Saroltavár – körfalu a Bánságban

A belső térre, melynek közepén volt a kút – melyet az 1784. évi térkép is ábrázol –, eperfákat ültettek. A tér közepére eredetileg négy út vezetett be, később az úthálózat megváltozott, ahogy az 1821. évi térképeken is megfigyelhető. A települést a Bánság betelepítésének második hullámában, 1771-ben alapították 131 német telepessel. Lakosait gróf Karl Ignaz Clary-Aldringen temesvári kormányzó telepítette ide. 1782-ben Pósfay József vette meg a kincstártól, de 1814-ben herceg Schwarzenberg Károly, majd Kevermesi Thököly Péter és 1838-ban báró Sina György tulajdonába került.

A falu térképei a Temesi Kamarai Adminisztráció Térképészeti Igazgatóságának (Mappirungs-Direktion) anyagával 1895-ben kerültek a Magyar Országos Levéltárba. A Térképészeti Igazgatóságot a Temesi Bánság visszacsatolása után, 1780-ban hozták létre Mappirungs Corps jogutódjaként, majd 1812-től Planarchivnak nevezték. Az Igazgatóság feladatai közé tartozott
- a telepítésekhez és az úrbérrendezéshez kapcsoló térképezés,
- a maradványföldek és az indusztriális telkek felmérése,
- a községszabályozások elvégzése (vagyis a régi falvak szabályozása, szabályos geometriai alapon történő újjáépítése),
- illetve a birtokviszonyokban beállt változások vezetése, a helyesbítések végrehajtása.

Franz Häscher: Plan von dem Dorff Scharlodenburg ..., 1775 (Koller 1784-es határkiigazításával)
Térképtár – Königliche kameralische Mappierungs Direction – Térképek (S 1) – No 102/1
 

A térképekhez tartozó iratok, földkönyvek sajnos Saroltavár esetében nem maradtak fenn, de a térképekről így is számos információt leolvashatunk. Az első, 1780 előtti birtokfelosztást Franz Häscher kamarai mérnök végezte 1775-ben. A térképen szereplő táblázat szerint 31 féltelek volt a falu területén, továbbá szőlők, gyümölcsösök, legelők. A falunak volt temploma, plébániája, temetője, fogadója, mészárszéke, malma és szénaraktára. Az egyes parcellák mezőjében fel vannak tüntetve a birtokosok nevei, továbbá a fekete számok a parcella számát, a piros számok pedig a házszámokat jelentik. A hét üres telektől eltekintve egyes parcellák birtokosai a következők: Gothardt Vend, Matheus Zoster, Johannes Guberta, Maria Margaretha Luczianin Wittwe (vagyis özvegy), Simon Guberta, Jacob Robbe, Antoni Mott, Johann Schweitzer, Adam Marx, Christoph Weingärtner, Johannes Corneth, Lorentz Schweitzer / Schweizer, Christian Gygi / Gigy [Hügner], Joseph Higne [Hügner] senior, Nicola Higne [Hügner], Joseph Higne junior, Christoph Mischelis, Johannes Andriolo, Thomas Longo, Bartholomae Trettell, Pietro Sanolli Sanoli, Gotfridt Breitterer / Breitrer / Breiterer, Paul Hollinger.

Egy másik, Wilhelm von Prockelt másolatában fennmaradt térképről (S 1 No 102/2) a szőlők és gyümölcsösök birtokosainak neve tudható meg: Partholome [Batholomäus] Drettel, Peter Danalin, Jacob Rubel [Robbe?], Simeon Gubert, Jordan Zician et Andriolo, Patista [Baptist] Guberda, Gorhard Weiner, Paul Höllinger, Tomas Lonko, Johan Andreo[Andrioli?], Jacob Mihayli, Mathias Roster [Zoster?], Joseph Hieginie junior, Johan Schweizer, Lorenz Schweitzer, Johann Kornet, Cristoph Weingärner, Adam Mark, Nicola Hieginie, Gotfrid Preiter, Josep Higin senior, Lopad Cornicon v. Aliosch [Temesillésdről], Petro Januschel v. Aliosch, Philipp Stej.
Az eltérő helyesírású és hangjelölésű névalakok sok esetben ugyanazt a személyt, illetve családot takarják, mint például Trettel – Drettel, Higne – Hieginie – Higinie, Guberta – Guberda – Gubert, Breitterer – Breitrer – Breiterer – Preiter.

Franz Häscher – Koller: Saroltavár térképe, 1784
Térképtár – Königliche kameralische Mappierungs Direction – Térképek (S 1) – No 102

1784 októberében Koller mérnök helyszínelte és helyesbítette a korábbi felmérést. Határkiigazítást végzett (S 1 No 102/1 jelzetű térkép), illetve újramérte az egyes területeket és javította számításokat, melynek eredményeit külön táblázatban is megadta. A helyszínelésnél például kiderült, hogy a korábbi felméréshez képest a maradványföldek (a jobbágy kezén levő és az urbáriumban szereplő földterület különbsége) esetében is jelentős eltérések mutatkoztak. Az 1784-es térképen a faluhatár mentén fel vannak tüntetve a birtokosok nevei a telekszámokkal együtt: Joseph de Bosfaj, Andreas Schweitzer, Peter Perann, Cristoph Leinwerth, Thomas Meschymosser, Phillip Lechner, Andrila Janosch, Heinrich Scheuerman, Azim aluj Georgie, Simon Gubert, Akim st. Jano, Christoph Weingärt[ner], Georgie st. Jano, Johann Andriol[i], Rista Gabrilla, Jakob Roppel, Thoma Mihaj, Lorenz Schweitzer, Jacob Würtash, Peter Hekmann, Franz Marp, Abraham Leyer, Johann Gubert, Andreas Grill, Joseph Zweeng, Johann Buchert, Kasper Heilmann, Schivoin Millin, Franz Schano, Pable Poppovitz, Peter Roster, Jonn Schurs.

Külön táblázatban tartalmazza az indusztriális telkeket (olyan allodiális jellegű földek, melyeket a jobbágyok műveltek, és használatukért megszabott összeget fizetettek a tulajdonosnak, tehát lényegében bérföldek), ezen belül megkülönböztetve a szőlőket és a gyümölcsösöket, a birtokosok nevével együtt: Joseph Hygner, Mattes Albert, Simon Gubert, Lorenz Schweitzer, Kasper Heilmann, Julianna Schweitzerinn, Margaretha Hygner, Margaretha Roster, Christoph Michelj, Thomas Longo, Paul Höllinger, Johann Gubert, Johann Andriolo, Jakob Roppel, Anna Dannolinn, Andreas Schveitzer, Christian Hügner, Johann Andriolo, Phillipp Stey, Jacob Rubel, Lapadat Kornikon aus Alleusch, Peter Janoschel aus Alleusch.

 

Kasmir Johann Haag - Anton Fr. v. Baselli: Saroltavár térképe, 1821
Térképtár – Königliche kameralische Mappierungs Direction – Térképek (S 1) – No 102/3

1794-ben a telkeket újra felosztotta Kasmir Johann Haag mérnök, az ő térképét Anton Fr. von Baselli 1821. évi másolatában ismerjük. Ebből kiderül, hogy a 19. század elejére a belterület utcahálózata átalakult, már csak három főút vezetett a falu központjába, és már volt iskola. Az úrbéres szőlőbirtokkal és gyümölcsössel rendelkezők között a következő neveket olvashatjuk: Fridrich Gall, Lenhard Erd, Eva Hebmaum, Joseph Saitz, Michl Zeitvogel, Johan Konrad, Thomas Müller, Georg Pfefferman, Bernhard Huk, Johan Simon Blumenthal, Niklas Mithauer, Jeremias Blauhorn, Ursala Himmlsbacher, Johan Bauer, Hironimus Paulin Wiesenh, Christian Graff, Johan Mayer, Johan Döringer, A. Maria Schum Atringen, Ludwig Hopp, Ernest Huck. Az allodiális földeken Peter Schöpfler, Georg Ashauser, Konrad Frenol, Lorenz Sonlag, Heinrich Töröck, Fideli Fertig, Porton Pister, Jeremias Blauhorn, Benhard Erd és Franz Kranz rendelkezett házhelyekkel.

Saroltavár térképei jó példái az ún. „úrbéri térképtárban”, vagyis a Mappirungs-Direktion anyagában őrzött kartográfiai dokumentumoknak. Ezek többségében ténylegesen úrbéri térképek, vagyis olyan adózási céllal készült birtoktérképek, amelyek elsősorban az úrbéri földeket, illetve az úrbéresek által használt parcellákat ábrázolják, de többnyire az allodiális területeket is feltüntetik. A föld birtokosainak, használóinak felsorolása, illetve a gazdálkodási adatok, mint például a művelési ágak felvétele vagy magán a térképen, vagy a térképhez kapcsoló dokumentumban, iratban, földkönyvben történt meg. Magyarországon a 18–19. századból maradtak fenn úrbéri térképek.

 

Irodalom:
Irmédi-Molnár László: A Magyar Kamara térképező munkálatai a Temesközben 1780-tól 1859-ig. In: Térképtudományi tanulmányok. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Térképtudományi Tanszékének évi beszámolója az 1956–58. évre. Budapest, 1958. 5–88. p.
Saroltavár honlapja a település 20. századi térképével és telekfelosztásával, valamint a település a Google térképén.