Ezért kialakulásuknak is több útját ismerjük. Készülhettek kimondottan olyan céllal, hogy egy adott ország, állam, fejedelemség, hercegség vagy egyházmegye hivatalainak, tisztviselőinek jegyzékét állítsák össze. Erre utal az, hogy kezdettől fogva címjegyzék, hivatali jegyzék, állami kalendárium néven jelentek meg. A sematizmusok másik része a népi kalendáriumokból alakult ki. A harmadik típusba az udvari kalendárium tartozik, vagyis olyan összeállítás, amely egy adott udvarra, udvartartásra vonatkozik, tehát udvari használatra szánták, így felsorolja például az ottani ünnepnapokat, gálanapokat.

A Német-római Birodalmon belül a legkorábbi ismert állami kalendárium (Amtskalender) Bécsben jelent meg, 1692-ben Kaiserlicher Hof- [und Ehren-]kalender néven (1806-ig). A korai kötetek esetében megjegyzendő, hogy azok még nem igazi sematizmusok. Kezdetben csupán az aranygyapjas rend lovagjait sorolta csak fel, és 1716-tól közölt rendszeresen hivatali tiszti címjegyzéket. Ezt követte 1701-től 1806-ig egy másik sorozat, a Kaiserlicher, Königlicher und Erzherzoglicher Staats- und Standeskalender.

A Német-római Birodalomban ezek után kerültek csak kiadásra más országok és birodalmi városok hivatalai jegyzékei (Szász választófejdelemség: 1702; Poroszország: 1704; Nürnberg: 1705/1706; Würzburg: 1707).

Ezen előzmények után a Magyar Királyságban csak a 18. század első harmadában találkozunk „tiszticímtárral", de még nem önálló kötetként, hanem a népi kalendáriumok mellékleteként. A kiadók döntése mellett szólt, hogy a kalendáriumoknak biztos felvevőpiaca volt, így várható volt, hogy elkelnek ezek a kötetek is. Legkorábbinak egy 1730. évi sematizmust tartunk, ez azonban nem vált rendszeres kiadásúvá.

Először Streibig József, győri könyvkiadó nyert el privilégiumot olyan címtár nyomtatására, amelyben egyházi személyek, nemesek és tisztviselők névjegyzékét is megjelenthette. Ezek a névjegyzékek (tiszticímtárak) azonban ekkor még nem önállóan, hanem más kötetbe kötve jelentek meg: a pozsonyi Speiser (Spaiser, Spaiszer) nyomdával társulva az évente kiadott kalendáriumokhoz kötve. 1738-tól már Speiser Ferenc is privilégiumot kapott a tiszticímtárak kinyomtatására. Így tehát a Magyar Királyság esetében a 18. századból kezdetben három külön sorozatról beszélhetünk: a Pozsonyban megjelenő Magyar-Országi státusok titulusival bövitett, uj kalendariom-ról (1737-től), a győri kalendárium (Calendarium Jauriense) mellékleteként publikált sematizmusról,valamint egy nagyszombati kiadványról.

A nagyszombati jezsuita nyomdában 1675-től látott napvilágot a Calendarium Tyrnaviense. Az évente megjelenő kötetek elég későn, 1758-tól kezdődően tartalmaznak sematizmust (Ecclesiasticae et seculares regni Hungariae dignitates ac honorum tituli pro anno 1758 congesti). Később a jezsuita rend feloszlatása és az egyetem (így az egyetemi nyomda) budai, majd pesti átköltözése utána megváltozott néven jelent meg (Vetus et novum calendarium ad annum a nativitate salvatoris nostri Jesu Christi).

E sematizmusok közös vonása, hogy nem csak egyházi tisztviselői jegyzéket tartalmaznak, hanem világi hivatalit is. Ezekből a 18. század első felére vonatkozóan azonban csak hiányosan ismerhetjük meg a legfontosabb kormányszervek hivatalnokait. A legkorábbi, 1738. éviben a Magyar Udvari Kancellária, a Magyar Királyi Helytartótanács és a Magyar Kamara alkalmazottainak neve szerepel. Az ezt követő kötetek felsorolják már az alsóbb rendű hivatalnokok (írnokok, járulnokok) neveit, sőt a segédhivatalokok személyzetét is. Megtalálhatók bennük a bíróságok, vagyis a Hétszemélyes Tábla, a Királyi Tábla, a kerületi táblák, a Báni Tábla és a Horvát Kerületi Tábla tisztviselőinek névjegyzéke.

A kalendárium-típusú sematizmusok két részre bonthatók. A kalendárium rész hónapokra lebontva épül fel, gyakran üres oldalakat is tartalmazott a saját feljegyzések számára (Schreib-Kalendar). Az első oldalakon külön jegyzék szolgált annak a feltüntetésére, az uralkodóházból mikor kinek az ünnepnapját, születés- vagy nevenapját ünneplik. A naptárak hasznos gyakorlati tudnivalókat is közöltek: holdfázisokat, asztronómiai jeleket, a nap keltének és nyugtának idejét, továbbá egészségügyi tanácsokat (így például érvágási szabályokat) vagy háztartási, kertészeti javaslatokat.

Az olvasóközönség megnyerésére irányult az ún. történeti rész, uralkodók, eseméynek rövid leírásával, de helyet kaptak a naptár oldalain topográfiai adatok (például a vármegyék, szabad királyi városok, települések listái). A kalendárium kézikönyv jellege miatt évről-évre nyomtatásra kerültek vásártartási időpontok, kapuk nyitvatartása, illetékek, valamint mértékek és súlyok értékei, pénzváltási arányok, továbbá az utazók számára postaútvonalak, postaállomások. Fontos szerepet töltött be az „időjósló" fejezet, ezt azonban egyre inkább betiltották a megalapozatlan, inkább csak érdekességre és babonára törekvő adatok miatt.

A sematizmus rész általában két nagy fejezetre oszlott. A Magyar Királyság esetében az egyházi részt a világi méltóságok és hivatalok felsorolása követte. (Az Erdélyi Nagyfejedelmség esetében 1794-ben e két rész sorrendje fordított volt.)

Az „állami" sematizmusok feltüntették az országos kormányszervek, a bíróságok, a katonai hivatalok, gyakran az erdészeti és bányahivatalok tisztségviselőit, de gyakran olvashatjuk bennük az egyes oktatási intézmények (egyetemek, akadémiák, gimnáziumok) tiszticímtárát.

Az egyre terjedelmesebb sematizmus részhez idővel betűrendes névmutató járult, így is megkönnyítve az eligazodást.

Felvetődhet a kérdés, mennyiben tekinthetők a sematizmusok megbízható forrásoknak?

A 18. században a törvényhatóságokat és a kormányszerveket uralkodói rendeletek kötelezték az adatszolgáltatásra. A tiszti címtárak azonban mindig az adott tárgy-év előtti személyzeti viszonyokat tükrözik, íg az év utolsó hónapjaiban elhunytak, kilépetteket még alklmazottként tüntetik fel.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Központi Könyvtárában őrzött sematizmusok listáját itt olvashatja

http://mnl.gov.hu/mnl/ol/sematizmusok_18_szazad

A 18. században megjelentek jegyzéke itt érhető el.

http://mnl.gov.hu/index.php?akt_menu=1560

A fotókat Czikkelyné Nagy Erika készítette.

Köszönet Konrád Arankának és Németh-Meskó Juditnak a sematizmusok kiválogatásakor nyújtott segítségükért, valamint a sematizmusok bibliográfiai jegyzékének összeállításáért