Az államszocialista időszakban számos díjat és kitüntetést adományoztak, főleg a kiemelkedő, példamutató jellegű munkatevékenység elismerésére, illetve propagálására. A központilag adományozott „méltatások” mellett hamarosan felmerült az igény az ágazati jelleggel, lényegében szakmánként, foglalkozásonként és egyben munkahelyenként adományozott kitüntetések alapítása iránt. Ezen a héten egy ilyen kitüntetés adományozásának történetét mutatjuk be.

II. Lajos királynak a mohácsi táborból kelt utolsó levele, a Batthyány-levéltár minden bizonnyal leghíresebb darabja, a szakzsargonban csak „citósként” említett oklevél hamar bekerült a tudományos vérkeringésbe. Eredetije sajnos már nincs meg, csak 19. századi, de nem akármilyen fényképét őrizzük.

A Magyar Nemzeti Levéltár „Reformáció MNL” elnevezésű projektjének keretében az Országos Levéltár 1526 és 1570 közötti iratainak feldolgozása során már számos értékes dokumentum került napvilágra. Ezek között szép számmal akadnak olyan érdekes források is, amelyek betekintést adnak a kor embereinek hétköznapi világába, problémáiba. Az alábbi rövid írásban egy ilyen dokumentumot mutatunk be, amelynek különlegességét az adja, hogy jelenlegi ismereteink szerint ez a juhtúró, avagy brindza nevezetű sajtféleség legkorábbi magyar nyelvű említése. Ráadásul nem is egy inventáriumi összeírás tartalmazza, ahol egyebek mellett mintegy mellékesen sorolták volna fel, hanem egy hatalmaskodási ügy központi témáját szolgáltatta.

Egy évszázaddal ezelőtt, 1923. július elején jelent meg a Levéltári Közlemények első – kettős – száma. Szakmai körökben már régóta tervezték egy levéltári szaklap beindítását, de az első világháború és az azt követő évek gazdasági viszonyai a kiadás finanszírozását lehetetlenné tették. Klebelsberg Kuno belügyminiszter az évtizedekig mostoha sorsú Országos Levéltár tudományos intézmény jellegét azzal is erősítette, hogy a folyóirat anyagi alapjait biztosította.