Bevezetés 

I. IV. Károly uralkodása (1916–1918)

II. IV. Károly az emigrációban (1918–1922)

III. A Habsburg-család az 1920-as években

IV. Habsburg Ottó ifjúsága

V. Habsburg Ottó és báró Bakách-Bessenyey György kapcsolata (Levelek 1948 és 1958 között)

VI. Jelentések Habsburg Ottó tevékenységéről (1959–1985)

VII. Habsburg Ottó és a magyar állam közeledése 1987 után

VIII. Habsburg Ottó magyar állampolgársága

108.

A bonni egyetem nemzetközi jogi intézete igazgatójának kérése a magyar Parlamenthez Habsburg Ottó állampolgárságáról
Bonn, 1956. június 1.

Dr. Walter Schätzel professzor Habsburg Ottó magyar állampolgárságával kapcsolatban kért felvilágosítást a magyar Országgyűlés elnökétől. Ismeretei szerint a magyar Nemzetgyűlés álláspontja szerint a korábbi királyi ház azon tagjai, akiknek nem volt községi illetőségük (lakóhelyük) Magyarországon, a trianoni békeszerződés 61. cikkelye értelmében elveszítették magyar állampolgárságukat. A professzor ennek megfelelően kérte a magyar Nemzetgyűlés határozatának szövegét, illetőleg aziránt érdeklődött, hogy a királyi családnak volt-e községi illetősége Magyarországon.

Az irat jelzete: MNL OL XXXII–J–13–005727–1956. (1. d.) – Eredeti, géppel írt, német nyelvű, aláírt levél.

109.

Az Igazságügy Minisztérium átirata a Külügyminisztérium részére a Habsburg család állampolgárságáról
Budapest, 1956. július 25.

Őrsi Gyula megbízott főosztályvezető által szignált átirat megállapította, hogy a Nemzetgyűlés nem hozott a Habsburg család állampolgárságára vonatkozóan határozatot. Ellenben „a Habsburg-Lotharingiai családnak azok a tagjai, akiknek nem volt a csonka ország határai között községi illetőségük, a trianoni békeszerződés 61. cikke értelmében magyar állampolgárságukat elvesztették, hacsak magyar állampolgárságukat kifejezetten fenn nem tartották.” Ennek alapján, akik nem laknak az ország területén, nem tekinthetők magyar állampolgároknak. A Habsburg-Lotharingiai család tagjai közül azok, akik magyar állampolgárok maradtak, és állandóan Magyarországon laktak, továbbra is élvezték a királyi ház tagjait megillető kiváltságokat, és 24. életévük betöltésétől tagjai lettek a felsőháznak. Az anyag következtetése, hogy mivel „a Habsburg-házzal kapcsolatos szóban forgó témakörben speciális rendelkezés nincsen”, a család „egyes tagjainak állampolgárságáról és községi illetőségéről csak személyi körülményeik pontos ismeretében lehet pontos, konkrét véleményt adni.” Az ügy ezt követően visszakerült az országgyűlés elnökének titkársága kezelésébe, de a vonatkozó iratok nem maradt fenn.

Az irat jelzete: MNL OL XXXII–J–13–1956–005727/1. (1. d.) – Eredeti, géppel írt levél s. k. jelzéssel.

110.

Kovács István, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete igazgatóhelyettesének véleménye Habsburg Ottó állampolgárságáról                                                                                                                                                                            
Budapest, 1963. július 26.

A Külügyminisztérium felkérte a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetét, hogy fejtse ki álláspontját Habsburg Ottó magyar állampolgárságáról. Kovács István, az intézet igazgatóhelyettese több mint 20 oldalas szakvéleménye abból indul ki, hogy az első magyar állampolgársági törvény (1879. évi L. törvénycikk.) nem tartalmazott a királyra vonatkozó kitételeket. A királyra különleges elbírálás vonatkozik, de nem lehet elvitatni a magyar állam kötelékébe való tartozást. IV. Károly a koronázás tényével privilegizált állampolgárnak tekintendő. Ez azt jelenti, hogy az állampolgársági jogviszony tartalmát alkotó kötelezettségek többsége nem vonatkozik rá. 1918. november 13-án a király lemondott az államügyek vitelében való részvételről, de ez nem vezetett az állampolgárság megszűnéséhez, hanem ettől kezdve közönséges állampolgársági köteléket jelentett. Az említett időponttól kezdve a kérdés az akkor hatályban lévő 1879. évi állampolgársági törvény alapján ítélendő meg. E törvény értelmében Károly csak elbocsájtás, tízévi távollét vagy az állampolgársági kötelékből való kizárás jogcímén veszthette el állampolgárságát. Elbocsátás és kizárás nem történt. A távollét, mint jogcím csak akkor kerülhetett volna alkalmazásra, ha a magyar kormány tudta és akarata nélkül távozott volna az országból, de „1921 novemberében tiltakozása ellenére a magyar kormány kívánságára hagyta el az országot”, ezzel a „távollét határideje meg sem nyílt, de a tényleges távollét még egy évig sem tartott”. Kovács István azt is megemlíti, hogy a trianoni békeszerződés állampolgársági rendelkezései sem érintették őt. Jogilag „kellően megalapozott az az álláspont, hogy koronázásától kezdve, 1922. április 1-jén bekövetkezett haláláig magyar állampolgár volt. Végezetül Kovács István megállapította, hogy „Habsburg Ottó leszármazás útján magyar állampolgárságot szerzett. Ezt az állampolgárságát mai napig is megtartotta.”

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1963–Ausztria–005990. (27. d.) – Eredeti, géppel írt, pecséttel és aláírással ellátott levél.

112.

Rudolf Kirchschläger külügyi főtitkárhelyettes levele Bruno Kreisky szövetségi miniszter kéréséről
Bécs, 1965. szeptember 23.

Bruno Kreisky azt a bizalmas információt kapta, hogy a magyar állam 1938-ig kifizette a csepeli királyi koronabirtok jövedelmét Habsburg Ottónak, mint királyi hercegnek és trónörökösnek. A levél írója az iránt érdeklődik, hogy ezek az információk megfelelnek-e a tényeknek.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1965–Ausztria–004501/1. (27. d.) – Eredeti, géppel írt levél.

113.

Feljegyzés a Magyar Országos Levéltár adatai alapján a Habsburg családnak a II. világháború előtt kifizetett összegekről
Budapest, 1965. október 1.

A Művelődési Minisztérium Levéltári osztályának vezetője levelében jelzi, hogy melyek a vonatkozó iratok, s kéri, hogy a minisztérium képviselője nézze át a vonatkozó iratokat. A dokumentumokat átvizsgáló Kiss Sándor megállapítása szerint havi 10 000 dollárt utaltak át (valójában évi 40 ezret). Az átutalt összegeket Zita királynéhoz, mint haszonélvezeti joggal rendelkező személyhez juttatták el még Ottó nagykorúsága után is, tehát Habsburg Ottó neve nem szerepel a vonatkozó iratokon

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1965–Ausztria–IV. 37–4501/1–4. (27. d.). – Eredeti, géppel írt, kézírással kiegészített levél.

114.

A bécsi magyar nagykövet jelentése az osztrák kormány kéréséről
Bécs, 1965. október 25.

Pittermann alkancellár szeptember 9-én, majd Kreisky kancellár, lényegében Kirchschläger külügyminisztériumi főtitkárhelyettes által korábban már több alkalommal is kért adatok elküldését erősítette meg. Eszerint Magyarország bocsássa rendelkezésére „azokat az okmányokat, amelyben Habsburg Ottó a számára a Horthy-rendszerben a magyar kormány által 1938-ig koronauradalom jövedelmei rendszeres átutalását, mint trónörökös nyugtázta”. Sebes István nagykövet, főként osztrák kommunistákra hagyatkozva azt a véleményét fejtette ki, hogy nem kellene átadni ezeket az okmányokat, mert az osztrák „szocialisták fel akarják használni ezeket a bizonyítékokat Ottó visszatérése ellen”, továbbá az osztrák Néppárt rossz néven venné az iratok átadását, és a magyar kormány belekeveredne a két párt között folyó belpolitikai harcba.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1965–Ausztria–5401/3. (27. d.) – Eredeti, géppel írt levél.

115.

A Belügyminisztérium szakvéleménye Habsburg Ottó állampolgárságáról
Budapest, 1965. október 8.

Az irodalomjegyzékkel együtt közel 18 oldalas anyag nem fogadja el a jogtudományi intézet azon felfogását, hogy „Habsburg Ottó leszármazás címén magyar állampolgárságot szerzett”. A Belügyminisztérium szakértőinek felfogása szerint IV. Károlynak, a magyar állampolgársági kötelékbe való tartozása formális állampolgársági viszony nélküli volt, ami „királlyá koronázásakor kezdődött és lemondásával (a tróntól való megfosztásával meg is szűnt)”. Nem ismert, hogy Habsburg Ottó kérte volna-e az állampolgári kötelékbe való felvételét, vagy útlevélért fordult volna a magyar szervekhez. A szakvélemény szerint a Habsburg család ősi osztrák család és az is abszurd, hogy IV. Károly „egyszerre valamennyi ország (ahol uralkodott) tényleges állampolgára kellett, hogy legyen”. Úgy vélték, hogy a királyi hatalom megszűnése után az 1921. évi XLVII. törvény detronizálta a Habsburg-házat, „ezzel Horthyék már de jure is szentesítettek az állapotot”. S végül tér ki a legfontosabb kérdésre a szerző, vagyis az állampolgárság megítélése „alapvetően politikai kérdés, csak másodsorban (?) [sic!] jelenti az államjogi kérdés jogi megoldását”.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1965–Ausztria–IV–95–004501/4. (27. d.) – Eredeti, géppel írt szakvélemény.

116.

A bécsi nagykövetségnek szóló belső tájékoztató az osztrák kormány kérésével kapcsolatban
Bécs, 1966. február 9.

A Magyar Országos Levéltár bevonásával kutatást folytattak olyan okmányok beszerzésére, amelyek igazolhatnák Habsburg Ottó magyar állampolgárságát. A feljegyzés szerint „nem találtunk ilyen okmányokat”. Találtak ugyan „1938-ig, az ún. korona-uradalom jövedelméből rendszeres átutalás” megtörténtét igazoló iratokat, de nem Habsburg Ottó, hanem Zita királyné címére. Ez azonban nem bizonyíték az állampolgárságra vonatkozóan. Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tanulmánya az állampolgárságot támasztotta alá, míg a Belügyminisztérium szakértői kifejezetten cáfolják ezt, vagyis a kérdés jogilag vitatott. A magyar állam politikai okokból bármikor kinyilváníthatja, hogy Ottó nem magyar állampolgár, „erre azonban a jelen körülmények között, nincs szükség, az üggyel egyáltalán nem kívánunk a közeljövőben foglalkozni”. A magyar fél úgy vélte, hogy ezzel csak beleavatkoznának az akkor folyó osztrák választási küzdelmekbe. A feljegyzés szerzője, Beck István nagykövet végül azt kéri, hogy amennyiben a kért levéltári anyagok ügye felmerülne, annyi legyen a válasz, hogy „a kutatást még nem fejeztük be”.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1965–Ausztria–IV–95–004501/4. (27. d.) – Eredeti, géppel írt levél.

117.

Habsburg Ottó levele a belgiumi magyar nagykövetnek
Pöcking, 1989. június 24.

Habsburg Ottó aziránt érdeklődik, hogy igaz-e, hogy az 1949-ben a lapokban megjelent hír állampolgársága megfosztásáról nem felel meg a valóságnak és „én még mindig magyar állampolgár vagyok”. Dr. Németh József nagykövet 1989. július 4-én keltezett kísérőlevelében azt kéri, hogy „az erre illetékes minisztérium, s ha ez szükséges, az Elnöki Tanács soron kívüli eljárás eredményeként közölje Habsburg Ottóval magyar állampolgársága meglétével kapcsolatos hivatalos véleményt”.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1989–Ausztria–10–95–003128/1. (13. d.) – Eredeti, géppel írt levelek.

118.

A Külügyminisztérium Konzuli Főosztályának feljegyzése Habsburg Ottó magyar állampolgárságáról
Budapest, 1989. október 3.

A feljegyzés szerint Habsburg Ottó az 1939. évi XIII. törvénnyel távolléte miatt elveszítette magyar állampolgárságát. „Ennek alapján a Belügyminisztérium részére nemleges állampolgársági bizonyítványt állított ki. (Ezt Habsburg Ottó részére brüsszeli nagykövetünk kifejezett kérése alapján nem továbbítottuk.)” A külügyminisztériumi értekezlet úgy határozott, „készítsünk javaslatot arra, hogy Habsburg Ottót magyar állampolgárnak tekintjük”. A feljegyzés szerint „politikai érdekeink fűződnek ahhoz, hogy nevezettet magyar állampolgárnak tekintsük”. A Belügyminisztérium csak visszahonosítással tartja elképzelhetőnek az állampolgárság visszaadását, az Igazságügy Minisztérium szerint „az Elnöki Tanács saját körben deklarálhatná, hogy Habsburg Ottót magyar állampolgárnak tekintjük”. A feljegyzés szerzője szerint, „mivel az utóbbi időben egyes pártok Habsburg Ottót kívánnák jelölni a köztársasági elnöki tisztségre”, ezért javasolták, hogy Horn Gyula külügyminiszter a kormány kabinetülésén vesse fel a kérdést. A feljegyzés a kérdést általában is kiterjeszti azzal, hogy a külföldön élő magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését új politikai megközelítésnek megfelelő szellemben indokolt rendezni.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1989–Ausztria–10–95–003128/3. (13. d.) – Eredeti, géppel írt feljegyzés.

119.

A Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályának feljegyzése Habsburg Ottó magyar állampolgárságáról
Budapest, 1989. szeptember 28.

A Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztálya a Konzuli Főosztály véleményétől eltérően csak a visszahonosítást tartja Habsburg Ottó állampolgárságának megoldására.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1989–Ausztria –10–95–003128/4. (13. d.) – Eredeti, géppel írt feljegyzés.

120.

Külügyminisztériumi feljegyzés Habsburg Ottó állampolgárságának tisztázására
Budapest, 1989. november 28.

A Multilaterális Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya a Magyar Hírlapban november 28-án megjelent állásfoglalásra hivatkozik, amelyben azt sugallja, hogy Habsburg Ottó nem magyar állampolgár. Mivel az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete korábbi véleménye szerint Habsburg Ottó magyar állampolgár, ezért célszerű lenne véglegesen rendezni a magyar állampolgársággal kapcsolatos jogi és politikai kérdéseket. Javasolják, hogy a Külügyminisztérium forduljon a Belügyminisztériumhoz a régóta húzódó helyzet tisztázására. Emellett megfontolásra ajánlja „a hazai pártokkal való konzultációt”.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–k–1989–Ausztria–10–1–10950. (32. d.) – Eredeti, géppel írt feljegyzés.

121.

Az Országos Rendőr-főkapitányság Rendészeti osztályának levele a Külügyminisztérium Konzuli főosztályához Habsburg Ottó állampolgárságáról
Budapest, 1989. december 8.

Nagy Károly csoportfőnök-helyettes időhúzó levelében felveti, hogy Habsburg Ottó megkeresése szóbeli és nem írásos volt, azt sem tudni, hogy hivatalos volt-e a kérelem, és ezért a Konzuli Főosztály intézkedjen a kérdésben. Ha e kérdéseket a brüsszeli nagykövetség útján a Külügyminisztérium tisztázza, akkor „tudunk az ügyben érdemben eljárni”.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1989–Ausztria–10–95–003128/5. (13. d.) – Eredeti, géppel írt feljegyzés.

122.

A Külügyminisztérium Konzuli Főosztályának feljegyzése a Belügyminisztérium átiratára
Budapest, 1989. december 29.

A feljegyzés szerzője, érzékeltetve a Belügyminisztérium hárító válaszát, jelezte, hogy az állampolgársági kérés 1989. júliusi „felvetése óta eltelt idő semmiképpen sem teszi megengedhetővé, hogy most tegyünk fel lényegében adminisztratív kérdéseket, elválasztva ezzel mintegy a válaszadást”. A feljegyzés szerzőjének javaslata szerint mind a brüsszeli nagykövetségnek, mind az érintett Külügyi Főosztály vezetőjének beszélnie kell Habsburg Ottóval arról, hogy az illetékes magyar hatóságok mit vélelmeznek.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1989–Ausztria–10–95–003128/5. (13. d.) – Eredeti, géppel írt, aláírás nélküli feljegyzés.

123.

Dr. Habsburg Ottó ügyvédje útján benyújtott állampolgársági igazolási kérelme a Belügyminisztérium Állampolgársági Alosztályához
Budapest, dátum nélkül

Dr. Habsburg Ottó állampolgárságának a tényéről kért igazolást. Indoklásának középponti eleme, hogy édesapja „IV. Károly a trianoni békeszerződés 56. cikkének megfelelően magyar állampolgárnak tekintendő személy volt”, s kiskorú gyermekként „az állampolgárság tekintetében édesapám állampolgárságát követtem”.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1990–Ausztria–10–95–001743. – Eredeti, géppel írt feljegyzés.

124.

A Külügyminisztérium Konzuli Főosztálya vezetőjének levele a Belügyminisztérium Igazgatásrendészeti csoportfőnökének
Budapest, 1990. március 28.

A levélben a főosztályvezető azt javasolja a Belügyminisztériumnak, hogy részletesen indokolt választ adjon Habsburg Ottónak, ügyvédje útján benyújtott kérelmére. A feljegyzés fontosnak tartja azt hangsúlyozni, hogy „a magyar állampolgárságtól való megfosztásra soha nem került sor”. Egyúttal javasolta, hogy mivel Habsburg Ottó állampolgárságára vonatkozóan a Belügyminisztérium semmilyen irattal nem rendelkezik, kérje Habsburg Ottó segítségét ilyen okmányok felkutatásához. A szerző egyúttal azt is megjegyzi, hogy Habsburg Ottó az NSZK állampolgársági rendelkezései miatt nem kíván visszahonosítási kérelmet benyújtani.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1989–Ausztria–10–95–003128/5. (13. d.)– Eredeti, géppel írt feljegyzés.

125.

A Belügyminisztérium Igazgatásrendészeti csoportfőnökének levele a Külügyminisztérium Konzuli főosztályvezetőjének
Budapest, 1990. április 13.

A levél szerzője, az ekkor már csoportfőnök Nagy Károly, részletezve, törvényhelyekre utalva mutatja be Habsburg Ottó állampolgárságának a kérdését. Ennek alapján azt állapítja meg, hogy „a rendelkezésünkre álló adatok alapján tehát csak Habsburg Ottó magyar állampolgárságának az elvesztése állapítható meg”. Az ezredes szerint, ha „Habsburg Ottó kinyilvánítja a magyar állampolgárság visszaszerzése iránti szándékát, készek vagyunk a szükséges eljárást soron kívül kezdeményezni”. Az előadói íven látható feljegyzés szerint dr. Nagy Károlynak személyesen kellett volna Habsburg Ottóval beszélnie, aki az Európa Parlament Magyarországgal foglalkozó bizottsága elnökeként 1990. május 2-án részt vett az új országgyűlés alakuló ülésén. Mivel erre Habsburg Ottó elfoglaltsága miatt nem került sor, ezért a tájékoztatást a brüsszeli nagykövetség útján adják meg.

Az irat jelzete: MNL OL XIX–J–1–j–1990–Ausztria–10–95–001743. (13. d.) – Eredeti, géppel írt feljegyzés.

Ugrás a lap tetejére