Czeglédy Antal rákospalotai községi elemi népiskolai tanító 1914. július 7. és augusztus 7. között, tehát éppen az első világháború kirobbanásának idején, részben tanulmányi céllal, részben pedig egy „rokonsági ügy" tisztázása végett Párizsban, illetve Dél-Franciaországban tartózkodott. Lehetőségeihez mérten ott sok mindent megtekintett, és számos képeslapot is küldött a barátainak. Az egyik ilyen képeslapon, amelyet Wágner Manó iskolaszéki elnöknek küldött, ezt írta: „Legszívélyesebb üdvözletét küldi a dicső francia nemzet hazájából, a világszép Párizsból kiváló tisztelettel Czeglédy Antal."

Miután hazaérkezett, 1914. augusztus 16-án egy személyes találkozás során és a képeslap apropóján Wágner Manóval egy olyan beszélgetésbe bonyolódott, amelyet névtelen feljelentés követett, majd pedig Czeglédy hosszas és kínos írásbeli magyarázkodása, melyben a kor divatos frazeológiájának teljes tárháza felvonulhatott: a hazafiságról, a „tántoríthatatlanul erős magyar érzésekről", valamint a magyarság igazságos harcáról.

A beszélgetés a levélből így rekonstruálható:

Wágner Manó: „Látod, azok a dicső és művelt franciák most milyen barbárul és brutálisan bánnak az idegenekkel."

Czeglédy Antal: „Ne bántsátok, vagyis ne ítéljétek úgy el a franciákat, mert amiket a lapok most összeirkálnak róluk, azok nem mind igazak. Hiszen én éppen a mozgósítás megkezdésekor is ott voltam Párizsban, és dacára, hogy rajtam mindjárt az első pár francia szó kimondásakor észrevehették, és észre is vették, hogy minden lehetek, csak francia nem, mégsem bántottak egy árva szóval sem, és minden kérdésemre készséggel adták meg a helyes útbaigazítást az ország többi városaiban, illetve állomásain is, midőn Párizsból augusztus 2-án elindultam Svájcon keresztül hazafelé. A franciák annyira ellene voltak a háborúnak, hogy képesek lesznek a németek által azóta már elfoglalt pár várost és községet is inkább feláldozni, és ha kell, belforradalommal megakadályozni azt, hogy őket a muszkák kedvéért belerántsák őket egy világháborúba, a szerbek miatt."

Az újpesti királyi tanfelügyelő a főispán számára egy nappal később írott levelében, sejtve a későbbi feljelentést, amelynek szövege, legalábbis az iratban, sajnos nem maradt fenn, védelmébe vette a tanítót, mondván: „Czeglédy Antal tősgyökeres magyar ember, hajdúsági, református magyar tanító, akiről a terhére róttakat még feltételezni sem lehet".

Az iratokból ennél többet sajnos az ügyre vonatkozóan kiolvasni nem lehet, de feltehetően, nem vetett további hullámokat. A bevádolt községi tanító egyébként is ügyesen védte meg magát, és mivel érveit az illetékes tanfelügyelő által írt jellemzés is alátámasztotta, a korabeli alispáni bizalmas iratokra jellemző módon nem volt szükség további tanuk meghallgatására, vagy egy esetleges nyomozás elrendelésére. Az ügyet valószínűleg hamarosan lezárták, hiszen akkorra a kibontakozó, nagy világégés robaja már egyébként is minden egyéb, kis zörejt elnyomott.