A hatnapos munkahétre való tekintettel könnyedebb témával készültünk, ma a levéltár szakkönyvtárának egy kedves 19. század végi kötetét mutatjuk be.

Almásy János Magyar közmondások gyűjteménye (alcím: Különös tekintettel az életbölcsességre és a nevelésre) című válogatását a Franklin Társulat (Magyar Irodalmi Intézet és Nyomda) adta ki 1890-ben Budapesten. A könyvecske mindössze 14x10 cm méretű, kisebb mit egy A6-os méretű papírlap. A kötet gerincének vastagsága másfél centi, ennek ellenére több mint 6000 szólás-mondás „fért” bele a 379 oldalas kiadványba. A vászonkötéses mű lapszélei kék nonfiguratív mintával díszítettek. A kötet a Franklin Társulat hirdetéseivel zárul.

Almásy János (1849‒1929) a közmondás-gyűjteményt nevelő szándékkal állította össze. Összegyűjtötte és tematikusan rendszerezte a legismertebb magyar mondásokat. A kötethez felhasználta a korábban megjelent nagy közmondásszótárakat és a közismert irodalmi műveket is. Úgy vélte, hogy „[..] a magyar nyelv géniusza leghatalmasabban a magyar közmondásokban nyilatkozik meg” és fellelhető bennük a „tiszta józan ész, a magyar észjárás és életbölcsesség” esszenciája is. Nyelvészeti szempontból azért rendkívül értékesek ezek a köznapi bölcsességek, mivel lényegre törően, röviden és tömören mutatkozik meg az anyanyelvünk. A közmondások közt többszáz olyan „példány” bukkan fel, amely a vallásos hithez köthető: „Adjon Isten három é-t (észt, erő, egészséget), három f-et (friss, fiatal, feleséget), három b-t (bort, búzát, békességet).” („Isten. Isten félelem” című fejezet).

A kötetben 150 tematikus csoport szerepel (időjárás, hazaszeretet, ostobaság, tanulás, pazarlás, példa stb.)

Zárásként jöjjön néhány érdekes bölcselet eleinktől:

1. „Legjobb szomszéd a jó sövény” („Legjobb” című fejezet)
2. „Legjobb ostor az abrak.” („Legjobb” című fejezet)
3. „Nem jó az orvost örökössé tenni” („Nem jó” című fejezet)
4. „Török, torok sok kárt tett az országban.” („Iszákosság. Részegség. Torkosság” című fejezet)
5. „Irigy előtt csak azért is vétkes vagy, mert nem vétettél.” („Irigység. Agyarkodás. Marakodás. Gyűlölködés” című fejezet)
6. „Kicsiny a nyúl, mégis megfuttatja az agarat.” („Érték. Értékteleség” című fejezet)
7. „Franciának hajpor, a magyarnak jó bor.” („Élet. Életrevalóság. Ügyesség. Arravalóság stb” című fejezet)
8. „Ott lenne jó katona, ahol gombóczczal [sic!] lövöldöznek.” („Érték. Értékteleség” című fejezet)
9. „A muszáj soha sem fullad a Dunába.” („Észszerűség” című fejezet)
10. „Nyúl vitéznek bokor a vára.” („Félelem. Félénkség. Gyávaság. Féltékenység stb” című fejezet)
11. „Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú belőle.” („Hasznosság. Haszontalanság” című fejezet)
12. „Csóri csukának nincs mája.” („Hazugság. Tagadás” című fejezet) A legenda szerint a csóri fogadóban megszállt egyszer Mátyás király, aki, mikor hallotta, hogy a szakácsné igen szereti a csukamájat, tréfából magának is azt rendelt ebédre. A szakácsné ekkor szokása szerint azzal állt elő, hogy nincs mája a csóri csukának. Erre a király így felet: „de ha ugy, a palotai pálczának [sic!] sem lesz száma.” Hirtelen mégis a királyi asztalra került az a csukamáj. A hazugságon kapott, valamilyen vagyontárgyát letagadó embernek mondták ezt a szólást fenyegetés helyett.
13. „Nincs olyan hosszú nap, hogy estéje ne volna.” („Idő. Időszerűség” című fejezet)
14. „Mit Jancsi nem tanult, nem tudja a János.” („Ifjúság. Vénség” című fejezet)
15. „Hamar mise, kurta prédikáczió, hosszú kolbász: jó.” („Jó. Jóság. Jótétemény. Háládatosság stb” című fejezet)
16. „Fenn kezdesz [sic!] héjazni, elszédül az agyad.” („Kevélység. Kényesség. Büszkeség. Gőg stb.        című fejezet)
17. „Három gazember van a világon: Ráérek, Elfelejtettem, Majd.” („Rossz, Rosszaság” című fejezet)
18. „Nem mind bors, amit a kalmár ebe hullat.” („Érték. Értéktelenség.” című fejezet)
19. „Ökrök nélkül csak a Gönczöl szekere fordul meg.” („Helytelenség. Hiábavalóság. Henyélés. Hanyagság stb” című fejezet)
20. Miatyánkkal nem veszik be Komáromot.” („Helytelenség. Hiábavalóság. Henyélés. Hanyagság stb” című fejezet)

Szerző: Szima Viktória