Száz évvel ezelőtt, az első világháborúban sem állt meg az élet a karácsonyi ünnepek idején. A katonáknak a frontvonalat télen, hóban-fagyban is tartaniuk vagy éppen erősíteniük, kiépíteniük kellett. 1917-ben, amikor az olasz csapatoknak a nyárra tervezett isonzói támadása több alkalommal sem járt sikerrel, az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege (és köztük a magyar csapatok) a keleti frontról átvezényelt német haderők támogatásával támadást indított. 1917 októberében került sor az ún. Caporettói áttörésre, amelynek során a Monarchia katonái és a német haderő az olaszokat nyugatabbra, egészen a Piave folyóig szorították vissza. Az újonnan megszerezett hadállást azonban folyamatosan, még a karácsony idején is biztosítaniuk kellett.

Az ezen a héten közreadott első világháborús emlékek (fotók, emléklapok és az 1918-ban elhunyt Salgó Richárd levele) jól mutatják, mennyire meghatározták a háborús események a mindennapok mellett még az ünnepnapokat is. Az otthon maradottakat, a támogatókat emléklapokkal jutalmazták, amelyeken a karácsonyi angyalokkal közös képen láthatók a szuronyos katonák – további lelkesedésre és kitartásra buzdítani a hátországban maradottakat. A fronton szolgálatot teljesítők pedig fenyőfaállítással próbálták meg életükbe becsempészni az ünnepnapok hangulatát.

MNL OL, Salgó (Spitz) család (P 1856), 5. tétel: Salgó Richárd levelei feleségének az I. világháború idején, 1917. december 24.

MNL OL, Boros, Müller és Volf rokon családok (P 2021), 37. tétel: Boros Ádám irata.

MNL OL, Kölber család iratai (P 963), 15. boríték.

MNL OL, Bizáki Puky család levéltára, Rokon családok (P 1806), Mátyás Sándor katona emlékei, 9. tétel, No. 4.

Minden kedves olvasónknak áldott, nyugalmas és békés karácsonyi ünnepeket kívánunk!