Horthy István, Horthy Miklós kormányzó idősebb fia kora ifjúságától kezdve erős érdeklődést mutatott a technikai tudományok iránt. Középiskolai tanulmányai után a Budapesti Műszaki Egyetemre iratkozott be. Már egyetemi hallgatóként önként jelentkezett katonai szolgálatra, a repülőkhöz kérve magát. 1927-ben tett repülővezetői vizsgát. Miután egy évvel később megszerezte gépészmérnöki oklevelét, műhelygyakorlatra a Weiss Manfréd Gyár szolgálatába lépett, amely akkoriban egyedüliként gyártott repülőgépmotorokat az országban. Később egy évre az Egyesült Államokba indult tanulmányútra, ahol mérnöki érdeklődésének megfelelően a Ford Művek kísérleti tervező osztályán szerzett tapasztalatokat. Visszatérte után, 1930 őszén a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) kötelékébe lépett. Széleskörű külföldi tapasztalatai, valamint nyelvismerete miatt rövidesen az ő kezében összpontosultak az üzem export ügyei, néhány év elteltével pedig a gyár igazgató-helyettese, igazgatója, majd 1938-ban a vállalat vezérigazgatója lett. 1940-ben a Magyar Királyi Államvasutak élére került.

Az aviatikai problémákat szenvedélyes figyelemmel követte, a repülésügy fejlesztésére nagy gondot fordított, így például megszerezte az egyik legkiválóbb német motor gyártási jogát az iskolarepüléshez szükséges kismotorok előállítása érdekében. Saját képzésére is hangsúlyt fektetett: vízi-repülőgép képzést nyert, évenként bevonult a légierőhöz fegyvergyakorlatra, főiskolai oktatásban szerzett újabb repülési ismereteket és katonai gépek vezetésére is képesítés nyert. A Felvidék, majd Kárpátalja visszacsatolásakor önként vonult be rendkívüli fegyvergyakorlatra.

1938 májusában a Magyar Aero Szövetség elnökévé választották, ahol irányította a repülő-előképzés programjának kidolgozását, gondoskodott az oktatásképzésről, illetve a műszaki szolgálat ellátásáról is. Rövidesen az országgyűlés által létrehozott Horthy Miklós Repülő Alap elnöke lett, ahol a megkezdett munkát folytathatta. Közben folyamatosan tanulmányozta az aviatikában elöljáró államok repülőgépgyártását, repülésügyi szervezetét. 1942. február 19-én az 1942:II. törvénycikk alapján – a szélsőjobb többségének tüntető távolmaradása mellett, akik már a törvény előkészítése során is nemtetszésüknek adtak hangot – a képviselőház és felsőház együttes ülésén közfelkiáltással kormányzó-helyettessé választották. Horthy István személyének megválasztása – nem titkolt náciellenessége és angolbarátsága okán – a tengelyhatalmaktól történő távolodás jeleként volt értelmezhető.

Szenvedélyes repülő volt: 1939-ben – nem bevárva a hetenként egy alkalommal a célpont felé közlekedő utasszállítót – Arado 79 típusú sportgéppel repült Bombay-be üzleti ügyben, de nászútként is repülőutazást szervezett: feleségével, Edelsheim-Gyulai Ilonával szintén kisrepülővel tette meg a velencei, dél-olaszországi, tuniszi, líbiai, palesztinai, szíriai és törökországi leszállásokkal tarkított utat.

Önként jelentkezett hadiszolgálatra, 1942. május 1-jén vonult be Szolnokra tartalékos repülő főhadnagyként. Mint vadászrepülőnek feladata a saját bombázók és felderítők biztosítása, valamint a szárazföldi alakulatok hadmozdulatainak támogatása volt. Egy hadsereg-parancsnoksági jelentés tanúsága szerint „Horthy István 1942. július 4-e és augusztus 19-e között 24 alkalommal hajtott végre harcfeladatot. Különösen kiemelkedő volt a Don-környék elleni támadással kapcsolatos repülése, amikor egy nap alatt három ízben két-két órás bevetést hajtott végre részben erős elhárító tűzben. 1942. július 18-án, mint raj- és gépparancsnok személyes példaadásával és bátorságával tüntette ki magát. 1942. augusztus 18-án egy orosz Lag. 3. típusú ellenséges gépet lelőtt."

Szabó László vezérőrnagy jelentése Horthy István azonosításáról és holttestének Kassára szállításáról
Miniszterelnökség Levéltára – Minisztertanácsi jegyzőkönyvek – 1942. augusztus 25.

25. bevetésén, 1942. augusztus 20-án 5 óra 7 perckor – mely időpontot megállt órája is jelezte – Horthy István Héja típusú V-421 jelzésű gépével Ilovszkoje közelében a földbe csapódott. A tragédiát – megnyugtatóan nem tisztázható – feltételezések övezték, a kormányzó-helyettes balesetében egyes körök és Horthy István özvegye német szabotázs felmerülését látták. Mivel a gép felszállás előtti műszaki állapota az azt vizsgáló bizottság értékelése szerint kifogástalan volt, feltételezhető, hogy a Héja típusú gépek pilótáit fenyegető jellegzetes manőverezési hiba történhetett. Horthy István – akinek ezzel a típussal kevesebb közvetlen tapasztalata volt – egy közfelderítő gépet kísért volna. „Szűk körön fordult a gép felé, hogy azt bevetésre »felvegye« – áll Pirithy Mátyás repülőhadnagy visszaemlékezésében – amikor dugóhúzóba esett. A dugóhúzóból nagyszerű repülőtudásával még kivette az üzemanyaggal teli nehéz gépet, de már nem volt elég magassága ahhoz, hogy a tragédiát megakadályozhassa.” A műszaki kivizsgálásról készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a gép kb. 45 fokos szögben, 400 km/h sebességgel, orral és bal szárnnyal ért földet, majd kigyulladt.

Horthy Miklós kormányzó levele az Országgyűléshez a Horthy István halála után kialakult helyzetről; 1942. november 7.
Államfői Levéltár – A kormányzó iratai (K 589) – I-A-18

Horthy István holttestét a Parlament kupolacsarnokában ravatalozták fel, majd Kenderesen, a Horthy család kriptájában helyezték végső nyugalomra.

A szerencsétlenség körülményeit a mai napig vizsgálják. Nemrégiben – levéltári műszaki iratok információinak felhasználásával – a szolnoki Repülőmúzeum munkatársa, Magó Károly zászlós vezetésével folytattak le modellező vizsgálatokat.

Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika