LŐCSE Első papírmalmunk Lőcse városától északra, a Lőcse-patak mellett épült. Alapítási időpontját jelenleg nem ismerjük, valószínűleg 1515 előtt kezdhette meg működését. Papírkészítője Tamás mester volt, aki német-szilézia irányából érkezhetett Lőcsére. A papírmalom pusztulásáról Sperfogel Konrád krónikája, a Diárium tudósít. 1530. november 24-én reggel 9 órakor a késmárkiak által vezetett Kosztka-zsoldosok megrohanták Lőcsét és más épületekkel együtt felégették a papírmalmot is. A háborúskodások során a lőcsei levéltár többször leégett, ezért nagyon kevés lőcsei levél maradt fenn. A papírmalom vízjelét eddig nem sikerült azonosítani.

TALMÁCS (Nagyszeben-1.) A papírmalom építkezése 1573 szeptemberének végén indult meg a talmácsi határban, a Cód-patakon BERGER György papírkészítőmester irányításával. A papírmerítést 1574 második felében kezdték meg. 1574-1588 között a papírmalom Berger tulajdonában volt. BIRTHALMER Mihály papírkészítőmester alkalmazottként dolgozott mellette. 1588. július 30-án REWEL Márton és WIDMANN Valter papírkészítőmesterek vették meg a papírmalmot. Vízjelként Nagyszeben város címerét használták. Író-nyomó és csomagoló papírt készítettek. Piacuk elsősorban Nagyszeben város, az erdélyi nyomdák és a szomszéd vármegyék hivatalai voltak. 1599-ben a sellenbergi csatával kapcsolatos prédálások során a papírmalom épületei teljesen megsemmisültek.

A mohácsi vész után Erdélyben éledt újjá a papírkészítés. Az első erdélyi papírmalmot Hans Fuchs és Johannes Benkner alapította - Erdély legnépesebb települése, Brassó közelében - a Vidombák-patakon. Nevét is erről kapta: VIDOMBÁK (Brassó-1.). Első papírkészítője Hans FRÜH (Früe) volt. 1550-ben bekövetkezett haláláig író-nyomó papírokat készített. 1550-1561 között Hans Zipser papírkészítő bérelte a malmot. 1568-tól a Benkner család vette át az irányítást. 1584-ben Markus Benkner örökölte meg és 1600. augusztus 25-ig ő működtette. Ekkor portyázó katonák felperzselték az összes épületet. A Benkner család 1610-ben részben újjáépítette a malmot, de Nagy András hajdúkapitány csapatai 1611 januárjában ismét felgyújtották. Ezután a Benkner örökösök már nem áldoztak több pénzt az újjáépítésre, 1620 után pedig a papírmalom megmaradt  részeit  is  teljesen  elbontották.

KOLOZSVÁR A papírmalmot HELTAI Gáspár kolozsvári literátor és nyomdatulajdonos alapította 1564-ben a Szamos-folyó partján. Vízjele 1564-1567 között a pajzsba helyezett Tudás fája volt, törzsére tekeredő kígyóval. 1567-1577 között más rajzolattal, harántpólyával osztott pajzsban szintén a Tudás fáját szimbolizáló három alma jelenik meg Heltai GH monogramjával együtt. A papírmalom haláláig, 1574-ig az ő tulajdonában volt, majd 1584-ig özvegye, utána pedig 1587-től Borbála leánya vezette. 1587-től SCHESSBURGER Gáspár papírkészítőmester bérelte. 1597-től ifjabb Heltai Gáspár lett a tulajdonos. A vízjel 1575-1599 között Kolozsvár várkapus címerének különféle rajzi változata: HB (Hertel Péterné Heltai Borbála), KV (Kolos Var), KB (Kalusen Burg), VK (Villa Kolos, Villa Klausen) monogramokkal. 1599-1602 között CH (Caspar Heltai) és CS (Caspar Schessburger) monogramok fordulnak elő. A papírmalom késztermékei közül jó minőségű író-nyomó papírokat ismerünk. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Todoreszku vízjelrajzanyag mellékleteként fennmaradt a papírmalom díszes, fekete színű, kétnyelvű: CLAUSENBURGER SCHREIB PAPPIR és KOLOSVARI IRO PAPIROS feliratú, eredeti méretű rizsmajegye. Egyetlen példányos ritkaság. A nyomat megnevezi a papírkészítőmestert is, de csak hárombetűs monogrammal: C. I. F. A papírmalom a XVII. században áldozatul esett a Kolozsvár körül dúló háborús pusztításoknak.

KÖRMÖC-1. A papírmalom a Garam-folyó egyik mellékvizén működött. Első évtizedeinek történetéről csak vízjelei tanúskodnak, papírkészítőiről keveset tudunk. Róluk a első adatok a XVIII. század elejéről ismertek. 1700-1719 között RUBER Pál volt a mester, majd 1733-ban FREYSENSEN Kristóf, 1744-1770 között FREYSENSEN Éliás, 1788-1804 között KLÖCK Tádé, 1789-1806 között WAGNER Udalrik, 1799-ben NOVOTNI Mihály, 1803-1804 között BRÜDERLEIN Gottlieb,  1814-1838 között NOVOTNI János. A papírmalom korai vízjelei Körmöcbánya város címerének különféle változatait ábrázolják. Később a város védőszentjének, Szent Katalin vértanúnak a vízjelalakja tűnik fel sokféle rajzi változatban. Talapzaton állva és koszorúval övezve, attribútumaival, pallossal és pajzszsal. A körmöci vízjelmotívumok között megjelenik az oroszlán, a postakürt, a horgony, a vadember, Fortuna istenasszony, I. Ferenc király portréja és a magyar címer is többféle méretben, díszes rajzolattal. A papírmalmot a XVIII. század elején 25 kalapácsos, 2 kádas, 3 kerekes vízi- malommá, majd 1840-ben papírgyárrá alakították.

LIPTÓSZENTMIHÁLY A papírmalom a németlipcsei járásban, a Lipcse-folyón működött. Kétkerekes, 30 kalapácsos, egykádas, hollandival felszerelt vízimalom volt. Papírkészítői közül a Zima, a Sztampor és a Pánik család tagjai ismertek. 1667-1699 között ZIMA András, 1687-1696 között ZIMA János, 1699-1701 között ifjabb ZIMA János, 1727-1753 között SZTAMPOR Tamás, 1756-1765 között ifj. SZTAMPOR Tamás, 1786-ban HALLERY Pál, 1803-1822 között PÁNIK Pál, 1809-1826 között PÁNIK György, 1830-1844 között BUBALA István volt a papírkészítőmester. A papírmalom vízjeleiben a főmotívum két keresztbe tett kaszapenge. Ez megjelenik önállóan, lóherével és pajzsba helyezve is. A XVII. század végén Zima András vízjele a fiait saját vérével itató pelikán. Ezt követően a Sztamporok fő motívuma az érckígyó, a 4%-jeles szív, és az IHS (Jézus monogram, In Hoc Signo: E jelben győzni fogsz!). A Pánik családnál a koronás postakürt, az Anjou-liliom, a várkapu, a magyar címer és a koronás Mária-szimbólumok rajzi változatai fordulnak elő.  

1. TEPLIC (1613)

2. BAZIN (1620)

3. FELKA (1633 e.)

4. ALSÓRUZSBACH

5. LÁMKERÉK (1637)

6. KASSA (1640)

7. FELSŐRUZSBACH (1644)

8. KISSZEBEN-1. (1644)

9. ZBORÓ (1651)

10. GÖRGÉNYSZENTIMRE-1. (1655)

11. GÖRGÉNYSZENTIMRE-2. (1655)

12. ZNIÓVÁRALJA-1. (1656)

13. ZNIÓVÁRALJA-2. (1656)

14. TISZOLC (1663)

15. IGLÓ (1664 e.)

16. ZÓLYOMLIPCSE-1. (1664)

17. VÖRÖSKŐ (1675)

18. MUNKÁCS (1683 e.)

19. DOBSINA-1. (1686)

20. BOBÓT (1689)

21. POZSONYBOROSTYÁNKŐ (1690 e.)

22. POPRÁD (1692)

23. FELSŐSZALÓK (1696 e.)

24. NAGYSZALÓK (1696)

25. PODOLIN (1697 e.)

26. EPERJES (1697 e.)

27. FELENYED-1. (1699)