Jelenlegi hely

Magyar Nemzeti Levéltár » Címlap

Az államhatalom átalakulása

IRATOK
 
  1. A Munkásőrség országos parancsnokának levele a Hazafias Népfront főtitkárához a gyülekezési és egyesülési törvény tervezetéről
  2. A Minisztertanács határozata a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslat társadalmi és szakmai egyeztetésre bocsátásáról
  3. A Belügyminisztérium Országos Rendőr Főkapitányság csoportfőnök-helyettesének jelentése az útlevél igények növekedéséről
  4. A Belügyminisztérium miniszterhelyettesének előterjesztése a Belügyminisztérium menekültekkel foglalkozó részlegének felállításáról 
  5. Németh Miklós, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének válasza a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság ügyvezető titkárának a Kossuth címer visszaállításával kapcsolatban
  6. Szűrös Mátyásnak, az országgyűlés elnökének válasza egy állampolgári beadványra az új címer ügyében 
  7. A Minisztertanács határozata a választási törvények előkészítésével kapcsolatos feladatokról
  8. Rövidített jegyzőkönyv a Németh Miklós részvételével megtartott tanácselnöki értekezletről
  9. Az MSZMP Központi Bizottsága Társadalompolitikai Osztály javaslata a Politikai Bizottságnak a Nagy Imre temetésével kapcsolatos Központi Bizottsági közlemény szövegére
  10. Utat építenek a 300-as és a 301-es parcellához a Rákoskeresztúri köztemetőben 
  11. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének feljegyzése Németh Miklós miniszterelnöknek az egyházi vezetőkkel tartott tanácskozásról
  12. Az egyházi vezetők közös nyilatkozat-tervezete a Nagy Imre temetéssel kapcsolatban
  13. A Belügyminisztérium Külügyi Osztályának előterjesztése a köztársasági elnök és a miniszterelnök rezidenciájának kiválasztására
  14. A Belügyminisztérium titkársága vezetőjének intézkedése az 1990. évi népszámlálás előkészítésével kapcsolatos belügyi feladatok végrehajtásáról
  15. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Elnökségi Tanácsa határozata Nagy Imre és társai 1958-as ítéletének hatályon kívül helyezéséről
  16. A Minisztertanács Hivatala elnökének javaslata a munkásmozgalmi jelképek használatának szabályozásáról
  17. A Minisztertanács határozata egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hátrányos következményeinek rendezéséről
  18. A Belügyminisztérium Határőrség agitációs propaganda kultúr osztályvezetője által készített összefoglaló a határőrség állományának közhangulatáról
  19. Az országos rendőrfőkapitány intézkedése az 1956. október 23-i népfelkelés évfordulójával kapcsolatos rendőri feladatokról
  20. A Minisztertanács Hivatala elnökének előterjesztése az állami zászló felvonásáról
  21. A Minisztertanács határozata az állami zászló felvonásáról
  22. A Belügyminisztérium Választási Irodájának feljegyzése Gál Zoltán államtitkárnak az 1989. november 26-án tartandó népszavazással kapcsolatos feladatokról
  23. A Legfőbb ügyész levele az igazságügyminiszterhez Mindszenty József bíboros perújrafelvétele ügyében
  24. Paskai László bíboros levele a miniszterelnökhöz Mindszenty József bíboros rehabilitálása ügyében
  25. Az igazságügyminiszter tájékoztatója az országgyűlési képviselőknek a bíróságok helyzetéről és működésének feltételeiről
  26. A belügyminiszter parancsa a titkos operatív eszközök és módszerek alkalmazásának felfüggesztéséről
  27. A belügyminiszter parancsa a titkos operatív – technikai rendszabályok és a „K” ellenőrzés alkalmazásának felfüggesztéséről
  28. Katonai Főügyészség B.004/1990. számú határozata a „Duna-gate” ügyet kirobbantó Végvári József rendőr őrnagy és társai ellen államtitoksértés és más bűncselekmények miatt indult bűnügyben az eljárás megszüntetéséről
  29. A BM Belső Biztonsági Szolgálatának tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság jelentése

Az új politikai erők a nyolcvanas évek végén fokozatosan jelentek meg a magyar közéletben, és egyre erőteljesebben követelték a jogi keretek teljes átalakítását. Ennek következtében 1989 a nagy törvénymódosítások éve lett. A megalkotott törvények egy része valójában már a pártállami alkotmány néhány elemének újraszabályozását, átírását jelentette. Az 1989. évi I. törvény előírta az alkotmánybíráskodás bevezetését, a II. törvény az állampolgárok egyesülési szabadságát, a III. törvény a gyülekezési jog szabadságát szabályozta. E két utóbbi a politikai átmenet talán legfontosabb törvénye, amelyek teljesen új szemléletet tükröznek. A törvények az egyesülési és a gyülekezési jogot alapvető szabadságjognak tekintették, melyet nem az állam adományoz, hanem amely a népszuverenitásból eredően mindenkit bármilyen feltétel és megkülönböztetés nélkül megillet.
 
 
A Munkásőrség országos parancsnokának levele a Hazafias Népfront főtitkárához a gyülekezési és egyesülési törvény tervezetéről
1988. szeptember 20.
M–KS 295. f. 1/1. ő.e., gépelt, aláírással hitelesített kiadmány
 
 
Szintén az állampolgári jogok bővülésével függött össze a sztrájkjog első törvényi szintű szabályozása (1989. évi VII. törvény). Az 1989. évi VIII. törvény szintén alkotmánykiegészítő jellegű volt, ugyanis bevezette a Parlamentben a bizalmatlansági indítvány és szavazás intézményét. A jogszabály értelmében az országgyűlési képviselők egyötöde a Minisztertanáccsal vagy valamely tagjával szemben írásban bizalmatlansági indítványt nyújthatott be. Hasonlóan fontos volt a népszavazás és az ún. népi kezdeményezés legfontosabb szabályainak megalkotása (1989. évi XVII. törvény). Ez a törvény is jelezte, hogy módosítani kell az alkotmányt, hiszen kimondta, hogy az alkotmány megerősítéséről népszavazás útján kell dönteni. A jogi garanciákat nyújtó alaptörvényi szabályozást már nem lehetett elodázni, és ennek megalkotásából nem lehetett kihagyni a Parlamenten kívül szerveződő társadalmi és politikai csoportosulásokat sem.
 
 
A Minisztertanács határozata a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslat társadalmi és szakmai egyeztetésre bocsátásáról
1989. április 7.
XIX–A–83–b 3096/1989., gépelt hitelesített másodlat
 
 
A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások szeptember 18-án megállapodással zárultak, ennek alapján az Országgyűlés az előírt kétharmados többséget messze meghaladó szavazatszámmal módosította az alkotmányt. (Az 1989. évi XXXI. törvény formailag alkotmánymódosító törvény, hiszen az 1949. évi XX. törvény szerkezetét követi, de tartalmát tekintve új alaptörvény, amely deklarálja és meghatározza a parlamenti kormányformát, a politikai berendezkedést és államszervezetet, biztosítja a polgári és politikai jogokat, valamint a jogállamiságot.)
 

A Belügyminisztérium Külügyi Osztályának előterjesztése a köztársasági elnök és a miniszterelnök rezidenciájának kiválasztására
1989. június 21.
XIX–B–1–y–316t–10–52/12/1989. VII.p, gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány

 
 
A nemzeti egyeztető tárgyalásokon megállapodtak az ún. sarkalatos törvényekről is, amelyeket az Országgyűlés a megállapodásnak megfelelő tartalommal fogadott el. Még 1989-ben részletesen szabályozták az Alkotmánybíróság működését, rögzítették az alkotmányvédelemmel, az alkotmányos rend és az alapjogok védelmével kapcsolatos feladatait, és kijelölték a taláros testület – igazságszolgáltatás szervezetén kívüli – helyét az államszervezetben (1989. évi XXXII. törvény). A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény a pártok alapítására és működésére vonatkozó rendelkezéseket az egyesülési jog általános szabályaival azonos módon alakította ki. A módosított alkotmány egy többpártrendszer keretei között működő törvényhozó szervezetet intézményesített, amihez elengedhetetlenül szükséges volt a korábbi választójogi törvény teljes átalakítása is. Az új választási mechanizmus szabályait tartalmazta az országgyűlési képviselők választásáról elfogadott jogszabály (1989. évi XXXIV. törvény).
 
 
A Minisztertanács határozata a választási törvények előkészítésével kapcsolatos feladatokról
1989. május 25.
XIX–A–83–b 3150/1989., gépelt kiadmány
 
 
 
Rövidített jegyzőkönyv a Németh Miklós részvételével megtartott tanácselnöki értekezletről
1989. november 10.
XIX–B–1–t–10–975/2–1989., gépelt, aláírással hitelesített jegyzőkönyv
 
 
A jogállam szervezeti rendszerének teljes körű kiépítése, az állam bevételeinek, kiadásainak, valamint az állami vagyon hasznosításának ellenőrzése érdekében alapították meg az Állami Számvevőszéket (1989. évi XXXVIII. törvény). Az állampolgári jogok biztosításának sorába illeszkedett az a jogszabály is, amely a külföldre utazást és az útlevéllel kapcsolatos rendelkezéseket demokratizálta (1989. évi XXVIII. törvény). A külföldre utazás állampolgári jogként való elismerésével egyidejűleg újra kellett szabályozni a ki- és bevándorlásra vonatkozó jogot (1989. évi XXIX. törvény). Az új törvény kimondta, hogy a lakóhely szabad megválasztása minden magyar állampolgárnak alapvető joga, ennek értelmében az országból bárki bármikor kivándorolhat, és oda bármikor vissza is térhet.
 
 
A Belügyminisztérium Országos Rendőr Főkapitányság csoportfőnök-helyettesének jelentése az útlevél igények növekedéséről
1989. április 18.
XIX–B–1–y–312f–75–20/14/1989. V.p., gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány
 
 
 
A Belügyminisztérium miniszterhelyettesének előterjesztése a Belügyminisztérium menekültekkel foglalkozó részlegének felállításáról
1989. április 26.
XIX–B–1–y–312T–10–52/8/1989. IV.p., gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány
 
 
A politikai átrendeződés nyomán megkezdődött egyes történelmi események újraértékelése a jogszabályi keretek között is. 1989-ben felszámolták a korábbi államberendezkedés egyik szimbólumának számító szervezetet, a Munkásőrséget (1989. évi XXX. törvény).
 
 
A Belügyminisztérium Választási Irodájának feljegyzése Gál Zoltán államtitkárnak az 1989. november 26-án tartandó népszavazással kapcsolatos feladatokról
1989. november 7.
XIX–B–1–t–219–67/1989., gépelt másodlat
 
 
Jelképértékűnek tekinthető – a közmegegyezés és a múlt feltárásának egyik fontos állomásaként – az „1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések” orvoslásáról szóló törvény elfogadása (1989. évi XXXVI. törvény). Az Országgyűlés az 1956. október 23. és 1963. április 4. között, a „népfelkeléssel” összefüggésben elkövetett „politikai bűncselekmények” miatti ítéleteket semmisnek nyilvánította. Az új politikai rendszer megteremtésének szimbolikus aktusa volt az állami felségjelvények felülvizsgálata is. 1989 márciusát követően már nem lehetett korlátozni a Kossuth címernek és más, a magyar államiságot, a történelmi múltat szimbolizáló jelképeknek a használatát a nemzeti ünnepeken (19/1989. /III. 1./ MT rendelet). Végül az 1990. évi XLIV. törvény iktatta az alkotmányba a történelmi koronás kiscímert.
 

Németh Miklós, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének válasza a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság ügyvezető titkárának  a Kossuth címer visszaállításával kapcsolatban

1989. január 3.

 XIX–A–2–at 1030/1988., gépelt másodlat
 
 
   
Szűrös Mátyásnak, az országgyűlés elnökének válasza egy állampolgári beadványra az új címer ügyében 
1989. május 3. 
XVIII–G–n OE/899/1989., gépelt, aláírással hitelesített másodlat
 
A Parlament 1989-ben összesen ötvennyolc törvényt fogadott el, több mint tízszeresét az 1950 és 1985 közötti évek átlagának. A jogállamiság kereteinek megteremtésével az 1985-ben megválasztott „utolsó rendi országgyűlés” képviselői megtették azt, amit megköveteltek tőlük a gyorsütemű társadalmi, politikai változások. A törvényhozó testület 1989. december 21-én döntött úgy, hogy 1990. március 16-ai hatállyal kimondja a feloszlását.
 
 
A Belügyminisztérium titkársága vezetőjének intézkedése az 1990. évi népszámlálás előkészítésével kapcsolatos belügyi feladatok végrehajtásáról
1989. június 23.
XIX–B–1–az–10–91/1/1989., stencilezett másolat 
 

Az új politikai rendszer jogi kereteinek megteremtése tárgyalásos úton történt, amelyhez azonban komoly hátteret jelentett az új politikai szerveződéseknek, hogy szimbolikus alkalmakkor az utcára tudták vinni az embereket. Az utcára vonuló tömegek megmutatták az MSZMP funkcionáriusainak, hogy tárgyalások nélkül a társadalom erővel is kikényszeríti a változásokat. 1989. március 15-én az ellenzéki politikai vezetők meghódították az utcát, az ellenzék által szervezett budapesti ünnepségen legalább százezren vettek részt. Az MSZMP közös ünneplést javasolt, amelyet azonban az ellenzék elutasított, és a külön ünnepelt. Március 15-e az ellenzék szimbolikus győzelmét jelentette a pártállam felett. 1989. június 16-a az 1945 utáni politikai rendszer morális megsemmisülését jelképezte. Az ártatlanul elítéltek és kivégzettek jogi rehabilitációja már pár nappal korábban elkezdődött, a Nagy Imre perrel kapcsolatban ugyanis a legfőbb ügyész június 13-án nyújtott be törvényességi óvást. A Legfelsőbb Bíróság ítélethirdetésére július 6-án került sor, a bírói tanács megállapította, hogy „Nagy Imre és társainak tevékenysége” nem a népi demokratikus államrend megdöntésére irányult, hanem az akkori politikai modell megváltoztatására, reformjára. Június 16-án a Hősök terén kétszázezren, a televízió egyenes adásának köszönhetően több millióan szembesülhettek az állami eszközökkel elkövetett törvénytelenségekkel.
 
 
Az MSZMP Központi Bizottsága Társadalompolitikai Osztály javaslata a Politikai Bizottságnak a Nagy Imre temetésével kapcsolatos Központi Bizottsági közlemény szövegére
1989. május 25.
M–KS 288. f. 22/1989/1. ő.e., gépelt fogalmazvány
Utat építenek a 300-as és a 301-es parcellához a Rákoskeresztúri köztemetőben
1989. május. 17.
MTI F_OLT19890517020

Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének feljegyzése Németh Miklós miniszterelnöknek az egyházi vezetőkkel tartott tanácskozásról
1989. június 8.
XIX–A–21–a 002/6/1989., gépelt, eredeti átirat

Az egyházi vezetők közös nyilatkozat-tervezete a Nagy Imre temetéssel kapcsolatban
1989.
XIX–A–21–a 002/6/1989., eredeti, aláírásokkal hitelesített tervezet

 
     
     
 
A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Elnökségi Tanácsa határozata Nagy Imre és társai 1958-as ítéletének hatályon kívül helyezéséről
1989. július 6.
XX–5–d 660/1989., gépelt, aláírásokkal hitelesített eredeti példány
 
 
Az 1956-os forradalom és szabadságharc szimbolikus jelentőségét még hangsúlyosabbá tette az új alkotmány hatálybalépése és a köztársaság kikiáltása, amely jogi értelemben az államszocializmus megszűnését jelentette. A forradalom kezdetét 1989. október 23-án lehetett először szabadon ünnepelni, ezen a napon kihunytak a Parlament tetején elhelyezett nagy vörös csillagot megvilágító reflektorok és a rendőrök sapkájáról is lekerült a vörös csillag.
 
 
 
A Minisztertanács Hivatala elnökének javaslata a munkásmozgalmi jelképek használatának szabályozásáról
1989. szeptember 13.
XIX–A–83–b 0702/TÜK/1989., gépelt tisztázat 
 
 
 
A Minisztertanács határozata egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hátrányos következményeinek rendezéséről
1989. szeptember 21.
XIX–A–83–b–3264/1989., gépelt kiadmány
 
 
A Belügyminisztérium Határőrség agitációs propaganda kultúr osztályvezetője által készített összefoglaló a határőrség állományának közhangulatáról
1989. október 2.
XIX–B–10–1989–1/49., gépelt másodlat
 
 
 
Az országos rendőrfőkapitány intézkedése az 1956. október 23-i népfelkelés évfordulójával kapcsolatos rendőri feladatokról
1989. október 18.
XIX–B–1–az–50–14/1/1989., hitelesítés nélküli másodlat
 
 
 
A Minisztertanács Hivatala elnökének előterjesztése az állami zászló felvonásáról 1989. október 23-án
1989. október 19.
XIX–A–83–b–3290/1989., gépelt másodlat
 
 
 
 
A Legfőbb ügyész levele az igazságügyminiszterhez Mindszenty József bíboros perújrafelvétele ügyében
1989. november 22.
XX–10–k 18300/1989., gépelt, aláírással hitelesített másodlat
 
Paskai László bíboros levele a miniszterelnökhöz Mindszenty József bíboros rehabilitálása ügyében
1990. március 19.
XX–10–k 18300/1989., gépelt másodlat
 
 
Az ellenzéki szervezetek a politikai egyeztető tárgyalásokon folyamatosan követelték a rendőrség depolitizálását és az állambiztonsági tevékenységek felülvizsgálatát. 1989 decemberére készült el a Belügyminisztérium szervezetének és vezetési rendjének átalakítását szorgalmazó javaslat, amely a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatalát és az Országos Rendőr-főkapitányságot leválasztotta a minisztérium szervezetéről.
 
 
 Az igazságügyminiszter tájékoztatója az országgyűlési képviselőknek a bíróságok helyzetéről és működésének feltételeiről
1990. január 11.
XIX–A–16–a 130/51/I/1990., gépelt másodlat
 
 
December 25-én ökumenikus istentiszteletet tartottak a Hősök terén. A rendezvény végén kivált a tömegből egy férfi, és odalépett Roszik Gábor református lelkészhez, az MDF országgyűlési képviselőjéhez. Roszik Gábor bemutatta új ismerősét Lovas Zoltán újságírónak, aki viszont Fodor Gábort és Kőszeg Ferencet kereste meg. A titokzatos ember Végvári József, a III/III-as csoportfőnökség őrnagya volt.
 
 
A belügyminiszter parancsa a titkos operatív eszközök és módszerek alkalmazásának felfüggesztéséről
1990. január 12.
XIX–B–1–az–10–22/2/1990., stencilezett másodlat
 
A belügyminiszter parancsa a titkos operatív – technikai rendszabályok és a „K” ellenőrzés alkalmazásának felfüggesztéséről
1990. január 19.
XIX–B–1–az–10–22/3/1990., stencilezett másodlat
 
 
 
Katonai Főügyészség B.004/1990. számú határozata a „Duna-gate” ügyet kirobbantó Végvári József rendőr őrnagy és társai ellen államtitoksértés és más bűncselekmények miatt indult bűnügyben az eljárás megszüntetéséről
1990. február 23.
XIX–A–a–at–Eln. 3088/90., gépelt, hitelesített másodlat
 
 
1990. január 5-én kirobbant a megfigyelési botrány, az úgynevezett „Duna-gate ügy”. Az SZDSZ és a Fidesz politikusai sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a Belügyminisztérium állambiztonsági szervei 1989 végén is folytatták az ellenzéki szervezetek és személyek megfigyelését, valamint a rájuk vonatkozó adatgyűjtést. Emellett bizonyítékokat mutattak be arról is, hogy a III/III-as csoportfőnökségen nagyarányú iratmegsemmisítés történt. A Belügyminisztérium tagadott, azonban a későbbi vizsgálatok mindenben igazolták az ellenzéki politikusok állításait. Az országos méretű felháborodás miatt a belügyminiszter is kénytelen volt lemondani, az Országgyűlés pedig törvényt fogadott el január 25-én a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának szabályozásáról. A Duna-gate néven elhíresült botrány a máig is élő ügynökkérdés kezdetének tekinthető.
 
 
A BM Belső Biztonsági Szolgálatának
tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság jelentése
1990. február 28.
XIX–A–2–at 655. sz. jelentés, gépelt másodlat
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Következő fejezet: A „szalámitaktika" ügyes és gátlástalan alkalmazásával a Rákosi Mátyás irányította Magyar Dolgozók Pártja 1949 elejére sikeresen felszámolta Magyarországon a többpártrendszert.