Szent Dorottya ereklyetartója

Az ereklyetartó elő-...

Nagyon boldog lehetett a Tarnóczy család tagja, amikor kezébe fogta Szent Dorottya különösen becses ereklyéjét és a hitelességét tanúsító iratot. Mint minden család, ők is gondosan őrizték a vagyonukat és a jogaikat biztosító, igazoló dokumentumokat. Valójában nem tudjuk pontosan, Tarnóczy Pál hogyan jutott az ereklyéhez, amely a család néhány iratával együtt került a Magyar Országos Levéltárba. Az ereklyék tisztelete alapvetően meghatározta a középkor hit- és gondolatvilágát. Az ereklye eredetileg a szent földi maradványát vagy annak bármely kis darabját jelentette. Ereklyeként tisztelték továbbá azokat a tárgyakat is, amelyek az élő szent testével egykor érintkeztek.

...és hátlapja

Az ereklyék tisztelete által életre hívott igények növekedésével később már az a tárgy is ereklyévé vált, amely érintkezésbe került az eredeti ereklyével. Az ereklyék védelmet nyújtottak a közelükben élők számára. Mellettük imádkozva a hívők a szentek közbenjárását kérték különféle ügyeikben, és csodájuktól remélték sorsuk jobbra fordulását. Az ereklyék természetfölötti erejébe vetett hit egyidős a Római Birodalomban államvallássá lett kereszténységgel, a 4. században indult hódító útjára.  

Keleten már ekkor élt az a szokás, hogy a kiemelt holttestet ereklyeként szétosztották, ám nyugaton még szentségtörésnek számított a sírok felnyitása. Amikor azonban a keleti gótok a 6. században feldúlták Róma külvárosi temetőit, a helyzet megváltozott: a pápák a katakombák leghíresebb ereklyéit a székesegyházakba szállíttatták. Galliában a normannok elől menekülő szerzetesek pedig magukkal vitték a legfontosabb kincseiket, így az ereklyéiket is. Ilyenformán szokássá vált a szentek ereklyéinek átszállítása.

Minden templom és kolostor megpróbált ereklyéhez jutni. Már 380-ban tiltották az – általában adományozásnak feltüntetett – adásvételt, az üzérkedés mégis felvirágzott. A 9. században az ereklyekereskedelem központja egyértelműen Róma volt, Konstantinápoly elfoglalásával (1204) és a keresztes háborúk idején pedig a kelet csodatévő ereklyéi is Európába áramlottak. Egy-egy ereklye megszerzése olyan hihetetlen jelentőségre tett szert, hogy egyesek rabolni, gyilkolni is képesek voltak érte.

Zarándokok indultak útnak, hogy távoli városokban imádkozhassanak a híres szentek sírjánál, ereklyéinél. A legfontosabb zarándokutak során, amelyek Jeruzsálembe, Rómába vagy Santiago de Compostelába vezettek, a hívők sorban megálltak a kisebb jelentőségű templomoknál és kolostoroknál is. A vezeklők, a gyógyulásra vagy az örök üdvösségre vágyó hívők akár hosszú hónapokra is távol maradhattak az otthonuktól.

A Tarnóczy család Szent Dorottya-ereklyéje ma az Országos Levéltár rendkívül értékes, szigorúan őrzött darabja. Az ereklyét ovális alakú, belül szépen díszített, ezüst ereklyetartóban helyezték el, amelyet elöl kristály borít, a hátoldalát pedig vörös viaszpecsét zárja le.

Szent Dorottya a 4. század elején, a keresztényüldözések idején halt mártírhalált a kappadókiai Cézáreában. Emléknapja február 6-án van. A kertészek, a virágárusok védőszentje ő; Bálint mellett a jegyesek védőszentjének is tekintik. A legenda szerint Dorottya halála előtt így szólt kínzóihoz: „Jézus Krisztust kívánom látni, aki az Atya jobbján ül a mennyországban, ahol sosincs tél, és ahol a gyönyörűségek kertjében rózsát és almát fogok szedni.” Amikor a vesztőhelyre vitték, egy Teofil nevű ifjú csúfolódva azt mondta a szűznek, hogy ha majd megérkezik a Jegyeséhez, akinek az országában mindig tavasz van, küldjön neki rózsát és almát. A kivégzés után, a februári hidegben, a gúnyolódó előtt egy kisfiú képében angyal jelent meg, és átadta neki a Dorottya által küldött virágot és a gyümölcsöt egy kosárban. Teofil ennek hatására megtért, és később ő is vértanúhalált halt.

Az ereklye eredetiségét igazoló okirat
Családok, személyek, testületek és egyesületek iratai – Családi fondtöredékek – 559/1. – No. 10.

Azt is gondolhatnánk, hogy az emberek csak a középkorban igyekeztek ereklyékre szert tenni, de ez korántsem így van. Az említett, a Szent Dorottya-ereklye eredetiségét nyilvánosan elismerő irat 1730. május 28-án keletkezett, de ma is állítanak ki efféle tartalmú, a képen láthatóhoz megszólalásig hasonló dokumentumokat Rómában. Az előre nyomtatott igazoláson szerepel a kibocsátó magas rangú egyházi méltóság neve, az iratot a végén aláírás, dátum és a hivatal pecsétje zárja. A latinul írt szövegben a szabadon hagyott helyekre beírták a szent nevét. Esetenként rövidítésekkel jelezték, miért avatták az illetőt szentté. Közölték, hogyan néz ki és miből készült az ereklyetartó. Gyakran külön bekezdés óv attól, hogy a relikviát, bárki kezébe kerüljön is, árulják vagy elcseréljék. A képen látható irat végén erre csak két szó utal: „Gratis ubique”, vagyis: mindenütt ellenszolgáltatás nélkül. Az egyházi törvények ugyanis tiltják az ereklyék pénzért való árusítását. Az ereklyetartó azonban már nem esik e szigorú szabályozás alá.


Felhasznált irodalom:
Pierre André Sigal: Isten vándorai. Gondolat Kiadó, Budapest, 1989.

Fotó: Czikkelyné Nagy Erika