Hírek

Válságos időkben a megszokott élet részét képező élelmiszerek és a mindennapos apró örömöket biztosító fogyasztási cikkek beszerzése is komoly kihívást jelenthet a lakosság számára. Ezt tapasztalták meg az 1945-ös évben Békés megye lakói és Békéscsaba város polgárai. A második világháború borzalmai, pusztításai, fosztogatásai nyomán olyan helyzet alakult ki Magyarországon, valamint Európa más országaiban is, hogy az alapvető élelmiszerek is hiánycikknek számítottak. A cukor és az édesítőszerek is ebbe a kategóriába tartoztak. Az ilyen kihívások mindig a megoldások keresése felé és az önellátás irányába terelik az embereket. Ezekre számos példát láthatunk a korszakban a különböző városi veteményeskertek és akár a mai napig fel-felbukkanó pótló, „ínység” élelmiszerek (cukros zsíroskenyér, gyümölcsszalonna, cirokkávé) képében.

Generációkon át hány kisgyermek száját hagyta el ez a nem éppen alkuképes kuncsorgás! Az elsötétített hálószoba biztonságot jelentő félhomályában minden szempár a szabaddá tett falfelületen vagy a lepedőből eszkábált, szekrényajtóra rögzített alkalmi vetítővásznon futó filmkockákra szegeződött. A történetek sorának a szülői türelem fogytával, netalántán a vetítő masina túlmelegedése miatt szakadt csak vége. Igen, a diafilmről van szó!

Turay Ida a két világháború közötti filmek egyik legnagyobb sztárja, akinek a nevét ma színház is őrzi. Természetes színészi játékával, kislányos hangjával mindenkit levett a lábáról. A híres naiva családja Békés megyei felmenőkkel is rendelkezik: újságcikkek, visszaemlékezések, levéltári források segítségével próbáltuk ezt feltérképezni.