1929 júliusának első keddi napján, hétköznapokon szokatlan nagyságú tömeg jelent meg a svábhegyi fogaskerekű városmajori és svábhegyi állomásain. A nemzeti színű zászlókkal és címerekkel feldíszített alsó, városmajori állomáson hatósági képviselőkből, a főváros vezetőségéből és meghívottakból álló ünneplősereg a villamosított fogaskerekű átadására gyűlt egybe. 1874-es átadása időpontjában, a Városmajortól a Diósárokon át Svábhegyre vezető vaspálya korszakalkotó újítást jelentett a főváros közlekedésében.  Az építtető bázeli Internationale Gesellschaft für Bergbahnen által 53 évig koncesszióban üzemeltetett gőzmozdonyú svábhegyi fogaskerekű felett azonban már alaposan eljárt az idő, amikor 1926-ban a főváros kezelésébe került.

A Székesfőváros által 1926. november 6-án átvett és a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.-nek (BSZKRT) üzemeltetésre átengedett "fogas" korszerűsítése szinte nyomban megkezdődött az átvételt követően. A közel két és félmillió pengőbe kerülő korszerűsítés alkalmával az 1890-ben a Széchenyi-hegyig meghosszabbított pályát átépítették és modernizálták.

Az egyvágányú pályán korábban használt 17,4; 20 és 21,8 kg-os Vignol síneket 23,6 kg-os Vignol-rendszerű sínekre cserélték ki, az új zúzott kőágyazat elkészítésekor új kitérőket létesítettek és egyes megállóhelyeket áthelyeztek, illetve másokat megszüntettek. A pályarekonstrukcióval egyidejűleg a fogaskerekű vonalának közepén, az Erdei iskola megállónál áramellátást biztosító transzformátor alállomás is létesült. A fogaskerekű villamosításánál a BSZKRT városi vonalain használt 550 Voltos egyenáram került alkalmazásra, ezért a Ganz-féle Villamossági Rt. által megépített és felszerelt alállomás kettő darab 550 Voltos konvertere szükség esetén a közúti villamos hálózatot is kisegíthette. Az átalakító állomás ténylegesen csak a vasárnapi csúcsforgalom alkalmával volt üzemben, hétköznapokon a Pállfy átalakító állomás szolgáltatta a vontatási áramot.

A fogaskerekű áramellátásában szerepet játszott az Országos Levéltár főépülete melletti transzformátorállomás is.
Gazdasági Levéltár — Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt.  — Műszaki osztály — 370 - 7.

A villamosított pályára tervezett tízperces menetidő biztosítása érdekében nyolc darab kéttengelyű mozdonyból és egy tengelyes, a mozdonyra támaszkodó, ezért vele egy egységet alkotó ún. Rowan-rendszerű személykocsi beszerzése mellett döntött a BSZKRT.  Az új, svájci minta alapján készült villamos járművek kivitelezése a magyar mérnökök és hazai ipar - a Ganz és Társa Rt., Ganz-féle Villamossági Rt. - munkáját dicsérte.

A forgalmat lebonyolító vonategységeket a két testvérvállalat közösen állította elő az első két mozdonyt szállító winterthuri Schweizerische Lokomotivfabriktól megvásárolt tervek alapján.  A Ganz és Társa Rt. által készített mozdonyok összes villamos berendezését, így a mozdonyokba épített mezőszabályozású kompoundmotorokat a Ganz-féle Villamossági Rt. állította elő. Az egymással sorba kapcsolt két, egyenként 140 lóerős motornak köszönhetően a mozdonyok minden segédeszköz nélkül képesek voltak völgymenetben az energia-visszanyerésre (rekuperációra). A Svábhegyi, vagy a Széchenyi-hegyi állomásról lefelé tartó mozdony a villamos fékezésnél szabaddá váló energiát, átlagosan 200 amper áramot tudta a felsővezetékbe visszatáplálni. Az új járművek részére a Városmajorban épült meg az új kocsiszín és műhely. A városmajori indóház  - (felvételi épület) ­- faláról ekkor tűnt el az önérzetes „Per aruda ad astra" - „A meredélyeken át a csillagokhoz" felirat.

A BSZKRT a fogaskerekű vasút üzemének villamosításával elsősorban az utazóközönség kényelmét kívánta szolgálni. A társaság a villamosítás ideje alatt is fenntartotta a gőzüzemű közlekedést, az utasszállítás csak a Svábhegy - Széchenyi-hegy szakaszon szünetelt 1927 novemberében az Erdei iskolai megállónál található kitérőváltó cseréje miatt.

A fogaskerekű áramszedőjének tervrajza
Gazdasági Levéltár — Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt.  — Ganz-féle Villamos Rt.  — Tervtári iratok (Z 1598)  — 377 -79 -1.

Noha a próbajáratokat és a pálya megnyitását 1928-ra tervezték, a villamosüzemű forgalom csak 1929. július 2-án délben indult meg. A főváros nagy áldozathozatalával megújított, turizmust is szolgáló fogaskerekű újból Budapest egyik legmodernebb közlekedési eszköze lett. Az utolsó gőzüzemű fogaskerekű járat köhögő hangjának elhalkulásával új korszak kezdődött, nem sejtve, hogy a városmajori indóháztól Hermann Miksa akkori kereskedelmi miniszter jelenlétében elindult és egy rövid szakaszon általa is vezetett első villamos fogaskerekű és társai majd évtizedekig, 1973-ig közlekednek.

Fotó: Czikkelyné Nagy Erika