Krúdy Gyula 1823-ban született Szécsénykovácsiban, Nógrád megyei földbirtokos családba, apja a megye várnagya volt. Jogot végzett, és hat évi katonai szolgálat után ügyvédként dolgozott. Az 1848-as szabadságharc őt is magával ragadja, már 1848 augusztusától önkéntesként szolgál, Jellasich ellen harcol, majd Komáromban Klapka alatt szolgál testvérével, Krúdy Kálmánnal. A komáromi várvédőkkel együtt részesülnek ők is amnesztiában. Az abszolutizmus éveiben Pozsonyban ügyvédkedik, itt szerzi meg 1855-ben második ügyvédi oklevelét. Később Szabolcs megye tiszti főügyésze lett. Feladatai közé tartozott a volt honvédek körözése és letartóztatása is. Saját testvérét, Kálmánt kellett volna elfognia elsősorban, aki a szabadságharc bukása után az Ipolyság erdőiben húzta meg magát, s onnan kitörve betyárok, szegénylegények módján csapott le az osztrák csendőrségre, fosztogatta az önkényuralomnak behódolt nagybirtokosokat. Alakja később a szegénylegényekről, betyárokról szóló novellák, történetek mintájául szolgált.

Krúdy minősítési táblázata
D 191 – Abszolutizmuskori levéltár – Magyar Királyi Helytartótanács – Elnöki iratok  – III. 1865:34

Habár Krúdy Gyula kényszerűségből kiszolgálója volt az új rendnek, és hivatali esküt is tett, nem értett vele egyet. Nem volt túl hatékony a szökött honvédek üldözésében sem. Az alispán által 1863-ban kiadott hivatali minősítése szerint: „Általán véve illedelmes ugyan, néha azonban szenvedélyétöl elragadtatván, kitörő ’s az állása és hivatása igényelte higgadtsággal, és komolysággal nem egészen öszveegyeztethető. Politicai tartás ez idö szerint jó.”

„Kitörő szenvedélye” azután bajba is sodorta: 1864-ban egy,  az első alispánnál tartott díszebéd végeztével a közigazgatást érintő politikai szóváltásba keveredett. Kifogásolta, hogy a jelen lévő hivatalnokok illetlen módon viselkednek, hivatalukhoz semmiképpen nem méltó ilyen tivornyázás, és ilyesféle megjegyzések. A szóváltás során Becske Lajos alispán fia, Becske Bálint megyei jegyző megsértette Krúdyt, mire Krúdy ellökte. A kitört csetepatéban végül Becske Lajos alispánt, a főjegyzőt, és több megyei hivatalnokot is megvertek. Krúdyt rögtön felfüggesztették hivatalából (fizetésének azonnali megvonásával!).

Részlet a vizsgálati jegyzőkönyvből
D 191 – Abszolutizmuskori levéltár – Magyar Királyi Helytartótanács – Elnöki iratok  – III. 1865:34

1864-ben már közel volt a kiegyezés, a hangulat enyhült, s a megyében nem igazán akarták Krúdy Gyulát megbüntetni tettéért. Ezért nem is tartóztatták le, az ellene folyó vizsgálatot jogi csűrés-csavarással húzták, pl. felvetették, hogy nem a szabályok szerint folyt felfüggesztése, az alispánt nem hivatalában, hanem magánemberként inzultálta, s így nem lehet ellene hivatali eljárást indítani, stb. Nem akadályozták szabad mozgását sem, így 1865 elején Pestre költözött, s távolléte újabb indok volt a vizsgálat további elhalasztására. Végül hivatalából mégiscsak elbocsátották, s átmenetileg Pesten talált azután ügyvédi állást.

A kiegyezés után a debreceni honvédegylet tagja, majd az 1890-es évek elején a Szabolcs megyei honvédegylet alelnöke lett. Haláláig a Soroksári úti Honvédmenház parancsnoka volt.