Jelenlegi hely
Rendszerváltás és társadalom
- A Magyar Színművészeti Szövetség téglajegye az Új Magyar Nemzeti Színház felépítéséhez
- Dr. Tényi Jenő, az Országos Körzeti Orvosi Intézet igazgatójának levele dr. Szatmári Mariannának, a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjének az alkoholizmus elleni küzdelemről
Az Országos Körzeti Orvosi Intézet és az Országos Alkohológiai Intézet irányelvei és állásfoglalása a körzeti egészségügyi szolgálat feladatairól az alkoholizmus elleni küzdelemben - A Minisztertanács tagjainak, valamint a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá tartozó szervezetek vezetőinek kulcsszámba sorolása és 1988. április 1-jei személyi alapbére
- A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar hallgatóinak figyelmeztető sztrájkjáról készült tájékoztató
- A boglárlellei Giuseppe De Vittorio SZOT üdülő éttermében ebédelnek a beutaltak
- A pénzügyminiszter levele a művelődési miniszterhez az egyházi iskolák visszaadásának programjáról
- Az igazságügyminiszter állásfoglalása az egyházi iskolák visszaadásának jogi kérdéseiről
- Az Országos Munkaerőpiaci Központ tájékoztatója az 1989. év első félévében kiutalt munkanélküli-segélyekről
- Rendőr tart éjszakai ellenőrzést a Fővárosi Tanács VIII. kerületi Dobozi utcai éjszakai szállásán
- Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének átirata Dr. László Jenőhöz, az Igazságügyi Minisztérium miniszterhelyetteséhez a közveszélyes munkakerülés bűncselekményi és szabálysértési tényállásának a megszüntetéséről
- Nagy Bandó András a Rádiókabaré felvételén, a budapesti Közgazdasági Egyetemen
- A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter levele a miniszterelnöknek a párt- és a kormányvezetők vadásztársasága, az Egyetértés és a nyugalmazott vezetők vadásztársasága, a Barátság Vadásztársaság átalakításáról területbérlő vadásztársasággá
- A „Silvanus” Vadász- és Horgászegyesület tagjainak névsora
- A „Barátság” Vadász- és Horgászegyesület tagjainak névsora
- A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek és az Ózdi Kohászati Üzem Nagyüzemi Ifjúsági Szövetségnek a Városi Tanácsot lemondásra felszólító plakátja
- Öregcserkészek a Tapolca melletti Szentgyörgy hegyen rendezett cserkészavatáson
- Soros György, a róla elnevezett alapítvány elnöke és Vásárhelyi Miklós, az elnök személyes képviselője sajtótájékoztatót tart a margitszigeti Grand Hotel Ramadában
- Állampolgári beadvány a művelődési miniszterhez az aktuális politikai helyzetről és az általános iskolai nyelvoktatásról
- A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének nyílt levele a művelődési miniszterhez az oktatásügy legsürgetőbb teendőivel kapcsolatban
- A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete országos titkárának beadványa az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökéhez az egyetértési joggyakorlási és véleményezési lehetőség biztosítása érdekében
- A Parasztság Rehabilitását Előkészítő Bizottság elnökének beadványa Németh Miklóshoz a „kulák” megjelölés rendeletileg való hatálytalanításáról
- Csuhaj V. Imre és Németh Tibor, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Munkaügyi Kutatóintézete munkatársainak tanulmánya az 1989-es bérfolyamatokról és az inflációról
- A MOKÉP igazgatójának beszámolója a MOKÉP helyzetéről és javaslat a jövőbeni működésével kapcsolatban
- Andy Vajna kérelme a művelődési miniszterhez a TV-3 televíziós csatorna létesítésére A művelődési miniszter összefoglaló levele a miniszterelnök tanácsadójának a TV-3 televíziós csatorna indításának tervéről
Közismert, hogy a rendszerváltozás utáni új demokratikus világban sokan nem tudták kihasználni a szabadság adta lehetőségeket, kevésbé ismert viszont, hogy az új rendszerben kétségkívül súlyosbodó problémák, a szegénység, a kirekesztés, a munkanélküliség már a Kádár-kori társadalomban is jelen voltak. Az elmúlt rendszer politikája azonban mindvégig próbálta elfedni, titkolni ezeket a jelenségeket. A hatvanas évtized végén végezte Kemény István szociológus a korszak első szegénységvizsgálatát. E kutatás eufemisztikus elnevezéssel Az alacsony jövedelmű lakosság életkörülményeinek vizsgálata címmel indulhatott meg. Mikor a szociológus 1970-ben megtartotta híres akadémiai előadását a szegénységről, őt átmenetileg eltávolították a Szociológiai Intézetből, s a kutatás 1972-ben elkészült zárótanulmányát titkosították, és a Statisztikai Hivatal elnökének páncélszekrényébe zárták. A társadalomtudós által diagnosztizált bajokat ez a korszak természetére jellemző intézkedés azonban természetesen nem számolta fel. A hetvenes-nyolcvanas években a szegénység még tovább mélyült, s az egyes társadalmi csoportok leszakadása jól láthatóvá vált.
A boglárlellei Giuseppe De Vittorio SZOT üdülő éttermében ebédelnek a beutaltak
1989. január 26.
MTI FPECS19890126001
A hetvenes években az ország településhálózatát az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) szerint fejlesztették. Az állami településpolitika fokozta a különböző térségek és településtípusok között mindig meglévő területi egyenlőtlenségeket. A beruházások, az állami és kedvezményes lakásépítések elsősorban a fejlettebb területeket érintették. Egyes falvak teljesen elnéptelenedtek, Gyűrűfű község megszűnése 1972-ben például publicisztikai vihart kavart. A korszerűtlen iparszerkezet, gazdaságtalan termelés miatt a nehézipari körzetek már a rendszerváltást megelőzően megérezték a válság hatásait. Később, a kilencvenes évektől a munkanélküliség tömeges megjelenésével ezek lettek az ország ún. depressziós válságtérségei.
A Parasztság Rehabilitását Előkészítő Bizottság elnökének beadványa Németh Miklóshoz a „kulák” megjelölés rendeletileg való hatálytalanításáról
1989. augusztus 30.
XIX–A–2–at Eln. 878/89., gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány
 |
A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek és az Ózdi Kohászati Üzem Nagyüzemi Ifjúsági Szövetségnek a Városi Tanácsot lemondásra felszólító plakátja
1989. április 27.
XIX–C–6 2185–I–I.5.–1989., nyomtatvány
 |  |  |  |
A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar hallgatóinak figyelmeztető sztrájkjáról készült tájékoztató
1988. szeptember 29.
XIX–J–9–c 3083/1988., gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány
Már a szocializmus évei alatt megfigyelhető volt az a jelenség is, melyet a szegénység etnicizálódásának nevezünk. Az államhatalom kényszerasszimilációs intézkedéssorozattal próbált változtatni a cigányközösségek helyzetén. Az intézkedések egy része a cigánytelepek felszámolását célozta. Ezek az áttelepítési akciók melyeket a helyi közigazgatási szervek irányítottak – így például a ’cs’ lakások (csökkentett komfortfokozatú” lakások) építése –, azonban nem csökkentették a szegregációt: a régiek helyett új cigánytelepeket alakítottak ki. Az állam által az oktatáspolitika területén kezdeményezett változtatások szintén az elkülönítés irányába hatottak. Sok helyen cigányosztályokat szerveztek az iskolából kimaradt roma gyerekek részére, máshol új iskolákat építettek nekik, s volt, ahol egyszerűen a kisegítő iskolákba irányították át őket. Több társadalomkutató is rámutatott, hogy az iskolarendszer általában sem mérsékelte, sokkal inkább erősítette a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Öregcserkészek a Tapolca melletti Szentgyörgy hegyen rendezett cserkészavatáson
1989. április 30.
MTI F_AG19890430001
 |  |  |
A pénzügyminiszter levele a művelődési miniszterhez az egyházi iskolák visszaadásának programjáról
1989. február 20.
XIX–A–21–a R–8–2/b/1989., gépelt, aláírással hitelesített másodlat
Az igazságügyminiszter állásfoglalása az egyházi iskolák visszaadásának jogi kérdéseiről
1989. február 24.
XIX–A–21–a R–8–2/c/1989., gépelt, aláírással hitelesített másodlat
 |  | Állampolgári beadvány a művelődési miniszterhez az aktuális politikai helyzetről és az általános iskolai nyelvoktatásról 1989. május 17. XIX–J–9–d 980/1989., gépelt, aláírással hitelesített beadvány | |
| A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének nyílt levele a művelődési miniszterhez az oktatásügy legsürgetőbb teendőivel kapcsolatban 1989. május 19. XIX–J–9–d 1083/1989., stencilezett másodlat | |||
A nyolcvanas években a hatóságok kényszerintézkedései népesítették be az ún. gyermekvédő intézeteket. Ezek falai közül kerültek ki (az utcára) azok a fiatalok, akiket később az állam deviánsnak minősített. Nekik jóformán lehetőségük sem volt arra, hogy kitörjenek ebből a helyzetből: az államtól a pályakezdéshez nem kaptak mást, mint egy ágyat a munkásszállón. A közveszélyes munkakerülést bűncselekménnyé minősítette a hatalom, és a „munkakerülők” megtörésére a hatóságok új büntetés-végrehajtási intézményeket létesítettek, s „szigorított javító-nevelő munkára” fogták őket.
Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének átirata Dr. László Jenőhöz, az Igazságügyi Minisztérium miniszterhelyetteséhez a közveszélyes munkakerülés bűncselekményi és szabálysértési tényállásának a megszüntetéséről
1989. április 26.
XIX–C–6 1830–I.5.–1989. gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány
 |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | |
 |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |
 |  |  | Dr. Tényi Jenő, az Országos Körzeti Orvosi Intézet igazgatójának levele dr. Szatmári Mariannának, a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjének az alkoholizmus elleni küzdelemről Az Országos Körzeti Orvosi Intézet és az Országos Alkohológiai Intézet irányelvei és állásfoglalása a körzeti egészségügyi szolgálat feladatairól az alkoholizmus elleni küzdelemben – 1988. április 6. XIX–C–13–b–31.394/1988 | ||||||||
Tetézte a bajokat, hogy a nyolcvanas évek első felétől mind többen kezdtek kiszorulni a foglalkoztatottságból. A nem foglalkoztatottak ténylegesen is munkanélkülivé váltak, s megjelentek a nagyvárosok utcáin a hajléktalanok. Mind többen voltak, akik nem tudták fizetni számláikat, és az önkényes lakásfoglalókat a hatóságok kilakoltatták.
| Rendőr tart éjszakai ellenőrzést a Fővárosi Tanács VIII. kerületi Dobozi utcai éjszakai szállásán 1989. január 12. MTI CNYIP19890112015 | |||
 |  | ||
Az Országos Munkaerőpiaci Központ tájékoztatója az 1989. év első félévében kiutalt munkanélküli-segélyekről – 1989
XIX–C–6 3497–I–5–1989., Nyomtatvány
A fokozódó infláció hatására azok is megérezték a gazdasági-társadalmi válság hatásait, akik korábban biztonságban és viszonylagos jólétben tudhatták magukat. Így jártak például a nyugdíjasok, mivel a nyugdíjak vásárlóértéke rohamosan csökkent. Mind többen kényszerültek lemondani az olyan Kádár-kori státusszimbólumokról, mint a hétvégi ház, az autó vagy az IBUSZ út. A statisztikák szerint a rendszerváltás időszakában a lakosság felének romlott a jövedelmi helyzete. Míg 1988-ban a felnőtt népesség kilenc százaléka élt a létminimum alatt, addig két évvel később már tizenöt százaléka, azoknak így, akik korábban kevéssel a létminimum felett éltek, most megélhetési gondokkal kellett szembenézniük.
 |  |  |  | |
 |  |  |  |  |
A Minisztertanács tagjainak, valamint a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá tartozó szervezetek vezetőinek kulcsszámba sorolása és 1988. április 1-jei személyi alapbére
1988. május
XIX–A–2–ar 1/104/Ra, gépelt tisztázat
A társadalomban látványossá váltak a vagyoni egyenlőtlenségek, a vállalati vezetők a korábban kiemelkedő egzisztenciával bíró párt- és állami vezetők fizetésének a sokszorosára rúgó jövedelmekre s milliós prémiumokra tettek szert, miközben 1989-ben a bruttó átlagfizetés mindössze tizenháromezer forint volt.
 |  |  |  |  |  |  |  |  |  | |
 |  |  |  |  |  |  |
Csuhaj V. Imre és Németh Tibor, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Munkaügyi Kutatóintézete munkatársainak tanulmánya az 1989-es bérfolyamatokról és az inflációról
1989. október
XIX–C–6 4394–I.5–1989. gépelt tisztázat
A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete országos titkárának beadványa az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökéhez az egyetértési joggyakorlási és véleményezési lehetőség biztosítása érdekében
1989. június 29.
XIX–C–6 2900–I.1–1989. 1. d., gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány
Ennek egyik következménye volt, hogy a pártállami elit érdeklődése is mindinkább a tulajdonszerzés és az izmosodó magánszféra felé fordult. Többen közülük gátlástalanul használták ki kapcsolati tőkéjüket és a privatizáció visszásságait. A párt- és az állami vezetők ugyanakkor a közvélemény nyomására lemondtak több, az elitet korábban jellemző kiváltságról. Ennek egyik jellegzetes epizódja volt 1989 márciusában, a kivételezettek zártkörű klubjának, az Egyetértés vadásztársaságnak a feloszlatása.
 | A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter levele a miniszterelnöknek a párt- és a kormányvezetők vadásztársasága, az Egyetértés és a nyugalmazott vezetők vadásztársasága, a Barátság Vadásztársaság átalakításáról területbérlő vadásztársasággá 1989. március 8. XXVIII–K–13 1. d., gépelt, aláírással hitelesített másodlat | ||
| A „Silvanus” Vadász- és Horgászegyesület tagjainak névsora A „Barátság” Vadász- és Horgászegyesület tagjainak névsora 1989. június 26. XXVIII–K–13 1. d., gépelt, aláírással hitelesített másodlat |  |  | |
A magyar társadalomban ugyanakkor megjelent a társadalmi szolidaritás jelensége is, ennek emblematikus pillanata volt a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) megalapítása. Rendszerkritikus magyar értelmiségiek, amikor 1979-ben alapot hoztak létre a szegénység leküzdésére, nemcsak a szegényekkel, a kirekesztettekkel vállaltak szolidaritást, hanem szembehelyezkedtek a pártállammal is, vállalva egzisztenciájuk elvesztését. A szociális ellátórendszer már a szocializmus alatt minden ízében recsegett, ropogott. A kilencvenes években a rendszer gyors összeomlásával tömegek kerültek kilátástalan helyzetbe, és felszínre kerültek a korábban elkendőzött, elhallgatott társadalmi bajok, feszültségek is.
Nemcsak a szociálpolitikában, hanem több más olyan területen is lebomlott az állami támogatások korábbi rendszere, amelyet a kádári hatalom – önmaga legitimálása miatt –fontosnak tekintett. A Kádár-érában az irányított kultúrpolitika kiemelt finanszírozási területnek számított, igaz, ennek fejében a hatalom egy hűbéri viszonyokat idéző rendszer keretében osztotta a pénzeket. Az Aczél-korszakban, a hatvanas években szabályos művelődésiház-építési láz tört ki Magyarországon, s ennek köszönhető, hogy a mai napig közel 2700 kultúrház működik országszerte. Kialakult az a sajátos haknikultúra, amely megteremtette és eltartotta a hivatalos előadóművészek egész seregét. A rendszer azonban nem tűrt semmiféle alternatívát, az állam tudatosan támogatott, és ellenőrzötten öntötte a pénzt a cenzúrázott rádióba, TV-be, színházakba, lemez- és könyvkiadókba.
Nagy Bandó András a Rádiókabaré felvételén, a budapesti Közgazdasági Egyetemen
1989. március 4.
MTI F_MOR19890304037
A kommunista „kultúroffenzíva” során kialakult egy, a pártállammal olykor semleges, olykor szövetséges viszonyt ápoló, befolyásos értelmiségi elitcsoport, mely a hatalommal karöltve egy személyes kapcsolatokon alapuló, informális érdekkijáró rendszert működtetett. A rendszerváltás után újra kellett építeni a kultúra támogatásának rendszerét, ami nemcsak érdeksérelemmel, hanem – a források csökkenése miatt – szükségszerűen értékveszteséggel is járt.
 |
A Magyar Színművészeti Szövetség téglajegye az Új Magyar Nemzeti Színház felépítéséhez
1986
XIX–L–1–ttt 2d., Nyomtatvány
Soros György, a róla elnevezett alapítvány elnöke és Vásárhelyi Miklós, az elnök személyes képviselője sajtótájékoztatót tart a margitszigeti Grand Hotel Ramadában
1989. május 12.
MTI F_BOR19890512002
 |  |  |  |  |  |  | |
 |  |  |  |  |  |  |  |
 |  |  |  | ||||
A MOKÉP igazgatójának beszámolója a MOKÉP helyzetéről és javaslat a jövőbeni működésével kapcsolatban
1989. november 15.
XXIX–I–46., aláírással hitelesített fogalmazvány
 |  |
Andy Vajna kérelme a művelődési miniszterhez a TV-3 televíziós csatorna létesítésére
1990. február 7.
A művelődési miniszter összefoglaló levele a miniszterelnök tanácsadójának a TV-3 televíziós csatorna indításának tervéről
1990. február 20.
XIX–A–2–at Eln.–2267/1990., gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány
