Horváth József

Az 1680-tól Hollandiában élt és működött Misztótfalusi Kis Miklós 1685. szeptember 19-én Amszterdamban saját kezűleg írta alá levelét befolyásos pártfogója, gróf széki Teleki Mihály (1634-1690) erdélyi kancellár, főgenerális részére.

Az úr Isten kedvelje a kegyelmed személyét, életét, hivatalit és ékesen virágzó házát minden jókkal áldja!

Méltóságos uram,

Hogy kegyelmed méltóztatott az én dolgomra nem csak rá tekinteni, hanem okos tanácsával igazgatta is ez aránt a tanácsokat  úgy, hogy az én mind jelen való, mind jövendőbéli jóra való igyekezetemnek nyakok ne szakasztatnék, ismérem magamat kegyelmedhez felette kötelesnek lenni, áldván egyszersmind a mi Istenünket, hogy megtartóztatta és olyan dologra kegyelmeteket nem bocsátotta, melynek cselekedeti nem csak az én reményem ellen, hanem Isten s az egész nemzet ellen való vétek nélkül nem lehetett volna, hanem ha tudatlanságból esett volna ez; kegyelmetek a dolog felől különben, nem a mint volt s vagyon, informáltatván s itélvén: tetszett az én Istenemnek jó igyekezetimben engem sok bajok és kisértetek által gyakorolni, hogy annál édesebben esnék jövendőben azoknak gyümölcsök. Az én kezem alá vött munkámnak Isten végét adá még pünköst előtt, de e dologban közbe jövő casusnak maradványa még ez, hogy azzal magamat még az idén hazámnak ne praesentálhatnám. Hál Istennek, hogy annak ártalmamra való több téteménye nem lön. Im, uram, kegyelmedhez küldék egy exemplárt, hogy maga szemeivel látván, kegyelmed is tehessen itéletet felőle. Noha a censurától nem igen tarthatok, bene mihi conscius lévén és támaszkodván többek felett kegyelmednek jóakaratjához, melyet hozzám jelentgetett már nem egyszer mások irásiban való izenet által. Menjenek Isten eleibe mind azok a jók, melyeket kegyelmed a szegény hazával vagy egy vagy másképen cselekeszik és tartsa fen e nagy oszlopát oly sikámló állapotban helyheztetett hazánknak sokáig! Ezt kivánja és marad,

Kegyelmednek köteles szolgája, míg él,

Amstelodami 19. Septembris, anno 1685.

M.Tótfalusi Kis Miklós mp.

Hogy az e téren tájékozatlan olvasó számára is világos legyen, mit keresett Misztótfalusi Amszterdamban, valamint az is, mi az - a levélben egyébként nevén nem említett - „Aranyas Biblia", érdemes a levélíró életútjának legfontosabb állomásait felelevenítenünk.

Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702) világhírű betűmetsző, tipográfus, könyvnyomtató, nyelvész egy partiumi kis településen, Alsómisztótfaluban született jobbágyszülők gyermekeként. Alsóbb iskoláit helyben, felsőbb fokú tanulmányait Nagybányán és a nagyenyedi református Bethlen kollégiumban végezte. Három év fogarasi tanítóskodás után 1680-ban Hollandiába utazott teológiai tanulmányai elmélyítése céljából. Az utrechti és leydeni egyetemek felkeresése után jutott el Amszterdamba, a könyvnyomtatás akkori fellegvárába. Misztótfalusi eredetileg ugyan lelkésznek készült, de különösebb elhivatottság nélkül, ráadásul hiányzott belőle az a briliáns szónoki képesség, ami erre a pályára igazán alkalmassá tette volna. Egykori diáktársa, a latinszótár író, orvos és filozófus Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) és Tófeus Mihály (1624-1684) erdélyi püspök nem is sejtették, hogy új hivatás felé terelgetik, amikor javasolták számára, sőt, Tófeus egyértelműen megbízta azzal, hogy amszterdami tartózkodása során kísérje figyelemmel az erdélyi református egyház megrendelésére készülő magyar nyelvű biblia nyomtatását.

Misztótfalusi úgy tartotta leginkább teljesíthetőnek e megbízatását, ha közben maga is kitanulja a nyomdászmesterség minden csínját-bínját. Az Elzevir család által üzemeltetett nyomdában kezdte meg ismeretei gyarapítását, de hamarosan átpártolt a konkurens Blaeu nyomdához. A nyelvismerete hiányából adódó nehézségek leküzdésére tett erőfeszítései, hallatlan szorgalma, kitartása, nem utolsó sorban pedig veleszületett tehetsége révén gyorsan haladt a szakma alapjainak és fortélyainak elsajátításában. Betűmetszés terén rövidesen túlszárnyalta mestereit, 1683-ban önálló műhelye megnyitásával ugyanakkor anyagilag is függetlenedett. Újszerű, modern betűi világszerte nagy tetszést arattak, egyre másra érkeztek műhelyéhez a megrendelések Angliából, Lengyelországból, Svédországból. Ügyfelei közé tartozott a Vatikán, a firenzei Medici család, a grúz uralkodó, továbbá az ő nevéhez fűződik az örmény és zsidó betűminta elkészítése is.

Mivel a biblia nyomtatására szánt összeg nem érkezett meg Erdélyből, úgy döntött, hogy azt saját költségén adja ki. Megfeszített munkával, sok nélkülözés árán gyűjtötte össze azt a mintegy 12.000 tallért, amely fedezte a 3500 példány kiadási költségeit. Az elsősorban otthoni használatra szánt, a vizsolyinál lényegesen kisebb méretű biblia külső megjelenésében is impozáns volt: aranymetszéssel díszített bőrkötés fogta össze az aranyozott lapszéleket. Miszótfalusi Kis Miklós Körültekintő szöveggondozást végzett, törekedett a nyelvhelyességi problémák kiküszöbölésére, és helyesírási újításokat is alkalmazott. Nem csekélyebb alkalomból fordult tehát fentebb idézett levelével a címzetthez, mint hogy tájékoztassa a grófot a magyar nyelvű „Aranyos Biblia" nyomtatásának elkészültéről, s amelynek egy példányát bírálat céljából meg is küldött neki. Teleki olyannyira pozitívan értékelte a hírt, hogy 100 darabra tartott igényt belőle. Kevésbé volt kedvező a fogadtatás református egyház vezetői részéről, akik alaptalan vádakkal, legsúlyosabbként a Biblia szövegének meghamísításával illették.

A tartalmát tekintve igen fontos levél más szempontból is érdekes. Horváth József az erdélyi merített papírokon található vízjelek kutatása során fedezte fel és állapította meg, hogy a szóban forgó iraton Misztótfalusi Kis Miklós a saját monogramját alkalmazta vízjelként. A levél papírján szabad szemmel is kivehető az egymásba kapcsolódó K, N és M betű rajza. (Az N betű a latin Nicolaus, magyarul Miklós keresztnevet jelenti.) A merített papírra írt levél mérete 246x376 mm. Az eredeti ív bal felét képezi, szalmasárga színű, felhős, vágott széllel. A papír bal oldalán a vízjelen kívül, 19-20 mm távolságra látható egy segédborda, továbbá kilenc merevítő borda vízjele, egymástól 25-26 mm távolságra. A monogram vízjele a fél ív közepén, két merevítő borda között helyezkedik el. Egyenes állású és jól látható, mérete 36x25 mm.

A vízjel felfedezése Kis Miklós munkásságának egy eddig nem ismert területét tárta fel. Nevezetesen azt, hogy a betűmetszés és nyomtatás mellett papírkészítéssel is foglalkozott, s így jelenhetett meg merített papíron vízjelként saját tervezésű monogramja.

Ismereteink szerint a Misztótfalusi tevékenységével foglalkozó szakemberek vízjeltörténeti szempontból még nem végeztek kutatásokat. Ezért aztán nem derülhetett fény arra sem, hogy Kis Miklós a nyomtatáshoz szükséges, monogramjával ellátott ívek egy részét merítő szita alkalmazásával állíttatta elő. Valószínűsíthetjük azonban, hogy ezzel a vízjellel több papírívet is készíttethetett, amelyet levelezéséhez, esetleg valamelyik Hollandiában nyomtatott könyvének kiadásához használhatott. Monogramjának vízjele kitűnik a Hollandiában készített korabeli papírok sorából: ekkor ugyanis a vízjelábrák többnyire növényeket, állatokat, mitikus alakokat, vallási jelképeket, égitesteket stb. ábrázoltak. Az viszont egyáltalán nem volt bevett, hogy a megrendelő nevét megjelenítsék a papíron. A fenti vízjel tehát azért számít kuriózumnak, mert ez az egyetlen ismert, külföldön előállított merített papír. A rajta található vízjel érdemessé teszi arra, hogy szellemi, kulturális örökségünk részeként megbecsüljük.

Csakúgy, mint magát Misztótfalusit, aki sikerei csúcsán, 1689 őszén visszatért Erdélybe, és letelepedett Kolozsvárott. Újító eszméi, tanai, ötletei itthon azonban nem találtak megértésre. Míg külföldön művésznek tartották a betűmetszőt, addig hazájában vasművesnek titulálták. Naivságáért keservesen megfizetett, és megtapasztalhatta, hogy „senki sem próféta a saját hazájában". A református egyházi zsinat elé citálták. Érvelése, az 1698-ban Kolozsváron megjelent „Mentsége" nem győzte meg vádlóit. A zsinat előtt kellett visszavonni tanait. A meghurcolt, porig alázott férfi a folytonos zaklatásba belebetegedve, lelkileg megtörve, 52 évesen távozott az élők sorából. Kálváriáját, tragikus sorsát Németh László az Eklézsiamegkövetés (1946) címmel írt, tévéjátékként (1970) is nagy sikert aratott drámájában méltóképpen örökítette meg.

Bízunk abban, hogy az utókor által rehabilitált és elismert Misztótfalusi Kis Miklós munkásságáról alkotott ismereteinket hasznosan egészíti ki ez a vízjeltörténeti érdekesség, s talán alkalmas arra is, hogy másokat további kutatásokra ösztönözzön.

Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika, Dékány Szilveszter