„Hajdan volt gyermekek, híressé vált felnőttek”
Kezdjük a sort gróf Thököly Imre levelével, amelyet 9 éves korában, 1667. január 18-án írt Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszonynak Karkon, (Karakó, Boroskrakkó, ma Cricau, Románia) az anyja, Gyulaffy Mária révén örökölt családi birtokon.. Ebben megköszönte a fejedelemnétől kapott déligyümölcsöket, egyúttal – a kor szokásának megfelelően – ajánlotta szolgálatait.
Kegyelmes Asszonyom!
Méltóságos levelét és ez alkalmatossággal is pomagránáttal és citromokkal való kedveskedését Nagyságodnak nagy kedvesen vettem, s igen alázatosan köszöném. Kívánám és igyekezném is megszolgálni Isten Ő Szent Felsége éltetvén az Nagyságtok szolgálatjára. Tovább is alázatosan ajánlja az Nagyságtok kegyelmességében magát az Nagyságtok alázatos szolgácskája, G. Thököly Imre
Karko 18. Jan. 1667.
Hátoldalon címzés: Méltóságos erdélyi fejedelemasszonynak, nekem kegyelmes
asszonyomnak, őnagyságának adassék.
Jelzet: MNL OL, Teleki család marosvásárhelyi levéltára, Apafi Mihály-gyűjtemény (P 1239) 2. sorozat, 1667. No. 4.
Thököly Imre
Forrás: Wikipédia
A levelet író Thököly Imre 1657. szeptember 25-én született gróf Thököly Istvánnak, a késmárki vár és uradalom örökös urának és Gyulaffy Máriának a házasságából. Édesanyját két és fél évesen veszítette el. Atyja mellett szerető nagynénjei vállaltak részt a félárva fiúcska gondviselésében. Az írás-olvasást még otthoni környezetben, magántanítóktól sajátította el. Szüksége is volt erre a tudományra, hiszen még csak nyolc esztendős volt, amikor Apafi Mihály erdélyi fejedelem Máramaros vármegye főispánjává nevezte ki. Apafiné Bornemissza Anna fejedelemasszonynak nem állt módjában fentihez hasonló tisztség adományozása. Ő, aki sajnos már több saját gyermekét is eltemette, csak dédelgette és szerette a gyermek Thökölyt. Szeretetét csemegék, ínyencségek küldésével is kifejezte. A fejedelemasszony bizonyára örült, hogy pártfogoltját a kurucok generálisává, majd fővezérévé, 1682-ban pedig Magyarország királyává választották. Igazi tőrdöfést okozott volna azonban anyai szívének, ha megéri azt a pillanatot, amikor a szultán a kiskorú fiával, Apafi Mihállyal szemben Thökölyt nevezte ki Erdély fejedelmévé. Az egykor sokra hivatott, szépreményű Thököly hibás bel-és külpolitikája következményeként elbukott, emigrációba kényszerült, és a törökországi Izmitben halt meg 1705-ben.
Radvánszky János atyjának, Radvánszky Györgynek Szulyóról (Szulyóváralja, ma Sulov-Hradna, Szlovákiában) 1682. november 24-én küldött levelet. Ebben Radvánszky tudatta atyjával, hogy egészséges, majd a tanulmányairól tájékoztatta, és a Szelényinétől felvett 4 forint kölcsön visszafizetését is megemlítette.
Alázatos szolgálatomat ajánlván Kegyelmednek, kívánom, az Úr Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet!
Jóllehet ma harmadnapja expedialtam (elküldtem) Kegyelmedhez levelemet. Mindazon által kötelességem szerint el nem mulathattam viszont ez kis írásom által ne udvaroljak Kegyelmednek, s egészségem, s állapotom felől ne tudósítsam Kegyelmedet. Én hála Istennek tűrhető egészségben (Kegyelmed szolgálatjára) mostanában vagyok, kívánom, hasonlóban találja levelem Kegyelmeteket. Az állapotom is az sok tengődésem után meglehetős. Édes Atyámuram, az mint előbbeni levelemben is írtam kegyelmednek, Néném Szelényi Lőrincné asszonyomtól vettem kölcsön négy tallért, kénytelen is voltam vele, kérem annak okáért alázatosan Kegyelmedet, küldje meg Őkegyelmének, Isten éltetvén meg nem fogyatkozik szolgálatomban.
Mi Istennek hála, ismét tanuláshoz kezdtünk, examenhez (vizsgához) is készülünk, rövid nap tudósítani fogom kegyelmedet felőle. Kérem alázatosan Kegyelmedet, praeceptor (tanító) urat el ne hagyattassa velem Kegyelmed, hanem idem provideáljon (hasonlóan intézkedjék) felőle. Csizmából ki fogyok, el ne felejtkezzék én rólam Kegyelmed. Ezzel Istennek ajánlom Kegyelmedet. Datum in Szulyóban, 24 novembris anno 1682.
Kegyelmednek alázatos szolgája: Radvánszky János
Hátoldalon: Az ide való atyafiak kegyelmeteknek ajánlják szolgálatjokat.
Címzés: Generoso Domino Georgio Radvanszky etc. domino parenti mihi aeternum colendissimo.
Új hozzászólás