Almásy János: Magyar közmondások gyűjteménye
A hatnapos munkahétre való tekintettel könnyedebb témával készültünk, ma a levéltár szakkönyvtárának egy kedves 19. század végi kötetét mutatjuk be.
Almásy János Magyar közmondások gyűjteménye (alcím: Különös tekintettel az életbölcsességre és a nevelésre) című válogatását a Franklin Társulat (Magyar Irodalmi Intézet és Nyomda) adta ki 1890-ben Budapesten. A könyvecske mindössze 14x10 cm méretű, kisebb mit egy A6-os méretű papírlap. A kötet gerincének vastagsága másfél centi, ennek ellenére több mint 6000 szólás-mondás „fért” bele a 379 oldalas kiadványba. A vászonkötéses mű lapszélei kék nonfiguratív mintával díszítettek. A kötet a Franklin Társulat hirdetéseivel zárul.
Almásy János (1849‒1929) a közmondás-gyűjteményt nevelő szándékkal állította össze. Összegyűjtötte és tematikusan rendszerezte a legismertebb magyar mondásokat. A kötethez felhasználta a korábban megjelent nagy közmondásszótárakat és a közismert irodalmi műveket is. Úgy vélte, hogy „[..] a magyar nyelv géniusza leghatalmasabban a magyar közmondásokban nyilatkozik meg” és fellelhető bennük a „tiszta józan ész, a magyar észjárás és életbölcsesség” esszenciája is. Nyelvészeti szempontból azért rendkívül értékesek ezek a köznapi bölcsességek, mivel lényegre törően, röviden és tömören mutatkozik meg az anyanyelvünk. A közmondások közt többszáz olyan „példány” bukkan fel, amely a vallásos hithez köthető: „Adjon Isten három é-t (észt, erő, egészséget), három f-et (friss, fiatal, feleséget), három b-t (bort, búzát, békességet).” („Isten. Isten félelem” című fejezet).
A kötetben 150 tematikus csoport szerepel (időjárás, hazaszeretet, ostobaság, tanulás, pazarlás, példa stb.)
Zárásként jöjjön néhány érdekes bölcselet eleinktől:
- „Legjobb szomszéd a jó sövény” („Legjobb” című fejezet)
- „Legjobb ostor az abrak.” („Legjobb” című fejezet)
- „Nem jó az orvost örökössé tenni” („Nem jó” című fejezet)
- „Török, torok sok kárt tett az országban.” („Iszákosság. Részegség. Torkosság” című fejezet)
- „Irigy előtt csak azért is vétkes vagy, mert nem vétettél.” („Irigység. Agyarkodás. Marakodás. Gyűlölködés” című fejezet)
- „Kicsiny a nyúl, mégis megfuttatja az agarat.” („Érték. Értékteleség” című fejezet)
- „Franciának hajpor, a magyarnak jó bor.” („Élet. Életrevalóság. Ügyesség. Arravalóság stb” című fejezet)
- „Ott lenne jó katona, ahol gombóczczal [sic!] lövöldöznek.” („Érték. Értékteleség” című fejezet)
- „A muszáj soha sem fullad a Dunába.” („Észszerűség” című fejezet)
- „Nyúl vitéznek bokor a vára.” („Félelem. Félénkség. Gyávaság. Féltékenység stb” című fejezet)
- „Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú belőle.” („Hasznosság. Haszontalanság” című fejezet)
- „Csóri csukának nincs mája.” („Hazugság. Tagadás” című fejezet) A legenda szerint a csóri fogadóban megszállt egyszer Mátyás király, aki, mikor hallotta, hogy a szakácsné igen szereti a csukamájat, tréfából magának is azt rendelt ebédre. A szakácsné ekkor szokása szerint azzal állt elő, hogy nincs mája a csóri csukának. Erre a király így felet: „de ha ugy, a palotai pálczának [sic!] sem lesz száma.” Hirtelen mégis a királyi asztalra került az a csukamáj. A hazugságon kapott, valamilyen vagyontárgyát letagadó embernek mondták ezt a szólást fenyegetés helyett.
- „Nincs olyan hosszú nap, hogy estéje ne volna.” („Idő. Időszerűség” című fejezet)
- „Mit Jancsi nem tanult, nem tudja a János.” („Ifjúság. Vénség” című fejezet)
- „Hamar mise, kurta prédikáczió, hosszú kolbász: jó.” („Jó. Jóság. Jótétemény. Háládatosság stb” című fejezet)
- „Fenn kezdesz [sic!] héjazni, elszédül az agyad.” („Kevélység. Kényesség. Büszkeség. Gőg stb. című fejezet)
- „Három gazember van a világon: Ráérek, Elfelejtettem, Majd.” („Rossz, Rosszaság” című fejezet)
- „Nem mind bors, amit a kalmár ebe hullat.” („Érték. Értéktelenség.” című fejezet)
- „Ökrök nélkül csak a Gönczöl szekere fordul meg.” („Helytelenség. Hiábavalóság. Henyélés. Hanyagság stb” című fejezet)
- Miatyánkkal nem veszik be Komáromot.” („Helytelenség. Hiábavalóság. Henyélés. Hanyagság stb” című fejezet)
Szerző: Szima Viktória
Új hozzászólás