmán tér által közrefogott területet jelölték ki az evangélikus egyházközség részére. Az ajándékozandó telek azonban nem látszott teljes mértékben megfelelőnek a templomépítéshez, így az egyház azzal a kérelemmel fordult a városhoz, hogy szíveskedjen ugyanazon térségnek egy jobban megközelíthető részén egy másik területet kijelölni. A polgármester még 1936-ban a városi képviselőtestület elé vitte a kérelmet, döntés azonban nem született a kérdésben. Az ügy csak az evangélikusok többszöri sürgetése után került ismét a képviseleti gyűlés elé, ám a városvezető ezúttal is levette a napirendről azzal az indoklással, hogy a tervezet nincs kellőképpen előkészítve.

Ezt követően a gyöngyösi evangélikus egyház felhívást kapott a polgármestertől, hogy mutassa be az építeni szándékolt templom tervét. Ennek elkészítésével Sándy Gyula, országosan is elismert építészt bízták meg, akinek a nevéhez a legtöbb magyarországi evangélikus templom építése is fűződött. Sándy az erős vár gondolatát szőtte bele terveibe, hol a torony bástyaszerűségével, bástyapárkányzatra emlékeztető díszítésével, hol pedig az egész templomépület várszerű részleteivel. A gondolatot rendszerint megerősítette a bejáró fölé vagy a toronyra elhelyezett írással is: „Erős vár a mi Istenünk.”

1940-re elkészültek a templom tervei, a telek ügyében azonban továbbra sem történt előrelépés. Jávor Pál, a hatvani evangélikus egyházközség lelkésze panasszal fordult a belügyminisztériumhoz, melyben a gondozása alá tartozó gyöngyösi evangélikus fiókegyház részére Gyöngyös város által ajánlott templomtelek kérdésének végleges rendezését kérte. Ügyében közbenjárt Raffay Sándor evangélikus püspök is, aki arra kérte a belügyminisztert, hogy szíveskedjen Gyöngyös város polgármesterét az adományozási eljárás befejezésére felhívni.

Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter részletes jelentést kért a városvezetőtől arról, hogy milyen okok késleltették a templomépítés ügyének képviselőtestület elé terjesztését. Puky Árpád válaszában a háborús mozgósításra illetve a munkaerőhiányra (a hivatali személyzet szabadsága, a munkatársak hadba vonulása stb.) hivatkozott, melyek késleltették a döntést. A polgármester jelentésében azt írja, hogy a kérdés várhatóan az 1942-es év tavaszi közgyűlésén kerül megtárgyalásra, ez azonban az elkövetkező háborús időszakban nem történt meg, a templom pedig soha nem épült fel.

Ezt követően a város ágostai hitvallású lakói még tervbe vették, hogy megszerzik és felújítják az 1908-ban leégett Szent Miklós görögkelti templom pusztulásnak indult épületét, ám ez az elképzelés is megmaradt a tervek szintjén. Ily módon a gyöngyösi evangélikusok arra szorítkoztak, hogy a helyi református egyház gyülekezeti termében tartsák meg istentiszteleteiket, egészen 2010 augusztusáig, mikor is hosszú idő után végre saját gyülekezeti házat kaptak az Arany János utca 6. szám alatt.

Felhasznált irodalom:

Dezséri Bachó László: A gyöngyösi templomok története. Gyöngyös, 1944.
Kemény Lajos, Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest, 1944.

Felhasznált források:

MNL HML V.173 Gyöngyös Város Polgármesterének iratai. 17. 2528/1942.

Közzétette:
Somoskői Viktor
segédlevéltáros