Fővárosok – fő városok. Az uralkodói székhelyek és fővárosok szerepének változásai a Kárpát-medencében a középkortól a modern korig. IX. Magyar Várostörténeti Konferencia

Rendezők: Budapest Főváros Levéltára

Urbs Magyar Várostörténeti Évkönyv szerkesztősége

MTA Történettudományi Bizottságának Várostörténeti Albizottsága

Időpont: 2023. november 14-15.

A konferencia a fővárosi szerepkör történetét tekintette át Budapest székesfővárossá válásának 150. évfordulója apropóján. A tanácskozás az intézményesülés kérdésein túl többek között a fővárossá emelkedés gazdasági összefüggéseire, a városhálózat egészének átalakulására és a városi népesség társadalmi sajátosságaira is kitekintett. Térben Zágrábtól Gyulafehérvárig és Kolozsvárig, illetve Pozsonytól Pest-Budáig/Budapestig, időben a középkortól az 1920-as évekig, a megközelítés szempontjából pedig a klasszikus politikai, államvezetési vonatkozásoktól a térhasználatig terjedt az előadások témáinak skálája.

Az OTKA-projekt résztvevői közül Tóth Árpád (egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Történettudományi Intézet) tartott előadást a konferencián. Azt a kérdéskört járta körül, hogy a városlakók, és köztük kiemelten a polgárok hogyan reagáltak a változásokra, amikor 1783/84-ben a főbb magyarországi kormányszékek Pozsonyból Budára kerültek át uralkodói döntés nyomán: mutatkozott-e Pozsony népessége részéről bármiféle reakció. A kérdés tematizálása során azonosította a potenciálisan érintett társadalmi csoportokat, illetve a megfigyelés különböző lehetséges időléptékeire hívta fel a figyelmet. Az előadás első felében kvantitatív módszerrel – megbízható népösszeírási/népszámlálási adatok híján a keresztelések számát használva mérőeszközként – bemutatta, hogy az átköltöztetést közvetlenül követő két évben drámai esés mutatkozott, és a keresztelések éves szintje még a 19. század közepéig sem érte el újra a korábbi szintet Pozsonyban. Ezt az előadó a helyi lakosság tömeges elvándorlásával magyarázta, ugyanakkor azt is kimutatta, hogy mindez az 1750-1780 közötti hasonlóan meredek emelkedés korrekciójaként is értelmezhető – ami viszont az ezekben az évtizedekben rohamosan növekvő vonzerejű (egy ideig kvázi-udvarvárosként is működő) Pozsony akkori népszerűségére vezethető vissza. A továbbiakban azt igyekezett adatokkal alátámasztani, hogy ez a népességmozgás csak kis mértékben köthető a szokásosan jellegadónak tekintett társadalmi elem, vagyis a polgárság magatartásformáihoz, ellenben a változások tömegessége arra utal, hogy a napszámos munkából élő réteg lehetett az, amelyik a „munkaerőpiaci” helyzetének hirtelen romlását érzékelhette és elhagyta Pozsonyt. Előadásának záró részében léptéket váltva a családok és személyek szintjét vizsgálta a változásokat, elsősorban a Pesten települt és ott polgárjogot szerzett pozsonyi születésűek családjait rekonstruálva. Három kereskedő példáját kiemelve azt mutatta be, hogy ezekben az esetekben nem Pozsony elhagyásáról volt szó, hanem inkább a családi jelenlét kiterjesztéséről: a felemelkedő Pest (pest-budai gazdasági központ) mellett a pozsonyi üzlet is tovább élt.